Szerző: Georges Simenon
Cím: Maigret és a víg kompánia (La Guinguette a deux sous)
Fordító: Ertl István
Kiadó: Agave Könyvek
Odalszám: 144

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az Agave Kiadó által megjelentett, "...és a víg kompánia" alcímet viselő kötet a tizenegyedik a sorban, aminek az érdekessége, hogy a Simenon életműben is a tizenegyedik Maigret-regényt. Az 1931 októberében íródott regényben a főfelügyelő kicsit lazábbra veszi a figurát, ám a gyilkos így sem menekülhet.

Maigret fülest kap egy épp a kivégzése előtt álló fogolytól, aminek nyomán hamarosan egy igen víg kompánia kellős közepén találja magát. Egy hat évvel ezelőtti gyilkosság nyomába kíván eredni, ám végül egy újabbal találja szemben magát. A baráti társaság egyik tagja az áldozat, a legfőbb gyanúsított - a férfi nejének szeretője - pedig eltűnt, ám mindenki váltig állítja, hogy ártatlan. Idővel Maigret rájön, hogy a minden vasárnap összeülő csapat tagjait sokkal szorosabb érzelmi szálak fűzték egymáshoz, mint a barátság.

Ez a regény valamivel könnyedebb hangvételűre sikeredett, köszönhetően annak, hogy szinte nem telik el fejezet ivászat nélkül (minden másodikban pedig egy "buliba" csöppen az olvasó), ráadásul kissé humoros, ahogyan Madame Maigret szinte naponta táviratozik férjének, akit hiába vár a nyaraláson. Ám ez a könnyedség és lazaság nem megy a történet rovására, ezúttal is egy érdekes esetet kapunk. Leginkább a két gyilkosság közötti összefüggésre lesz kíváncsi az olvasó, hiszen látszólag nem sok köze van egymáshoz a kettő esetnek, de természetesen erre is fény derül a kötet legvégére. Ahogyan a gyilkos személyére is, ám valahogy ez nem igazán éri meglepetésként az olvasót, hiszen Simenon minimális erőfeszítéseket tesz csupán, hogy ne gyanakodjunk. 

Sokkal inkább tűnik úgy, hogy ebben a kötetben inkább a szereplők közti viszonyrendszerre kívánta helyezni a hangsúlyt, hiszen a főbb karakterek múltjának egy-egy szeletét ismerjük meg folyamatosan. Kiderül, milyen ember is volt valójában az áldozat, mennyire ledér életet élt a felesége korábban (és mennyire nem nem tudunk szabadulni jellegzetes vonásainktól), és az is, hogy mire képes egy jó barát (már ha valóban baráti érzelmek mozgatják, és nem zsarolás, vagy a lebukástól való félelem a fő mozgatórugója cselekedeteinek). 

A befejezés számomra kissé elgondolkodtató és szomorkás volt, az emberi bukás kitűnő példáját hozza Simenon. Ám mindent összevetve ezúttal egy kellemes, nyári délutánra való Maigret-történet volt, amely kiváló társ lehet egy strandon - ha már a regényben kánikulát említenek.

Értékelés: 10/8

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtam:

Maigret-regények:

Maigret nyaralni megy
Maigret gyanút fog
Maigret és a halott gyémántkereskedő
Maigret és az éjszaka örömei
Maigret és a flamand lány
Maigret és a gengszterek
Maigret és a három lány
Maigret és az idegek harca
Maigret és a furcsa idegen
Maigret és a beharangozott gyilkosság
Maigret és a víg kompánia

Önálló kötetek:

A kísértetek
Az özvegy
Aki a vonatokat nézte
Az elátkozott hajó
A gyilkos