A vámpír herceg

Vámpír-könyvek 6.

covers_2626.jpgSzerző: Darren Shan
Cím: A vámpír herceg (The Vampire Prince)
Fordító: F. Nagy Piroska
Kiadó: Móra Könyvkiadó
Oldalszám: 200

AZ ELŐZŐ KÖTETEKRE NÉZVE SPOILERT TARTALMAZ!

Ismételten megcsúsztam a Darren Shan-kihívásom hatodik állomásával, pontosabban csak a kritika megírásával, hiszen – az eredeti tervemhez hűen – magát a könyvet már június első napjaiban elolvastam. Lassan azonban itt van a július, és vele együtt a hetedik kötet, de azt megelőzve jöjjön A vámpír hercegről szóló véleményem.

Miután Darren szemtanúja volt, hogyan árulja el Kurda a vámpírnemzetséget és ölte meg Gavnert, úgy dönt, elmenekül a vérszipolyok hada elől. Egy folyóba zuhanva áramlik a sodrással együtt, szerencséjére (viszonylagos) épségben megússza a kényszerutazást. Úgy dönt, hogy vállalva minden kockázatot, a farkasok segítségével visszatér a Vámpírok Hegyének mélyére, hogy a vámpír hercegek és tanács előtt leplezze le az áruló tábornokot. Csakhogy Kurda herceggé avatása addigra kezdetét veszi.

A vámpír herceg nagy vízválasztó a 12 kötetes sorozat történetében. Egyfelől ezzel zárul le A Vámpírok Hegye-trilógia, másrészt ez az utolsó olyan rész, amely ténylegesen besorolható az ifjúsági regény kategóriába, a folytatásokban egyre komorabbá, komolyabbá és véresebbé válik a cselekmény. (Ezt a magyar kiadás is jól látható módon jelzi, elhagyja az inkább gyermekregényekre jellemző borítóképeket, helyette egy fokkal sötétebb árnyalatot vesznek az illusztrációk.) Ennek ellenére már ebben a kötetben is megfigyelhető a gyengébb brutalitás, tanúi lehetünk a vámpírok és a vérszipolyok első küzdelmének (mármint, aminek Darren is részese), valamint hősünk életében először elveszi egy másik teremtmény életét. Darrennek tehát végérvényesen fel kell nőnie, már nem az a kalandvágyó, kíváncsi kamasz, akinek a sorozat elején megismerhettük.

A regény első negyede számomra most is kicsit unalmasabb volt (emlékszem, ezeket a fejezeteket már az első olvasáskor sem szerettem), holott tudom, hogy szükséges volt bemutatni, milyen az, amikor Darren magára marad, és egyedül kell teljesíteni a maga által kitűzött célt. Az én szememben igazából akkor indult be a cselekmény, mikor visszatért a Hegybe, onnantól kezdve ellenben pergett ezerrel a sztori. Én azért valahol sajnáltam Kurdát, aki az új eszmék bevezetése okán hozta meg végzetes döntéseit, és terve szerint hiába követelt volna tucatnyi vámpíréletet a vérszipolyokkal kötött szövetség, őt a magasztosabb jövő motiválta. Talán éppen azért válik árulása ellenére is szimpatikussá, mert nem nagyravágyás vagy a hatalom átvétele hajtotta, hanem ténylegesen a társadalom érdekében akarta végig vinni a tervét. Ki tudja, milyen lett volna az a jövő, amelyet ő megálmodott, ugyanakkor érdekes azt is számításba venni, hogy a Vérszipolyok Urának eljövetelét nem csak a vámpírok, hanem unokatestvéreik nemzetsége is aggódva és kétkedve figyelte.

A történet lezárása kicsit talán meseszerű és kiszámítható, amelyet azért nem várnánk a szerzőtől, de legalább annyira kreativitást volt benne, hogy ez a lezárás volt az egyetlen megoldás arra, hogy Darrent ne ítéljék halálra korábbi vétségei miatt. A magam részéről továbbra is izgatottan várom a folytatást, főleg, mivel azokra már kevésbé emlékszem, így érdekes lesz megfigyelni, hogy a szerző meg tud-e újból lepni.

Értékelés: 10/8