Szerző: Kovács Noémi
Cím: Gyilkos vágy
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 504

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Kovács Noémi első regénye, a Lélekölő a tavalyi Könyvhétre jelent meg, és egyben egyike volt annak a szerzőtriásznak (pontosabban négyesnek), amelyekkel az Athenaeum Kiadó útjára indította a magyar krimiket felsorakoztató sorozatát. A folytatás pontosan egy évvel később érkezett meg, ezúttal egy más formátumú, abszolút olvasóbarát széria tagjaként.

Peter Page nyomozót továbbra is gyötrik a látomások, amelyeket múltja és legutóbbi ügye, a Normafás gyilkos kézre kerítése miatt érez. Felettesei éppen ezért igyekeznek őt parkolópályára állítani, ám amikor egy gazdag üzletember feleségét holtan találják budapesti villájukban, kénytelenek ismét a segítségét kérni. A gyanú első körben a férjre, majd később a szerb maffiára terelődik, ám Page valami egészen mást sejt a háttérben. Az áldozat ugyanis lelkes olvasója volt az ezoterikus könyveknek, a holttest köré pedig fehér gyertyákat és egy füstölőből hajlított számot helyeztek. Az esetet csak tovább nehezíti, hogy a gyilkos látszólag semmilyen nyomot nem hagyott: se egy ujjlenyomatot, se egy hajszálat, de még szövetdarabot sem találnak tőle. Mikor a következő holttestre is rábukkannak, Page már sejti, hogy sorozatgyilkossal van dolguk, és a többi áldozat sem várat magára sokat.

Kovács Noémi évekig segédkezett a regényben többször szóba kerülő Tetthely című bűnügyi magazin létrehozatalában, szerkesztésében. Jelenleg a BKF-en tanít, valamint a Sikeradó Multimédia tulajdonos-főszerkesztője. Első regénye, amely egyben a Peter Page-sorozat bevezető kötete is, 2013-ban jelent meg, a folytatás egy évvel később. A szerző kilenc hónapig dolgozott a történeten, amely érződik is, hiszen az előző részhez viszonyítva egy nagyon erőteljes sztorit tett le az asztalra. 

Ami első pillantásra feltűnik az olvasónak, hogy a Gyilkos vágy jóval hosszabb, mint a Lélekölő. Az Athenaeum Kiadó idén tavasszal jelentette meg Paul Finch Ne sikíts! című krimijét, amely egy, számomra roppant szimpatikus kezdeményezése is volt egyben. A kb. B/5-ös méretű, leginkább zsebkönyvnek titulálható, ám annál jóval vaskosabb (400-500 oldalas) krimiket igencsak baráti áron, 1990 Ft-ért adják, amely elő- vagy online rendelésben még olcsóbbra jön ki. Továbbá a kötetek mellett szól, hogy a kiadó nem próbálja meg ennek ellenére az olvasókat átvágni, az 500 oldal itt tényleg 500 oldal, nincsenek nagy betűk, hatalmas sortávok. A lényeg: habár az oldalak számát tekintve könnyen azt hihetné az ember, hogy Kovács második regénye kétszer olyan hosszú, mint az első, ez tévedés, én nagyjából az ötszörösére becsülöm. 

De eleget dicsértem már a kiadást magát - tényleg nagyon jó kézben tartani -, ideje magával a regénnyel és Kovács teljesítményével foglalkozni. Külön ki kell emelnem, hogy bár elviekben önmagában is érthető a történet, nem árt az első résszel kezdeni az ismerkedést. Jó pár régi szereplő visszatér, köztük Anna, a pszichológus is, valamint a Normafás esetre is több utalást kapunk. Ami pedig pozitívum volt számomra, hogy a regény végén nem csak a mostani esetről hullik le a lepel, hanem meg tudjuk azt is, hogyan ért véget az előző ügy, vagyis milyen büntetést kaptak az előző részbeli gyilkosok. Eddig ilyet egyetlen regényben sem tapasztaltam, ezért tehát óriási elismerés a szerzőnek, ahogyan azért is, amiért ilyen finoman (és megvallom, abszolút "gonosz" módon) vezette be a harmadik rész eseményeit. (Hogy fogom én kibírni a következő kötetig?)

Az új részben a gyilkosság és a nyomozás is sokkal összetettebb, sok mindenre kell odafigyelnie az olvasónak, ráadásul egy rendőr halála miatt Page is bajba keveredik, így a gyilkos megtalálása valóban versenyfutás az idővel számára, ugyanis, ha rövid időn belül nem kerítik kézre, feletteseit veszik elő, akik a szabályokat megszegve engedtek utat Peternek. A sztori végig több szálon fut, ennek és a rövid fejezeteknek köszönhetően egészen filmszerű élménye lesz az olvasónak. Megdöbbentő, hogy mennyire más irányba terelődik a történet az események előrehaladtával, és ugyanígy: a gyilkos személye is abszolút kiszámíthatatlan. Habár én a leleplezésnél kicsivel több magyarázatot igényeltem volna, egyedül itt éreztem kis kapkodást a szerző részéről.

Az előző kötetben a legnagyobb kritikai észrevételem az volt, hogy a szituációk és a párbeszédek nem voltak elég életszerűek, szerencsére ezen a téren is nagyon sokat fejlődött a szerző. Egyszer sem éreztem kínosan sutának a dialógusokat, nem volt olyan érzésem, hogy így senki nem beszél, és ugyanez igaz a rendőrség és magyar társadalom bemutatására is. A regény végén felbukkanó Jászapáti rendőrség, habár helyileg máshol található, valóban megdöbbentő: a külvilággal való kapcsolat szinte egyenlő a nullával, hogy a természetes körülményekről már ne is beszéljünk. Ezek mellett talán eltörpül az én városom rendőrségének elavult, özönvíz előtti számítógépes rendszere, amellyel általában csak a gond van, de legalább bekapcsolnak. Sajnálatos, hogy a magyar gazdaság nem tudja megengedni magának, hogy a rendvédelmi szervek munkájának alapfeltételeit megteremtse, de valahol mégis reményre ad okot a tény, hogy ennek ellenére is vannak olyanok, akik lelkiismeretesen üldözik a bűnt. Kíváncsi vagyok, hogy a következő kötetekben a korrupció is szóba kerül-e (ebből írtam a szakdolgozatomat, így elég sok aktába bepillantást nyerhettem), az is egy érdekes kérdéskör lenne. 

Összességében tehát egy meglepően jó magyar krimit kaptam, és úgy érzem, a szerző is végre megtalálta a saját hangját. Előre figyelmeztetek azonban minden kedves olvasót, hogy ne essen abba a hibába, amibe én: ne hasonlítsa a skandináv vagy az amerikai krimihez ezt a sorozatot, mert teljesen más a hangulata, ahogyan a mentalitásunk is különbözik a fenti országokétól. Ez elsőre kicsit fura, kinézetre kicsit lila, de a miénk.

Értékelés: 10/9

A szerzőtől eddig megjelent:

Lélekölő
Gyilkos vágy