A Skandináv Krimik szerelmeseinek a 2014-es év igazán kedvező volt eddig. Az Animus Kiadó nem csak új regényekkel jelentkezett, hanem, több, régebb óta várt folytatást is elhozott nekünk. Így például két után visszatértünk Leena Lehtolainenhez (Egyszer úgyis meg kell halni) és Karin Alvtegenhez (Árulás), a napokban adták ki Yrsa Sigurðardóttir egy újabb regényét (Emlékszem rád), de olyan nagy kedvencekhez is visszatértek a nyáron, mint Jussi-Adler Olsen (Hajtóvadászat) vagy éppen Arnaldur Indriðason (Hipotermia).

A Hajtóvadászat című kötettel érkeztünk el a Q-Ügyosztály esetei-sorozat feléhez. Egy, áprilisban készített interjú során derült fény arra, hogy a szerző, Jussi-Adler Olsen 10 kötetesre tervezi a szériát, amelynek a 7-9. részében egy-egy főszereplőt ismerhetünk meg majd tüzetesebben, míg a befejezés egy nagy lezárás lesz, nem várt fordulattal. Az ötödik fejezet éppen ezért már enyhén spoileres lehet azok számára, akik csak ismerkednek a sorozattal, így azt ajánlom, a megjelenés sorrendjében olvassuk a köteteket. Természetesen a kritika egyszerű kedvcsinálónak készült, így nyugodtan továbbkattinthat bárki.
A 15 éves Marco semmi egyébre nem vágyik, csak hogy iskolába járhasson, és meg tudjon állni a saját lábán. Gyűlöli életét a klánban, amelyet a nagybátyja irányít erős kézzel, s ahol arra kényszerítik a gyerekeket, hogy kolduljanak, betörjenek. Egy nap nem bírja tovább, és megszökik. Menekülés közben rábukkan nagybátyja egy feltételezett áldozatának holttestére, s ezzel az események egész láncolatát indítja el. Hamarosan tapasztalnia kell, hogy már nem csak a saját klánjának tagjai akarják elkapni. A Q-ügyosztályt vezető Carl Morcknek és új taggal bővült csapatának nagy szüksége lenne Marco információira, mivel kiderül, hogy egy általuk keresett személyé a holttest, amit a fiú talált. Marco azonban nagyon tart a rendőrségtől.
A sorozatról érdemes tudni, hogy több mint 25 országban aratott sikert, Németországban a toplisták élén áll, de még Kínában is szép számmal tudhat maga mögött rajongót. Olsen krimiregényei inkább pszicho-krimiknek tekinthetők, ugyanis nagyban foglalkoztatja őt a lélek, hogy az emberek miért szánják magukat gyilkosságra. (Ebben egyébként nagy hatással volt rá pszichiáter édesapja és az elmegyógyintézetekhez közeli lakás.)
A sorozatnak - így ennek a kötetnek is - a legnagyobb erénye a jól megalkotott főszereplőkben rejlik. Egyikük Carl Mørck, a magának való, ám mégis szimpatikus nyomozó. Tipikus skandináv szereplőről van szó: zűrős magánéleti háttér, a szabályoknak való folyamatos ellentmondás és nem sokszor válik esélyessé a hónap dolgozója címre. Társa Assad, az arab férfi, akit már az első kötettől kezdve nagy homály vesz körül, vajmi keveset tudunk róla, ám szerencsére minden részbenben kapunk kisebb morzsákat a múltjából (ha az információim nem csalnak, a nyolcadik rész az ő története). A két kultúra találkozása sokszor mulatságos helyzetet teremt, ezzel is oldva az egyébként nagyon is sötét hangulatot. Időközben hozzájuk csatlakozott Rose, akinek úgy tűnik egyre több hasznát veszik a nyomozások során. 
A történet szálai most is a múltban kezdődnek, egy olyan világot ismerhetünk meg, amelyet már Dickens is igyekezett élethűen bemutatni több művében is. Talán furcsának tűnik elsőre a hasonlat, de a "koldusmaffia" világának leírása ugyanazt a sötét, depresszív hangulatot hordozza magában, amelyet a brit író klasszikusai. A másik oldalról roppant aktuális témáról szól a regény háttértörténete. Marco, aki igencsak kedvelt hőssé válhat az olvasók szemében, felismeri, hogy a törvényellenes ténykedésük - amelyek valóban elég durva szervezést igényelnek - nem vezet semmi jóra, és éppen ezen igyekszik változtatni. Ám mint minden alvilági bandából, ebből sem olyan egyszerű a kiválás, így a fiúnak menekülnie kell. De nem csak az egykori család bosszúja, hanem a rendőrség miatt is bujdosásra kényszerül, ez pedig új színfoltot hoz a krimik világába, hiszen nem pusztán egy gyilkos után kell nyomoznia a hatóságnak.
Az izgalmas történet és a társadalmi problémák feszegetése mellett Olsen ismét a lélektan eszközeit is gazdagon igénybe veszi, én személy szerint leginkább ezért is szeretem az ő regényeit. A három állandó főszereplő is folyamatosan változik, az ő karakterfejlődésük jóval lassabb folyású, mint az eseti főhősöké (jelen esetben Marcóé), és a szerző remekül fokozza ezáltal a feszültséget is, hiszen egyre inkább arra ösztökéli az olvasóit, hogy vegyék kézbe a folytatást. Amire egy ideig még várnunk kell, ugyanis a hatodik részen jelenleg is dolgozik az író. A jó hír a rajongóknak, hogy az első részből készült mozifilm sikere után már folyik a folytatás (Fácángyilkosok) filmváltozatának az elkészítése.
Jussi-Adler Olsen: Hajtóvadászat, ford. Dr. Dobosi Beáta, Animus Kiadó, 2014, 464 oldal, 3790 Ft (Kedvezményes vásárlás ITT)

Igazán nagy meglepetés volt a kiadó részéről a Hipotermia, hiszen Erlendur felügyelő nyomozásáról három évvel ezelőtt, 2011-ben olvashattunk utoljára, így jóformán az olvasók már le is mondhattak a folytatásról. Pedig Arnaldur Indriðason nagy sikerű szériája azon sorozatok egyike, amelyek évekkel ezelőtt megalapozták hazánkban a skandináv krimik sikerét, hiszen Stieg Larsson és Håkan Nesser mellett az ő regényei lévén ismerkedhettünk meg a műfajjal.
Reykjavíktól nem messze,egy tóparti nyaralóban felakasztott női holttestre bukkannak. María, aki nemrégiben édesanyját – gyerekkorában pedig édesapját is – tragikus körülmények között veszítette el, minden bizonnyal öngyilkos lett. A rendőrség lezárja az ügyet. Erlendur felügyelő azonban ösztönösen érzi, hogy valami  nincs rendjén. Életében először megszegi a szabályokat, és saját szakállára kezd nyomozni. Kezébe kerül egy hangfelvétel, amely akkor készült, amikor María felkeresett egy médiumot. Anyja ugyanis megígérte neki, hogy ha létezik halál utáni élet, azt tudatni fogja vele, mégpedig valamilyen módon kedvenc írója, Proust segítségével. A nyomozás során nemcsak María életének kísértetei, de Erlenduréi is életre kelnek.
Az általános vélekedés szerint a valamivel több mint 320 ezres lakost számláló Izlandon nem történik elég bűncselekmény ahhoz, hogy egy izlandi krimi hitelesnek tűnjön. Arnaldur Indriðason előtt mindenképp így gondolták a szigetországbeliek - aztán megjelent a színen egy történész diplomával rendelkező filmkritikus, és erre szépen rácáfolt. Írói munkásságát 1997-ben kezdte, eddig 17 regényt írt, közülük 14-ben a reykjavíki Erlendur felügyelő nyomoz különféle bűnügyekben, és valamennyit – horribile dictu! – Izlandon követték el.
Indriðason Reykjavíkban született 1961. január 28-án. Húsz évesen újságíróként dolgozott, később szabadúszó íróként kereste a kenyerét, 1986-tól 2001-ig pedig filmkritikus volt. Hitchcock nagy hatással volt rá, ahogy egyébként a filmek úgy általában. Ezekből tanulta meg, hogy miként kell elmesélni egy történetet – vagy miként nem –, ahogy a karakterformálást is a mozifilmek segítségével sajátította el. Viszonylag későn, 35 évesen szerzett egyetemi diplomát az Izlandi Egyetem történelem szakán, és rá egy évre kiadta első regényét is. 
Arnaldur óriási sikert aratott a krimijeivel. Korábban alig született izalndi krimi, és az a kevés is nagyon gyorsan feledésbe merült. Arnaldur krimijei óta ez a kép jelentős mértékben változott: állítólag 2004-ben a reykjavíki közkönyvtár tíz leggyakrabban kölcsönzött könyve közül hét valamelyik Arnaldur Indriðason-regény volt. A nemzetközi siker sem váratott magára: Arnaldur könyvei eddig több mint 25 országban és 20 nyelven jelentek meg, többek között magyarul is. 2002-ben és 2003-ban elnyerte a skandináv krimiknek járó Üvegkulcs-díjat, 2005-ben a Kihantolt bűnökért megkapta a Brit Krimiírók Szövetségétől az Aranytőr-díjat, ugyabban az évben Martin Beck-díjat kapott, 2009-ben pedig Barry-díjjal tüntették ki.
Izlandi krimi révén van egy sajátos hangulata a regénynek. Természetesen jellemző rá mindaz, ami egy skandináv krimit jellemez, ugyanakkor élesen érződik az atmoszférán, hogy egy jóval ismeretlenebb világba kalauzol minket a szerző. Az szemmel is látható, hogy akár csak a sorozat eddigi kötetei, úgy a Hipotermia sem egy hosszú olvasmány. Bár oldalszámra megközelíti a háromszázat, jóval szellősebben van szedve, mint a skandináv regények többsége. És itt érkezünk el ahhoz a különbséghez, amire fentebb utaltam: Indriðason roppant szűkszavúan fogalmaz északi társaihoz képest. Ez eleinte fura is lehet, mert manapság a sok mellékszál és a túlírtság (és ez most nem negatív értelemben írom) jellemző a regényekre, de ez a kötet mentes mindenféle sallangtól, szigorúan a történetre fókuszál. Hasonlóan Karin Alvtegen vagy a brit Ruth Rendell könyveihez, itt is a főkérdés a miértre terelődik, nem arra, hogy ki és hogyan követte el a gyilkosságot. És ismét bebizonyosodik az, ami az ilyen típusú regényeknél (meg úgy általában az életben) beszokott: a múltban történt események nagyban kihatással vannak jelenlegi életünkre, azok a sérelmeket nehezen lehet elfelejteni. Azonban a fejlődés elfogadásához jelen esetben a hagyományok is közbe szólnak, hiszen az izlandiak úgy általában eléggé konzervatívak (legalábbis amit eddig a regényekből le tudtam szűrni), így jóval nehezebben alkalmazkodnak az elmúlt évtizedekben tapasztalható nagymértékű változásokhoz.
Erlendur felügyelő szintén magán viseli a skandináv nyomozók jellemvonásait: hideg természetű, a munkájában önfejű. A múlja sérelmeinek terhét ő is magán cipeli, túl van egy váláson és gyermekeivel sem ápol felhőtlen viszonyt. Ebben a kötetben különösen sok minden derül ki főhősünkről, de ezek az információk még keserűbbek mint Maria életútja, és ez a történet egészének hangulatára rányomja a bélyegét. Erlendur élete miatt itt is csak azt tudom javasolni, hogy a helyes sorrendben olvassuk a köteteket (már amennyire ez lehetséges, hiszen a kiadó anno a harmadik regénnyel indította útjára a sorozatot), ugyanis sok mindent csak úgy válik teljesen világossá a számunkra.
A továbbiakban pedig csak reménykedni tudunk benne, hogy idővel jön majd a folytatás is, hogy aztán - ha utolértük az izlandi kiadást - megismerkedjünk az első két kötet cselekményével is.
Arnaldur Indriðason: Hipotermia, ford. Torma Péter, Animus Kiadó, 2014, 288 oldal, 3290 Ft (Kedvezményes vásárlás ITT)