Szerző: Sarah Pinborough
Cím: 13 perc (13 Minutes)
Fordító: Tomori Gábor
Kiadó: XXI. Század Kiadó
Oldalszám: 368

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A Ne higgy a szemének! című thrillerrel tavaly bemutatkozó szerző nemrég megjelent regénye, a 13 perc ezúttal inkább az ifjúságot célozza meg. Hősei gimnazista lányok, akik között életre szóló barátságok köttetnek – vagy mégsem?

A tinédzser Natasha Howlandra a hajnali órákban egy folyóban találnak rá – éppen csak sikerül megmenteni az életét. A lány ugyanis tizenhárom percen keresztül halott volt, de hála egy, a kutyáját sétáltató férfinak, még időben vissza tudták hozni az életbe. Az, hogy túlélte, a csodával határos, de Natasha arra nem emlékszik, hogyan került az éjszaka kellős közepén az erdő melletti vízhez. A rendőrség régi üzenetek, naplóbejegyzések útján igyekszik felfejteni a múltat. Eközben a lány gyermekkori barátnője, Rebecca, akivel a gimnáziumban eltávolodtak egymástól, újra barátkozni kezd az iskola egyik legnépszerűbb lányával. De vajon ki az igazi barát és ki az ellenség?

Sarah Pinborough 1972-ben született az Egyesült Királyságbeli Milton Keynesben. 2004 óta jelennek meg regényei, emellett forgatókönyvírással és tanítással is foglalkozik. Az ifjúsági és felnőtteknek szóló thrillereiről egyaránt ismert, de feldolgozott három Grimm-mesét (Poison – Hófehérke, Charm – Hamupipőke, Beauty – Csipkerózsika), emellett jelent már meg könyve a fantasy műfajban is, valamint több történetet is írt a Ki vagy, doki? spin-offjához, a Torchwoodhoz. Magyarországon 2017-ben jelent meg a Ne higgy a szemének! című regénye, amit eddig 19 nyelvre fordítottak le. A 2016-os 13 perc egy ijfúsági/young adult thriller, amelyből Josh Schwartz (A Narancsvidék, Gossip Girl, Szívek doktora, Carrie naplója, Dinasztia) készít tévésorozatot, amelyet a Netflixen lehet majd elérni.

Mivel a szerző Ne higgy a szemének! című regénye eddig még kimaradt az életemből, így gondoltam, hogy kicsit megcserélem a magyar megjelenési sorrendet, és ezzel a kötettel veszi kezdetét az ismerkedés. Azt már korábban is olvastam, hogy ez – már csak a főszereplők okán is – inkább az ifjúsági thriller kategóriába sorolható (és habár a legutolsó ilyen tematikájú regénnyel alaposan befürödtem), mégis izgatottan fogtam bele az olvasásba. Ami aztán elég döcögősen ment. Mert a sztori mindvégig nagyon lassan bontakozik ki, inkább a szereplők jellemének a kialakítására szánt fejezeteket az írónő, semmint a cselekményre, ami ebben az esetben nem jött ki túl jó lépésként.

Igyekszem minél kevesebb elárulni a sztoriból, de legyen elég annyi, hogy nagyjából a kötet feléig – amíg vissza nem tér Natasha emlékezete – nem túl sok izgalmat rejteget a történet, utána pedig a hosszas felvezetésnek köszönhetően lehet kiszámítani a csattanót. Persze, értem én, hogy tulajdonképpen mit is akart üzenni a szerző, hogy bemutassa a nagymenő gimnazista lányok életét, hogy mennyire a külsőségekre megyünk manapság, meg hogy igenis vannak iskolai klikkek, de sajnos ezzel semmivel sem lesz eredetibb a Gossip Girlnél vagy a Pretty Little Liarsnél, éppen ezért a tévésorozathoz sem fűzök túl sok reményt. (Még annak ellenére sem, hogy abban a formátumban jobban megállná a helyét.)

Egyébként az alapötlet nem lenne rossz, hogy az olvasónak mindvégig különböző forrásokból (sms-ekből, naplóbejegyzésekből, pszichiátriai beszélgetésekből, rendőrségi jegyzőkönyvekből) kell a kirakós darabkáit a helyére illeszteni, miközben lineárisan haladunk előre az időben. Csak sajnos helyenként túlmisztifikálja az egészet a szerző, és éppen ezért amit ő nagy csattanónak szán helyenként, az hang- és fényeffektek nélkül siklik tova, lévén, hogy vagy egy gyenge próbálkozás lesz belőle, vagy éppenséggel előre ki lehet találni.

Nem tudom, hogy egy tinédzsernek vajon mennyire tetszhet a regény, lehet, hogy gimnazistaként én is jobban élveztem volna, de így sajnos csak egy olyan történetet kaptam, amit elég hamar el fogok felejteni, maximum csak az marad meg bennem, hogy mennyire lassan és döcögősen haladtam vele.

Értékelés: 10/6