Fülszöveg: Tomás Noronhát is elérte a válság. A megszorítások következtében elbocsátja az egyetem, és kénytelen munkanélküli segélyt igényelni. A munkanélküli központból hazafelé menet megszólítja egy régi, gimnáziumi barátja, akit ismeretlen személyek üldöznek. A menekülő barát elrejtett egy kompromittáló DVD-t, amely leleplezi a válság felelőseit, és Tomásnak meg kell fejtenie egy rejtjeles szöveget, hogy megtalálja. A Nemzetközi Büntetőbíróság pert indított a válság felelősei ellen, az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények vádjával. Tomás Noronhát kegyetlen és nagyhatalmú gyilkosok üldözik, de a per sikerességéhez elengedhetetlen fontosságú, hogy megfejtse a rejtvényt, amely elvezeti a világ legveszélyesebb titkát tartalmazó DVD-jéhez. Az eltitkolt igazsághoz a világválságról.

José Rodrigues dos Santos a tőle megszokott szédületes kalandokon keresztül vezet el minket a nagypolitika és a pénzügyi világ legszűkebb berkeibe, és ezzel ismét bebizonyítja, hogy a történetszövés nagymestere. De Az ördög keze nem csupán lélegzetelállító krimi: valós adatokkal és információkkal szolgál a gazdasági világválságról, segít megértenünk annak okait, megismernünk a felelőseit és meglátnunk, mi várhat ránk a jövőben.

A szerző, José Rodrigues dos Santos egyetemi tanár, a BBC munkatársa, ismert televíziós személyiség. Eddig 12 regénye a világ 15 országában több mint 1 000 000 példányban kelt el, valamennyi több országban is a sikerlisták élére került. Magyarországon az első regénye, Az isteni formula 2010-ben jelent meg nagy sikerrel, amelyet további öt követett, mind Tomásszal a főszerepben. A portugál szerző tavaly a Könyvfesztivál díszvendége volt, ekkor jelent meg A végső titok című kötet, melyben a Bibliáról rántotta le a leplet. Pont úgy, ahogyan most a gazdasági világválságról.

"Jobb, mint Dan Brown." - idéz a kiadó a hollandi Tros Nieuwsshow-ból a kötet hátoldalán. Az állítás valóságához kétség sem fér, ugyanakkor megtévesztő is, mert nem sok hasonlóságot véltem felfedezni közte és A Da Vinci-kód szerzője között. Igen, mindketten a thriller műfaján belül mozognak, ahol a fikció erősen keveredik a valósággal (ezzel is igyekezve meggyőzni minket arról, hogy amit olvasunk, az mind igaz) és "nagy leleplezésekről" írnak, ugyanakkor a két szerző számomra ég és föld - ezt mindenféle negatív tartalom nélkül mondom. Ha hasonlítani kellene valamelyik ismert szerzőhöz, én Steve Berryt mondanám, ő szokott politikai témákat is boncolgatni, illetve helyenként Frei Tamás regényei is eszembe jutottak, noha utóbbinál kizárt a koppintás. De talán felesleges is dos Santost bárkihez is mérni a fenti szerzőkhöz hasonlóan neki is megvan az az egyedi stílusa, amiért öröm őt olvasni. 

Az új regény a második nagy gazdasági válságról szól, erről próbálja meg lerántani a leplet. Ahogyan a kötet végén írja, nehéz úgy írni erről a témáról, hogy az ember akarva-akaratlan ne foglaljon állást, annál is inkább mert pár évvel ezelőtt saját bőrünkön is megtapasztalhattuk. Éppen ezért veszélyes játszmát űz dos Santos: hiába utal rá, hogy bizonyos értelemben "fikcióról" van szó (az idézőjel szándékos - l. Utószó), az olvasóban még is ott motoszkál a kérdés: de mi van, ha igaz? Nehéz megtalálni a valóság és a fantázia határát ebben a regényben, hiszen alapvetően a szerző remek munkát végzett: a legtöbb esemény (legyen az akár történelmi, akár pénzügyi) valóban megtörtént, mi magunk is emlékezhetünk rá, így óhatatlanul tovább gondoljuk a megbolygatott szálat: miért ne lehetne a folytatás igaz? A helyzetet pedig "súlyosbítja", hogy olyan dolgokról mesél, amit az átlagpolgár csak ilyen regényeken keresztül ismerhet meg, amit a felsőbb hatalmak (a politikai osztályok) birtokolnak, így sem megcáfolni, sem megerősíteni nem tudjuk az állításokat. És talán jobb ez így, mert az ember idővel meggyőzi magát arról, hogy mindez úgyis csak fikció, ilyen nem létezik. 

Maga a regény - hasonlóan a szerző korábbi műveihez - pergő cselekményű thriller, amelyben ezúttal a politika játszik fontos szerepet (szemben a korábbi vallási témával). És ugyanakkor el is gondolkodtat a szórakoztatás mellett: a munkanélküliség, az eladhatóság, az országok közti adás-vételek - mind olyan probléma, ami nagyon is aktuális, és amellyel ideje lenne szembe nézni. Időnként kicsit büszke is voltam magamra, amikor olyan eseményekről olvastam, amelyet az egyetemen tanultam, így örültem, hogy nem mindenben tudott "újat" mutatni. Emellett egy izgalmas nyomozásnak is tanúi lehetünk, és természetesen nem hiányozhat az ügyeletes női partner sem. 

Remélem, jövőre újabb Noronha-történetet vehetünk kézbe, de én a szerző valamelyik korábbi, önálló regényeinek egyikét is örömmel fogadnám. 

J. R. dos Santos: Az ördög keze, ford. Nagy Viktória, Kossuth Kiadó, 2014, 416 oldal, 3600 Ft