Maigret és furcsa idegen

covers_309222.jpgSzerző: Georges Simenon
Cím: Maigret és a furcsa idegen (Peitr-le-letton)
Fordító: Barta Tamás
Kiadó: Agave Kiadó
Oldalszám: 176

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Különleges kötet az Agave-féle kiadás Georges Simenon-életműsorozatánk tizenharmadik tagja: ez ugyanis a legelső Maigret sztori, amit a szerző papírra vetett, ráadásul most először olvashatjuk magyarul.

Az Első Bevetési Csoport oszlopos tagját, Maigret felügyelőt érdekes feladatra kéri az Interpol. A jelek szerint Párizsba tart egy nemzetközi bűnöző, akit mindenki csak Pietr, a lettként ismer, őt kell elfognia a felügyelőnek és csapatának. A nyomozás különös fordulatot vesz, mikor a célszemélyt megfigyelés alatt tartó hatóságot értesítik egy, Pietr-re megszólalásig hasonló férfi holttestének felfedezéséről. Maigret lázas macska-egér játékba kezd, amelyet csak tetéz, hogy egy kollégájának a halálát is meg kell bosszulnia.

A regény 1931-ben jelent meg először, és sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy ezt követően további 103 történettel örvendeztette meg Simenon a Maigret rajongókat. A hazai olvasók minden bizonyára éhes farkasként vetik rá magukat a nálunk csak most debütáló regényre, hiszen mindenkit érdekel, honnan is indultak kedvenc felügyelője kalandjai. Ami elsőre feltűnik a törzsolvasóknak, hogy a szerző itt még rövidebb fejezetekkel operál, mintsem teszi azt későbbi köteteiben.

Bár azt tudni lehet, hogy az író alig pár regényt szánt eredetileg hősének (tizennyolc kötet után örökre búcsút kívánt venni tőle, ám engedve a rajongói nyomásnak pár évvel később visszatért az aranytojást tojó tyúkhoz), még sem beszélhetünk igazi bevezető részről. A sorozat bármely kötetével kezdhetjük az ismerkedést, hiszen az egyes történetek között semmilyen összefüggést nem találunk, Maigret alakja pedig az elvártnál lassabban bontakozik ki előttünk. Személy szerint vártam a szerzőtől egy nagyobb bemutatást, de „csalódnom” kellett, ugyanis semmivel sem lehet többet megtudni a főhősről, mint a későbbiekben.

Ami viszont felkelthette az akkori olvasók figyelmét – és egyedül itt érződik, hogy sorozatnyitó kötetről van szó – az Maigret társának, Torrence-nek a halála. Biztos vagyok benne, ha Simenon átívelő szálban gondolkozott volna, ez a későbbiekben nagyobb jelentőséggel bírna – legalábbis a mai igényeket tekintve. Hiszen egy nyomozó lelki világát kevés dolog viselheti meg jobban, mint hogy évekig mellette működő, hűséges társa életét veszti egy bevetés során.

Egyéb iránt igazi klasszikus, a helyét ma is megálló krimiről beszélünk, amelyben szerepet kap egy határokon átívelő nyomozás, Maigret figurája is fiatalosabb, akciódúsabb, ugyanakkor a háttérben meghúzódnak a kor eszméi. A regény megírása a két világháború közé esett, amikor már készülőben volt a II. világháború, a zsidók iránti ellenszenv témakörét is boncolgatja a szerző, de ugyanígy le mer merülni a párizsi alvilág legsötétebb bugyraiba is, ahol az ópium és egyéb kábítószerek eresztenek gyökeret. A nyomozás vége, a megoldás igazi simenoni munka, annyira logikus a válasz a kérdésre, hogy az olvasó szinte a fejét veri a falba, miért nem gondolt előbb erre az eshetőségre. De az emberi viselkedések, magatartásnormák és a lélek rejtelmei is fontos szerepet kapnak, ez – mint az eddigi kötetekből is láthattuk – Simenon egyik erőssége.

Mindenkinek ajánlom tehát a regényt, akár a sorozattal még csak most ismerkedőknek, akár a régi motorosoknak. Bár nem állítom, hogy ez a szerző legjobb Maigret-története, de kellemes kikapcsolódást jelent a krimire éhezőknek.

Értékelés: 10/8

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtam:

Maigret-regények:

Maigret nyaralni megy
Maigret gyanút fog
Maigret és a halott gyémántkereskedő
Maigret és az éjszaka örömei
Maigret és a flamand lány
Maigret és a gengszterek
Maigret és a három lány
Maigret és az idegek harca
Maigret és a furcsa idegen

Önálló kötetek:

A kísértetek
Az özvegy
Aki a vonatokat nézte
Az elátkozott hajó
A gyilkos