Szerző: Angela Marsons
Cím: Egy élet ára (Lost Girls)
Fordító: Őri Péter
Kiadó: General Press Kiadó
Oldalszám: 400

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Hosszabb kihagyás után végre visszatérhettem egyik kedvenc nyomozómhoz, Kim Stone felügyelőhöz. Szerencsére, a harmadik kötetben sem kellett csalódnom, hozta az első két rész színvonalát.

Kim Stone legújabb esetét múltjának egyik alakjának „köszönheti”. Fényes nappal elrabolnak két kislányt, az egyikük anyja, Karen, pedig ragaszkodik ahhoz, hogy a felügyelő nyomozzon az ügyben, hiszen gyermekkorukból ismerik egymást. Az eltűnt lányok esete kísértetiesen hasonlít egy másfél évvel korábban elkövetett emberrabláshoz, amelyet azóta sem sikerült felderíteni, habár akkor az egyik gyermeket szabadon engedték. Nem sokkal később különös fejleménnyel kell szembenézniük, az emberrablók sms-ben üzennek a szülőknek: amelyikük hajlandó többet fizetni a gyermekéért, azt szabadon engedik, a másikat megölik. Kimnek viszonylag kevés nyom áll a rendelkezésére, az idő előre haladtával pedig egyre nagyobb rajta a nyomás.

Kétségtelen, hogy Angela Marsons regényeinek megjelenése az egyik legjobb dolog, amely az utóbbi években történt a hazai krimi-thrillerirodalom fronton. Alapvetően ritkán olvasok angolszász írók műveit ebben a műfajban, jobban kedvelem a skandináv szerzőket, így mindig nagy öröm, ha ezen ritka alkalmakkor ilyen gyöngyszemekre bukkanok. Marsons legnagyobb erényének azt tartom, hogy mindig képes megújulni, felülmúlni önmagát, így regényei nem válnak önismétlővé. Az első kötet egy szerteágazó, több szálon és idősíkon játszódó izgalmas krimi volt, a második rész alkalmával két igen erős női karakter feszült egymásnak, míg a folytatásban az emberrablásos sémát használja, egy meglepő csavarral.

Önmagában az, hogy két kislányt elrabolnak, alapos okot adhat egy izgalmakkal teli, feszült thrillernek, a szerző ugyanakkor egy meglepő fordulatot is behoz, jelen esetben a licitálást. Ebből a szempontból a magyar cím igazi telitalálat, sokkal hangzatosabb és jobban illeszkedik a tartalomhoz, mint az eredeti Lost Girls. Éppúgy, ahogy az emberrablók játszanak a szülők érzelmeivel, Marsons is remekül felpumpálja az olvasó adrenalin-szintjét. A későbbiekben igazán beteg elmék tetteinek lehetünk szemtanúi (ilyenkor mindig elgondolkodom azon, mi játszódhat le a szerző fejében, amikor ezeket kitalálja), éppen ezért gyenge idegzetűeknek nem igazán ajánlom ezt a regényt.

Ahogyan az előző kötetekben, itt is két ügy fut párhuzamosan, a gyerekek elrablása mellett egy lakótelepi fiú meggyilkolása után is folyik egy nyomozás. A két eset egy ponton összekapcsolódik, de nem úgy, ahogyan az olvasó előzetesen várná, az egyik megoldásával sikerül megtalálni a másik kirakós utolsó darabját. A kettős nyomozás azért is volt jó húzás a szerzőtől, mert így több ügy miatt is izgulhatunk, ráadásul kicsit közelebb hozza a rendőrség munkáját a valósághoz azáltal, hogy nem csak egy esetre koncentrál egy egész osztály.

Kim Stone múltjának egy újabb szeletét ismerjük meg Karen által, bár még továbbra is homály fedi a felügyelő gyermek- és fiatal éveinek nagy részét. Viszont sokkal közelebb kerülünk Kimhez, jobban megismerjük a személyiségét, az emberi oldalát. Ez a felügyelő jóval szimpatikusabbá válik, ráadásul Bryant is közelebb kerül hozzá, lassan nem csak a kollégát, hanem a barátot is meglátja benne (remélem, ez nem fog átcsapni szerelembe idővel, teljesen felesleges lenne elrontani a karakterívet ezzel a lépéssel).

Szerencsére már a polcomon várakozik a sorozat következő két kötete (egyelőre ennyi érhető el magyar nyelven), így egy ideig nem lesz hiányom Kim Stone-ból. És remélhetőleg utána sem, mert a széria hazánkban is megtalálta a maga helyét, szép olvasóbázissal rendelkezik, így egy ideig még biztosan élvezhetjük a kalandokat.

Értékelés: 10/9

A szerző magyarul megjelent regényei:

Elfojtott sikoly
Ördögi játszmák
Egy élet ára
Halálos játék
Vérvonal