A babonásak aggódhatnak, az Agatha Raisin-rajongók örvendhetnek, ugyanis kedvenc önjelölt nyomozónőnk kalandjai a tizenharmadik kötethez értek. Az biztos, hogy Magyarországon az utóbbi évek egyik legsikeresebb sorozatáról van szó, hiszen a kiadó két-három havonta lepi meg a rajongókat újabb és újabb részekkel. (Arról nem is beszélve, hogy a skót írónő másik krimiszériája, a Hamish Macbeth is évi 4-5 kötettel jelentkezik, illetve hamarosan útjára indul a hat könyvből álló Az utazó házasságközvetítő is.) 

Az új kötetben Agatha éppen férfigyűlölő korszakát éli, így eleinte hidegen hagyják az új káplán lenyűgöző szépségéről szóló pletykák. Elég azonban egyetlen személyes találkozás az aranyhajú, kék szemű Tristan Delonnal, s a férfi máris rabul ejti őt, miként a falu összes többi nőnemű egyedét is. Agatha majd kiugrik a bőréből, amikor a káplán vacsorázni hívja, de a másnap ezúttal minden macskajajnál kijózanítóbb: a kívánatos káplánt ugyanis meggyilkolták.

Agatha az elmúlt időkben elég sokat csalódott a férfiakban (elég csak az utóbbi három kötet történéseire gondolni), ám nem adja fel: bármennyire is elkeseredett és fogadkozik, hogy soha többé nem kezd az erősebbik nemmel, nem ő lenne, ha egy újabb fickó megjelenése okán nem pezsdülne fel a vére ismét. Hasonlóképpen jár most is, az angyalhoz hasonlítható, mégis férfias Tristannel, akinek prédikációi alatt a templom színültig megtelik. A nők természetesen mindannyian ábrándoznak róla, a férfiak meg féltékenyek rá.

Nem először találkozunk a sorozatban ezzel a felállással: már a Parázna lódoktor és a Boszorkányos borbély című kötetekben is egy új férfi érkezése bolygatta fel a lakók életét, egy olyané, akiért az összes nő odavan. (És természetesen Agatha is azonnal beveti magát.) Azonban a rajongás nem sokáig tarthat, mert jó krimihez hűen elteszik láb alól az új hősünket. Több pletyka is szárnyra kap, látszólag több embernek is oka volt arra, hogy elkövesse a gyilkosságot, köztük a város lelkésze, Alf, aki igen csak rossz szemmel nézte az káplán templomban aratott sikerét. De utóbb kiderül, hogy Tristan múltja sem makulátlan, ez pedig új lehetőségeket nyit meg Agatha és újdonsült társa, John Armitage előtt.

Humorban és izgalomban ismételten nem lesz hiány, bár a törzsolvasóknak jó pár fordulat ismerős lesz. Sajnos M. C. Beaton sem isten, nem mindig tud új dolgokat kitalálni, így néha ismétli saját magát. Ez talán a kötet egyetlen hibája, hogy nagy a a hasonlóság a korábbi részek és ez között, ugyanakkor ez nem válik bántóan zavaróvá, hiszen a szereplők megpróbálnak máshogy reagálni az adott szituációban, és emellett Agatha jellemfejlődésének is tanúi lehetünk. (Attól, hogy bizonyos vonásaiban - amiért megszerettük - ugyanaz maradt, az első kötethez képest elég sokat változott.)

Kíváncsi vagyok, az új kötetben (A kísértetház) mit alkot majd a szerző, annál is inkább, mert új szomszéd költözött a városba - igen, sejthető, hogy Agatha egyből rányomul majd, de talán most már szép lassan ő is megtalálja élete párját. Aki nem tud a folytatásig várni, annak tudom ajánlani a napokban megjelent Hamish Macbeth és a rosszéletű nagynénit, vagy a szintén friss, Daisy és a jégbe fagyott Don Juant, amely az 1920-as évekbe kalauzolja el az olvasókat. 

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a kívánatos káplás, ford. Borbély Judit Bernadett, Ulpius-ház Kiadó, 2014, 296 oldal, 3499 Ft