Szerző: Charity Norman
Cím: Zuhanás (After the Fall)
Fordító: Komáromy Rudolf
Kiadó: Kulinária Kiadó (Lettero Kiadó)
Oldalszám: 384

SPOILERMENTES KRITIKA!

Charity Norman azon szerzők közé tartozik, akinek már régóta nagyon kíváncsi voltam a regényeire, a téma és Picoult-hoz való hasonlítása miatt, azután az első magyarul megjelent regénye, A lányunk férje nagy csalódást okozott. Habár a Zuhanás alaptörténete jobban felcsigázott, mégis sokáig halogattam az olvasást, pont az előző kötet okozta csalódás miatt. És sajnos nem volt alaptalan az aggodalmam.

Egy ötéves kisfiú éjszaka lezuhan a házuk első emeleti erkélyéről. A kórházban élet és halál között lebeg. Egyedüli szemtanúja az esetnek édesanyja, aki azonban mélyen hallgat a történtekről. A McNamara család két évvel ezelőtt költözött Angliából Új-Zélandra, hogy teljesen új életet kezdjenek. A családfő, Kit alkoholproblémákkal küzd, felesége, Martha pedig igyekszik összetartani a családot és megmenteni magukat a teljes anyagi bukástól. Az új otthon, a környezetváltozás nagy reményekkel kecsegtet, a legidősebb lány, Sacha azonban sehogy nem találja a helyét, és azt is mindenáron ki akarja deríteni, hogy ki a vérszerinti apja. 

Charity Norman Ugandában született, gyermekéveit Yorkshire-ben és Birminghamben töltötte. Jogi tanulmányokat folytatott, büntető- és családjogra specializálódott, majd mediátorként kezdett el dolgozni. Egy idő után, mikor felismerte, hogy a munkája mellett kevés ideje jut három gyermekére, Új-Zélandra költözött. Első regénye Freeing Grace címmel 2010-ben jelent meg, ezt követte 2012-ben a Zuhanás. A soron következő könyvei (A lányunk férje, 2013; Luke Livingstone titkos élete, 2015) már magyarul is elérhetőek. Jelenleg is az új-zélandi Napierben él, ma már főállású író.

A Zuhanás fülszövegének elolvasása után az olvasó egy titkokkal teli, drámai fordulatokban gazdag emberi történetet várhat el, amely tényleg méltó arra, hogy szerzőjét Picoult-hoz hasonlítsák. Norman azonban megint elcsúszott a kidolgozáson, és habár ez a regénye sokkal erőteljesebb, mint A lányunk férje, sajnos még ez is távol áll attól a minőségtől, amit az ember egy ilyen volumenű történettől elvárhatna.

A regény ugyanis egy nagyon fontos és aktuális problémával foglalkozik, amelyről túl sokat elárulni nem lehet, hiszen azzal odalenne a meglepetés, az izgalom. Épp ezért vagyok nagy bajban az értékeléssel. A kötet első 200 oldalán ugyanis gyakorlatilag nem történik semmi, végtelenül hosszan és vontatottan olvashatunk arról, hogy a McNamara család hogyan próbál új életet kezdeni. Utána azonban megtörténik a tragédia, onnantól kezdve pedig egy többnyire fordulatos cselekménnyel bíró történetet kapunk, amely valóban képes megrendíteni az olvasókat. És persze felmerül a morális kérdés is: melyik cselekedetünkkel teszünk nagyobb kárt? Ha eláruljuk az egyik rokonunkat, és ezzel kockára tesszük az egész család jövőjét, vagy ha hallgatunk, és akár törvénytelen eszközökkel is próbáljuk megmenteni magunkat a bukástól. A helyes választ azonban nem kapjuk meg, és az állásfoglalás is nehéz, mert csak egy nézőpontot ismerünk meg, és éppen ezért sem lehet Jodi Picuolt-hoz hasonlítani a regényt, mert nem állít minket gondolkodás és választás elé, szimplán egy oldalról mutat be egy adott szituációt.

A magyar változat címadását sokkal inkább találónak érzem, mert utal egyrészt magára a tényleges zuhanásra, de átvitt értelemben is gondolhatunk rá, amikor egy ember vagy egy család elindul a lejtőn, ahol nincs megállás. Ezzel szemben az eredeti cím (amely tükörfordításban annyit tesz, hogy A zuhanás után) inkább csak Finn erkélyről való leesésére fókuszál, ami azért is értelmetlen, mert a regény 80 %-a épp azt meséli el, hogy mi volt a zuhanás előtt, mi vezetett el addig a pontig. Egyébként jelen esetben a fülszöveg is roppant becsapós, mert valóban van zuhanás, Martha valóban hallgat, és az események valóban összefüggésbe hozhatóak Finn balesetével, ugyanakkor a regény még sem teljesen erről szól, így a történet befejezése után, ha az ember újra elolvassa a hátoldalon található kedvcsinálót, tudja, hogy minden mondata helytálló, de mégis becsapva érzi magát.

A szereplők sem lesznek annyira életszerűek, mint amennyire várná az ember. Pontosabban, életszerűek, csak nem elég színesek, érdekesek, jóformán csak annyit tudunk meg róluk, amennyi az adott történethez szükséges (ami tekintve, hogy legalább erre használhatta volna fel az első 200 oldalt a szerző, ha már cselekmény nem volt, eléggé nagy negatívum). Ami még nagy fájdalmam, hogy kapunk egy csomó érdekes történetszálat, amit aztán a szerző mintha elfelejtett volna elvarrni, ennek köszönhetően pedig elég mondvacsinált indokok keletkeznek a sztoriban. A befejezés pedig eléggé csöpögősre sikeredett, nagyobb drámaiságot érdemelt volna, mert így a katarzis is teljesen elmaradt.

Szóval egyelőre nem lettem annyira meggyőzve arról, hogy kell-e nekem új regényt olvasni Normantől, de lehet kap még egy esélyt, ha a Luke Livingstone titkos élete is beérkezik a könyvtárunkba. A Zuhanáshoz még annyit, hogy egy fokkal talán élvezetesebb volt, mint A lányunk férje, amit számszerűleg hasonlóan pontoztam, de sajnos erre sem tudok többet adni egy közepes 7-nél.

Értékelés: 10/7

A szerző magyarul megjelent regényei:

A lányunk férje
Zuhanás
Luke Livingstone titkos élete