Szerző: Nógrádi Gábor
Cím: A mi Dózsánk
Kiadó: Móra Kiadó
Oldalszám: 256

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Nógrádi Gábor a hazai gyermekirodalom egyik meghatározó szerzője, pályafutása alatt több mint 20 kötete jelent meg, nem egyet láthattunk filmvásznon vagy a színházak repertoárján. Az IBBY Magyarország - Életműdíjjal jutalmazott író minden regényében egyszerre szórakoztat és tanít. Ez alól nem kivétel a Könyvhétre megjelent legújabb műve, A mi Dózsánk, amely nem csak a barátság és a hűség megható meséje, hanem a magyar történelem egyik véres szeletének a bemutatása is.

Zeréndvár lakosságát titokzatos bűncselekmények tartják rettegésben: ellopják a volt polgármester vadonatúj kocsiját, házakat fosztanak ki, embereket bántalmaznak. Hőseink - Domi, Bea, Gézuka, Attila, Dénes, valamint a történelemtanár Sipeki - tudják, hogy csak egy valaki segítheti ki őket szorult helyzetükből: Kinizsi Pál, a magyar múlt egyik nagy alakja, akit egyszer már sikerrel feltámasztottak, hogy rendet tegyen a településen. Azonban Kinizsinek esze ágában sincs még egyszer visszatérni a jövőbe, így a gyerekek elhatározzák, hogy ők utaznak vissza az időben, hogy jobb belátásra bírják Pali bácsit. Ám egy hibának köszönhetően pár évvel később, az 1514-es esztendőbe kerülnek, a Dózsa-féle parasztlázadás utolsó napjaiba. Hőseinknek mindössze négy napjuk marad, hogy megoldást találjanak a problémára, eközben találkoznak a gyermek Dobó Istvánnal, Jumurdzsákkal és történelmünk egyéb hírességeivel. Ja, és az sem utolsó szempont, hogy mindezt túl is kell élniük, ami a XIV. századi magyarországi állapotot tekintve cseppet sem egyszerű feladat.

A könyv, bár ezt csak a cím sugallja, A mi Kinizsink folytatása, éppen ezért az olvasónak kell egy kis idő, míg megismeri a szereplőket, valamint tisztázza magában az előző kötetben történteket. Feltehetőleg jóval könnyebb megérteni, hogy miért is pályázik újra a polgármesteri posztra Garai Nándor, vagy éppen miért is tölti minden szabadidejét a kocsmában a városfői posztjáról letaszítani kívánt Sipeki, ha mindezt az előzmények tudatában olvassuk, de azért önmagában is megállja a helyét ez a regény. Nógrádi hozza a szokásos formáját: egy pergős cselekményű, humorral átszőtt történetet írt meg, ám a humor ez esetben talán túl is tesz az eddigieken. Eddig is remek karaktereket alkotott meg, akiket meg lehetett mosolyogni, miközben magunkra ismertük benne, ám ebben a kötetben a szerzői kiszólások is gondoskodtak a jókedvről. És teszi mindezt olyan lazán, mintha valóban a tinédzserek közt töltené mindennapjait, velük együtt járna iskolába, ismerné a gondjaikat, érzelmeiket, gondolkodásmódjukat. 

Feltehetőleg A mi Kinizsinknek is megvolt a maga történelmi háttere - azért is nyilatkozok így, mert az a regény eddig kimaradt az életemből -, de ennél a kötetnél is érezhető, hogy oktatni is igyekezett a szerző. Persze, ezt nem úgy kell elképzelni, hogy teletűzdelte évszámokkal a kötetet, vagy oldalakon keresztül írt volna az adott társadalmi viszonyokról, politikai csatározásokról. Élvezetesen, sőt, mondhatni észrevétlenül adja az olvasó tudtára ezeket az információkat, amely az idősebbeknek remek felfrissítés lehet, az adott korszakról éppen tanulóknak pedig a kiegészítést, a jobb megértést segíti elő. Emellett többször szóba kerül Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye, amelynek hősei - akik szintén a történelem valós személyei - felbukkanása az irodalom-fanatikusoknak is egy gesztus a szerző részéről. 

Én a magam részéről örömmel fogadnám, ha a kis csapat újabb időutazásra készülne, amelyben a történelem más fontosabb fordulópontjai kapnak helyet, mert jó volt látni, hogy végre nekünk, magyaroknak is van egy ilyen könyvsorozatunk. Aki tehát egy kellemes, kortól és nemtől független nyári olvasmányra vágyik, annak szívből ajánlom ezt a kötetet, amely az igazi fantáziával megáldott közönséget kissé el is bizonytalaníthatja az utolsó mondatokkal az időutazás kérdését illetően. 

Értékelés: 10/10

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtam:

A gonosz hét napja
Galambnagymama
A hó fogságában
A tengeren is túl