Szerző: Guillaume Musso
Cím: Central Park (Central Park)
Fordító: Sárközy Éva
Kiadó: Park Könyvkiadó
Oldalszám: 288

SPOILERMENTES KRITIKA!

A Park Könyvkiadó folytatja a Musso-regények kiadását, ráadásul az új megjelenésekkel párhuzamosan a korábban magyarul megjelent, ám mostanra már nem kapható kötetek is a boltokba kerülnek új borítóval. Az És azután… újrakiadása mellett a Central Park a legfrissebb regény, amely idén tavasszal jelent meg, ősszel pedig érkezik Az éjszaka és a lányka.

Alice, a párizsi rendőrnő és Gabriel, az amerikai jazz-zongorista egyszerre ébrednek fel a New York-i Central Park padján. Egyikük sem emlékszik az előző éjszaka eseményeire, egy azonban bizonyos: a nő Párizsban, a férfi Dublinban volt. Most azonban, több ezer kilométerre otthonuktól, összebilincselve, iratok és pénz nélkül térnek magukhoz. Alice zsebében ráadásul egy pisztolyt is találnak, amelyből egy töltény hiányzik, és a nő ruhája tele van vérfolttal. Ahhoz, hogy a titok nyomába eredjenek, össze kell fogniuk, ami nem is annyira egyszerű, mint sejtenék. Nem könnyű megbízniuk a másikban, hiszen mindkettőjük életét súlyos titkok nehezítik meg.

Guillaume Musso – a Holnap és Az angyal hív után – ismét egy hasonló felütéssel kezdi meg legújabb regényének történetét. Adott egy férfi és egy nő, akik különös véletlen folytán találkoznak (igaz, ebben az esetben nem számítógépen és mobilon kommunikálnak, hanem a valóságban ismerkednek meg), és nem csak a megismerkedésük körülményei, hanem az egész életük sejtelmes és titokzatos. Ez abból a szempontból mindenképpen kiemelendő, hogy mindig van valami, ami fenntartja az olvasót érdeklődését, hiszen hol a múlt vagy jelen eseményeit kell kibogozni, hol a szereplők magánéletének puzzle-darabjait összerakni, hogy végül megkapjuk a teljes képet.

A szerző igen nagy hangsúlyt fektet a szereplőkre, különösképpen Alice-re. Mint ahogyan a regény végén kiderül, nem véletlenül, a fejezetek közötti visszaemlékezéseknek is megvan a maguk kettős funkciója, a nő múltjának megismerésén túl másodlagos jelentősége is van, de erről többet vétek lenne mondani. Mindkét szereplőt könnyedén meg lehet kedvelni, Gabrielt különösen a humora okán, de a későbbiekben jobban kibontakozik az emberi oldala is, amely még szimpatikusabbá teszi őt az olvasó szemében.

Ahogyan Mussótól már megszokhattuk, most is lavíroz a műfajok között, így a Central Parkot is nehezen lehetne besorolni bármely kategóriába. Az indítás akár egy könnyed, romantikus vígjátéknak is beillhetne (leszámítva a vérfoltokat), később azonban lightosabb thriller-színezetet kap a sztori. Na, nem kell megijedni, simán olvasható a könyv késő éjjel is, nem igazán ijesztő, de összetettségében és kidolgozásában messze túlszárnyalja a grip-litbe tartozó könyvek többségét. Ugyanakkor a befejezés fényében egészen más megítélés alá esik a történet, inkább hajlok a dráma irányába, amely, bár talán a valóságtól kissé elrugaszkodott módon, de mégis hiteles módon mutat be egy megrendítő emberi sorsot, és – picit sziruposan – de az őszinte, önzetlen szeretetnek is tanúi lehetünk.

Biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok, akiknek ez a műfaji sokszínűség és kavalkád nem fog bejönni, ahogy abban is, hogy lesznek olyanok is, akik éppen emiatt a kiszámíthatatlanság miatt fogják megszeretni a regényt. Én inkább utóbbi felé hajlok, mert bár korántsem tökéletes a könyv, mégis kellemes kikapcsolódást nyújt, és egyre inkább érzem azt, hogy több Musso-regényt kellene olvasnom. Persze, csak megfelelő időközönként, nehogy sok legyen belőle. Annyi bizonyos, hogy az őszi megjelenést már várom.

Értékelés: 10/9

A szerző magyarul megjelent regényei:

És azután (Szerelem életre-halálra címmel is megjelent)
Ott leszel?
Visszajövök érted
Mi lesz velem nélküled?
Az angyal hív
Holnap
Central Park
Az éjszaka és a lányka (előkészületben)