Szerző: Darren Shan
Cím: Fivérek mindhalálig (Brothers to the Death)
Kiadó: Móra Kiadó
Fordító: Robin Edina
Oldalszám: 240

AZ ELŐZŐ KÖTETRE NÉZVE SPOILERT TARTALMAZHAT!

2019-ben határoztam el, hogy minden hónapban újraolvasom azokat a regényeket, amelyek gyerekként, tinédzserként nagy hatást gyakoroltak rám, valamint, kicsit behozom a lemaradásomat bizonyos szerzők, sorozatok terén. Darren Shan első sagája, a Vámpír-könyvek újrázás volt, az előzménysorozat azonban anno kimaradt, így most ezzel a négy kötetből álló szériával folytatom a sort.

Larten és a haláltól csecsemő korában megmentett Gavner Purl együtt járja a világot, útjuk folyamatosan visszavezet Párizsba, ahol a vámpír egykori szerelme, az immár idősőgő Alicia él. Egy nap azonban szörnyű tragédia veszi kezdetét, amely Lartent bosszúra sarkallja és amely egyben megnyitja az utat egy, a vámpírok és vérszipolyok közötti háború lehetőségének. Eközben a világban valóban háború dúl: az 1930-as években a nácik, Hitler vezetésével igyekeznek megnyerni maguknak az éjszaka teremtményeit.

Darren Shan első, egyben a számára a világhírt meghozó sorozata 2004-ben ért véget, a szerző hat évvel később (a Démonvilág-sorozattal, a Kojaszannal és A vézna hóhérral a háta mögött) döntött a folytatás, pontosabban az előzmények megírása mellett. A négy kötetből álló Larten Crepsley regényes élete az ifjú Darren vámpír-mestérének kalandjait tárja fel előttünk, ennek a sorozatnak az utolsó része a Fivérek mindhalálig.

Az első kettő rész a szememben Darren Shantól szokatlanul gyengének és erőltettnek tűnt, a harmadik kötet ellenben meglehetősen tetszett, így nagy reményekkel kezdtem neki a sorozatzáró epizódnak. Sajnos arra a megállapításra kellett jutnom, hogy A végzet szentélye volt a kakukktojás, mert a negyedik kötet ismételten tele van mindazokkal a hibákkal, amelyeket az első két rész esetében felróttam a szerzőnek. Öt nagy fejezetből áll a történet, szokásos módon ugrálunk az időben (nagyjából 80 évet ölel fel ez a kötet), és Larten Crepsley élete korántsem olyan izgalmas, hogy ezt a hatalmas időintervallumot tényleges tartalommal töltse ki az író. A II. világháború, a nácik és Hitler behozatala még jó ötlet is lehetne, ha lett volna annyi következetesség Shanban, hogy legalább ennél a sorozatnál végig kapcsolódik valamilyen történelmi eseményhez, és nem csak ad hoc módon választ ki egyet (amely kétségtelenül a legnagyobb horderejűek közé tartozik). Ráadásul túl sokat nem is ad a történethez, kicsit inkább olyan, mintha nem akarta volna kihagyni, meg egy kis tanulságot is bele tudott csempészni. (A vámpírok és a vérszipolyok háborúja okés, mert ők választották ezt az életet, de a zsidók nem tehetnek a származásukról, szóval a II. világháború rossz.)

A cselekmény kétharmada tehát feleslegesen hosszú és ennek megfelelően többnyira unalmas, a befejezésben lévő csavar meg egyáltalán nem méltó Darrenhez, tud ő többet és jobbat is, ha akar. Természetesen, vannak előnyei is azért a kötetnek, többek között Truska, a szakállas nő múltjának és származásának bemutatása, valamint az, hogy láthattuk, hogyan szerezte meg Larten Madame Octát, a pókot. Az utolsó fejezet szépen összeköti ezt és a Darren Shan-regényfolyamot, habár én jobban örültem volna, ha annak is tanúi lehetünk, a vámpír hogyan élte meg az első találkozást az ifjú Darrennel, valamint mi játszódott le benne, amikor ultimátumot adott neki és az inasává fogadta. (Tehát tulajdonképpen a Rémségek Cirkusza sztoriját mesélhette el volna nagyjából három fejezetben, engem ez sokkal jobban érdekelt volna.) 

Őszintén szólva, nem tudnám megmondani, hogy melyik sorozattal érdemes kezdeni az ismerkedést. Egyfelől biztosan megvan annak is a varázsa, ha Lartent már régi ismerősként köszönhetjük a 12 kötetes sagával való ismerkedésnél, ugyanakkor mégis érdemes talán a megjelenés sorrendjében olvasni a történetet, mert félő, hogy ha valaki ezzel a szériával kezdi, nem lát elég fantáziát a soron következőben, amely viszont valóban érdemes arra, hogy kézbe vegyük. A Shan-életműgyűjtőknek természetesen kötelezővétel, és annyi örömünk mindenképpen lehet benne, hogy véleményem szerint Papp Beatrix borítói a legigényesebbek mindegyik kiadás közül, így valóban a könyvespolcunk dísze lehet a sorozat.

Értékelés: 10/7