Szerző: Darren Shan
Cím: A sötétség vadászai (Hunters of the Dusk)
Fordító: F. Nagy Piroska
Kiadó: Móra Könyvkiadó
Oldalszám: 208

AZ ELŐZŐ KÖTETEKRE NÉZVE SPOILER TARTALMAZ!

Az éves Darren Shan-kihívásom elérkezett a hetedik állomásához, vagyis túl vagyok a sorozat felén, egyben egy újabb (szám szerint a harmadik) trilógiát kezdtem el A sötétség vadászaival. Szokásomhoz híven a hónap elején olvasott könyvhöz most is a hónap utolsó napjaiban érkezik a kritika.

Az újabb trilógiával ismét éveket ugrunk át, jelen esetben szám szerint hatot, ami alatt Darren, akit az előző kötet végén herceggé avattak, jobban megismerkedik nemzetségének kultúrájával. A Vérszipolyok Urának eljöveteléről szóló jóslatok egyre jobban aggasztják a vámpírokat. A helyzet különösen kiéleződik, amikor megjelentik a Vámpírok Hegyén Mr. Tiny, hogy közölje velük, mindössze három vámpír képes arra, hogy megakadályozza a végső pusztulást. Darren és Mr. Crepsley útnak ered, hogy Harkattal, majd később Vancha March-kal kiegészülve lázas hajszába kezdjenek. Útjuk során találkoznak Lady Evannával, a rejtélyes varázslóasszonnyal, aki újabb titkokat oszt meg velük.

Kicsit már én is unom, hogy magamat kell ismételnem, de tényleg roppant élvezetes, hogy a végkifejlet ismeretében olvasom újra a sorozatot, így egyre több összefüggés válik számomra is világossá. Pontosabban, az összefüggések már évekkel ezelőtt világossá váltak, inkább úgy mondanám, hogy ismételten le kell borulnom Darren Shan szerzői munkássága előtt, hogy mennyire összetett történettel állt elő. Harkat múltja például különösen izgalmas, nem is emlékeztem rá, hogy ekkora szerepet kapott a regényekben, de az álmai a sárkányokról, valamint Lady Evannával való beszélgetése a korábbi életéről igen nagy jelentőséggel bírnak.

Az előző trilógiánál sokat panaszkodtam az üresjáratokra, szerencsére ebben a kötetben ezek kimaradtak, és újból az első részek színvonalát hozta a szerző. Több helyen olvastam, hogy sokan hiányolták a Hegyben eltöltött hat évet (amikor Darren ismerkedik a saját kultúrájukkal), én nem éreztem ezt annyira ideillőnek, hiszen bőven van lehetőségünk bepillantást nyerni a vámpírok világába. (Persze, ha egyszer Mr. Shan írna erről a könyvet, tuti elolvasnám, de megvagyok enélkül is.) Sőt, én kifejezetten örültem, hogy egyből az elején újabb kaland következik, ráadásul ennyire misztikus és titokzatos. Élvezettel olvastam Lady Evannáról is, különös teremtmény ő (már a fogantatása és a származása is izgalmas), főleg, hogy – éppúgy, ahogy sok más szereplő – semlegessé válik a vámpírok és a vérszipolyok közötti harcban. Különösen tetszik, hogy vannak kívülállók, akik bár hol segítik, hol hátráltatják hőseinket, de tulajdonképpen tisztelik a világ rendjét, abba beleavatkozni nem kívánnak.

Ahogy az új stílusú borító és a cím tipográfiája is sejteti, jóval sötétebb, komorabb a történet, mint a korábbiakban, ráadásul Darren is kezd felnőttként viselkedni és gondolkodni. (Ez egyébként az író stílusán is jól megfigyelhető.) Igaz, a sztori vége kiszámítható, de ez egy szükségszerű fordulat volt, hogy a vadászok érezzék a küldetésük súlyát. Innentől kezdve pedig tényleg kíváncsi vagyok a folytatásra, mert megmondom őszintén, jelen pillanatban abszolút nem tudnám megmondani, hogy mi történik a nyolcadik kötetben, annyira régen olvastam a sorozatot. De szerencsére, most nem kell sokat várnom.

Értékelés: 10/9