Daniel Keyes neve ismerősen csenghet minden korosztály számára: leghíresebb műve, a Virágot Algernonnak generációkat bűvölt el megkapó hangulatával és mélyen elgondolkodtató tartalmával. Az Alexandra Kiadónak hála idén megjelent (a remélhetőleg) a teljes életművet feldolgozó sorozat első két része, amely a világhírű regény mellett a szerző másik ismert művét, Az ötödik Sally-t is tartalmazza.

Daniel Keyes 1927-ben született Brookylnban. Fiatalon a haditengerészetnél szolgált, majd pszichológiából, később pedig angol irodalomból szerzett diplomát, miközben New York-i iskolákban tanított. Az ötvenes évek elején a Marvel Science Fiction magazin szerkesztőjeként dolgozott Stan Lee mellett, majd az Atlas Comics és az EC Comics számára írt képregényeket. Íróként a Virágot Algernonnak című műve tette ismertté, amely először novellaként, majd 1966-ban regénnyé bővítve jelent meg - az előbbi elnyerte a Hugo-díjat, az utóbbi pedig Nebula-díjban részesült. Azóta számos nyelvre lefordították, valamint több filmes és színházi adaptációja is készült. Leghíresebb filmfeldolgozásáért, az 1968-as Charlyért a főszereplő Cliff Robertson Oscar-díjat kapott. Egészen eddig mindössze nyolc regényt, néhány novellát és egy önéletrajzi művet írt. Az írás mellett Keyes előbb a Wayne State Universityn, majd 1966-tól az Ohio Universityn oktatott irodalmat és írástechnikát, 2000-től az Ohio University professor emeritusa. Jelenleg Boca Ratonban, Floridában él. 

A Virágot Algernonnak főhőse Charlie Gordon, a harminckét éves szellemileg visszamaradt férfi, aki önként veti alá magát egy orvosi kísérletnek. Pontosan nem tudni, milyen eredmény várható, azt sem fogja fel, milyen veszélyekkel jár a kísérlet, ő csak egyet akar: okos lenni. Mert ha intelligens lesz, az emberek szeretni fogják őt, ő pedig teljes értékű életet élhet. A kísérlet azonban idővel váratlan fordulatot vesz, amelyeket az olvasó Charlie előmeneteli jelentéseiből ismerhet meg, miközben tanúja lehet egy ember lélek felemelkedésének és bukásának. 

A mű hazai sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a legnagyobb magyarországi könyves oldalon, a molyon, több mint 1300 vélemény után is 95%-os értékelésen áll a könyv, valamint a sci-fi műfaj toplistáján az első helyet foglalja el.  Elsőre talán - főleg mai szemmel - nehezen lehetne ráhúzni a sci-fi megjelölést erre a regényre, hiszen mára a műfajnak teljesen más követelményei lettek, de ha kicsit is belegondolunk, hogy az eredetileg novellaként megjelent történet 1959-ben látott napvilágot, akkor nagyon is ráillik a tudományos-fantasztikus megjelölés. Mai szemmel nézve azonban ez sokkal inkább tűnik lélektani regénynek, amelyben egy beteg és sérült lelkű ember vívódását, gyötrelmeit és vágyait ismerjük meg. 

A regény elsősorban azt a kérdést veti fel, hogy többek leszünk-e attól, ha mesterséges változtatjuk meg az intelligenciánkat, vagy éppen ettől veszítjük el azt, amitől különlegesek vagyunk. Az olvasó abszolút megérti Charlie vágyakozását egy normális életre, hiszen aki egész életében csak gúnyolódást tárgya, a családja számára teher volt, szeretne egy jobb világ részese lenni, és ha ennek az az ára, hogy orvosi kísérletek tárgya legyen, megéri a kockázatot. Idővel azonban a főhős is rájön, hogy a változástól nem lesz boldogabb, teljesebb az élete. Hiába tud átlagos ember módjára dolgozni, gondoskodni saját magáról, az elméje nem tudja felfogni a hirtelen jött változást, megemészteni, hogy mindenki számára csak terhes volt az ő jelenléte. Az érzelmek háttérbe kerülnek az értelemmel szemben, és éppen ettől válik embertelenné, minek következtében barátai elfordulnak tőle. A regény befejezése nem a megszokott, habár előre sejthető, hogy milyen fordulatot vesz majd a történet. 

Keyes remek stílust választott a történet papírra vetéséhez: az egészet Charlie naplóbejegyzésein keresztül látjuk. Az előremeneteli jelentések tökéletesen tükrözik értelmi szintjét, az első harminc oldal tele van helyesírási hibákkal, ami talán elsőre zavarónak tűnik, de hamar elkapja a fonalat az olvasó, és belerázódik ebbe a világba. Ahogyan Charlie egyre okosabbá válik, úgy tűnnek el ezek a hibák, míg végül egy szépirodalmi művé válik az egész. 

A regény hátteréhez hozzátartozik, hogy Keyesben akkor vetődött fel először a történet megírásának a gondolata, amikor 1957-ben (tehát két évvel a novella megjelenése előtt!) egy speciális igényű gyermekekkel foglalkozó iskolában dolgozott. Az egyik gyerek megkérdezte tőle, hogy ha nagyon igyekszik, keményen tanul és az év végére okos lesz, átkerülhet-e egy "normál" osztályba. A regénybeli egér nevét a költő Algernon Swinburne-től kölcsönözte, akinek különlegesnek tartott keresztneve azonnal megfogta őt (véleményem szerint a vezetékneve sem elég gyakori). A történet utóéletét pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy több mint ötmillió példányban eladott regényt számtalan alkalommal filmesítették meg (mozivásznon és tévében egyaránt), készült belőle színpadi adaptáció, sőt még musical is. Habár a rendezők és producerek többször is igyekeztek megváltoztatni a sztori végkimenetelét, Keyes nem engedett. Mondhatnánk azt is, hogy szerencsére, mert egy happy enddel teljesen elveszne a regény eredeti mondanivalója.
(ford. Szepessy György, Alexandra Kiadó, 2014, 256 oldal, 3699 Ft)

Az 1980-ban megjelent Az ötödik Sally sem panaszkodhat értékelések terén: közel hatszáz moly véleménye alapján a kötet 90%-on áll, és biztos vagyok benne, hogy a mostani, negyedik, javított kiadásnak köszönhetően még többen fogják felfedezni ezt a történetet. 

Sally Porter az élet kellemetlen helyzetei ellen azzal védekezik, hogy elveszíti öntudatát. De ezzel nincs vége a dolognak. Mikor újra magához tér, új helyzetben találja magát. Az idő továbbhaladt és ő nem tud róla számot adni. Olyasmikre próbálják emlékeztetni, amiket tudtával nem követett el. Otthon olyan holmikat talál, amelyeket soha esze ágában sem volt megvásárolni. És amiket a férje összehazudott róla a válóperi tárgyaláson! Hogy hetekre eltünedezett, hogy hajlamos az erőszakra, hogy félmeztelenül táncolt egy mulatóban… El tudja ezt képzelni, dr. Ash? Igen, a pszichiáter el tudja képzelni. Ismeri ezt a betegséget, de szemtől szembe csak most találkozik vele először. Ez a többszörösen hasadt személyiség esete. A jámbor, félénk Sallyben négy további én lakozik, még saját nevük is van. Bella tömény érzékiség, Nola merő intellektualitás, Derry csupa jóindulat, Jinx pedig- tőle isten óvjon, ő maga a megtestesült agresszivitás. Ezeket a gyerekkorban lehasadt, önálló életre kelt személyiségdarabokat kellene szép sorjában visszaolvasztani a helyükre- létrehozni Sally valódi, gazdag, sokrétű személyiségét. A küzdelemnek dr. Ash számára is nagy a tétje. Ő is válságban van, belsőleg belerokkant a hivatásába, kiégett, házassága tragédiába torkollt. Sally esete a próbakő: meg tud-e újulni, képes-e még valódi együttérzésre? Meg tudja-e tehát egymást gyógyítani orvos és betege?

A regény tehát ismételten egy újabb érdekes pszichológiai témát, a többszörösen hasadt személyiség kérdéskörét járja körbe a Keyes által megszokott stílusban. A történetet érdekes módon nem a címszereplő Sally, hanem egy másik énje, Derry szemszögén keresztül ismerjük meg, ami valahol érthető is, hiszen ő az, aki tisztában van a betegséggel, ő a kapcsolattartó a másik énjei között. Hasonlóan a fenti regényhe, itt is az érzelmek előtérbe kerülését éreztem leginkább fontosnak, amellett, hogy roppant érdekfeszítő témája volt a regénynek. (Ilyenkor mindig megjön a kedvem ahhoz, hogy pszichológiát tanuljak.) De nem csak a főhős(ök) érzelmeinek lehetünk szemtanúi, Keyes azt is megmutatja, hogyan viszonyulnak az esethez Sally környezetében élők: a volt férje, gyermekei, munkatársai vagy éppen a pszichiátere. 

Időnként torokszorító, mindvégig elgondolkodtató regény, amelynek témája sokáig ott motoszkál az olvasóban. Vajon mi mit tennénk, ha egyik ismerősünkről, netán családtagunkról derülne ki, hogy több személyisége van? Megijednénk, elfordulnánk tőle? Vagy éppen ellenkezőleg minél inkább támogatnánk? Úgy gondolom, erre a választ csak azt tudhatja pontosan, aki már került hasonló szituációba, hiszen más az, amit kívülállóként mondunk, és amit benne élőként teszünk. A történet sem ad pontos választ a kérdésre, inkább csak megmutatja a dolog előnyeit, hátrányait, és a stílusnak köszönhetően egy kis ideig mi is részesévé válhatunk ennek a világnak. 

Hasonlóan a Virágot Algernonnak című kötethez, ebből is számos adaptációt készült, a színpadi változat jelenleg is látható a Centrál Színházban Szalay Kriszta és Cserna Antal főszereplésével.
(ford. Szilágyi Tibor, Alexandra Kiadó, 320 oldal, 3699 Ft)

Az életmű további várható kötetei a kiadó ígérete szerint az 1968-as Érintés, amelyben egy radioaktív sugárzásnak köszönhetően emberek ezrei válnak fertőzötté, valamint az igaz történet alapján készült 1981-es Szép álmokat, Billy!. Emellett örömhír a rajongóknak, hogy megjelenik az ezidáig magyarul nem olvasható The Asylum Prophecies (2009) is Jóslatok az őrültek házából címmel, amely egy izgalmas pszichológiai thrillernek ígérkezik.