Szerző: Blake Crouch
Cím: Menekülj (Run)
Fordító: Bosnyák Edit
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 304

Számomra az idei év egyik legjobban várt megjelenése a Menekülj volt, hiszen Blake Crouch a Wayward Pines-trilógiával engem is megvett kilóra már évekkel ezelőtt. A kötet eredetileg 2020 tavaszán látott volna napvilágot, a szerző magyarországi látogatásához időzítve, azonban ezt - mint annyi mindent az elmúlt évben - felülírta a koronavírus. A személyes találkozó és a dedikálás elmaradt (remélhetőleg a jövőben lesz alkalmunk ezt pótolni), a regény megjelenése pedig közel egy évet tolódott, de a lényeg, hogy mostantól minden rajongó a polcán tudhatja Crouch egyik korai, egészen pontosan 2011-es regényét.

Amerika lakosságát különös és brutális gyilkosságok rázzák meg: egy rendőr bemegy az idősek otthonába, tüzet nyit az ott lakókra és a dolgozókra, egy iskolában tömegmészárlás zajlik, börtönlázadások törnek ki - minden államban eluralkodik a káosz. Pár nappal később leáll a teljes áram- és energiaellátás, a gyilkosságok száma megsokszorozódik. Történetünk főhőse, a filozófia tanszéken dolgozó Jack Colclough az új-mexikói Albuquerque-ben él a feleségével, Dee-vel, valamint két gyermekével, Naomivel és Cole-lal. Amikor egy vészhelyzetre fenntartott rádiócsatornán meghallja a nevét azok sorában, akik felkerültek a halállistára, és akiket bárki szabadon megölhet, tudja, hogy csak egyetlen dolgot tehet. A szeretteivel együtt menekülnie kell a hamarosan érkező gyilkosok elől.

Blake Crouch 1978-ban született az észak-karolinai Statesville-ben. Angolból és kreatív írásból diplomázott Phi Beta Kappa minősítéssel 2000-ben az Észak-Karolinai Egyetemen. A novelláit gyakran közölte többek közt az Ellery Queen's Mystery Magazine és az Alfred Hitchcock's Mystery Magazine. Az első regénye (Desert Places) 2004-ben jelent meg, amit azóta több mint tizenöt másik követett. Crouchot mostanra a huszonegyedik századi amerikai thriller egyik legnagyobb tehetségének tartják, a munkatempóját Stephen Kingéhez hasonlítják. A művei gyakran szerepelnek a Kindle top 10-es bestseller listáján, és nem egynek elkeltek már a megfilmesí-tési jogai is. Az egyik leghíresebb és legnépszerűbb munkája a Wayward Pines-trilógia, amit televízióra alkalmazott a Fox, a sorozat egyes részeit pedig olyan elismert rendezők jegyzik, mint M. Night Shyamalan és Antal Nimród. Magyarul eddig a Wayward Pines-trilógia (Wayward Pines, A pokol kapujában, Az utolsó város), a Sötét anyag, a Véres arany és a Hamis emlékek című művei jelentek meg - ez utóbbi a világpremierrel egy időben, a megfilmesítési jogokra pedig már a megjelenés előtti évben lecsapott a Netflix.

Piszok nehéz dolga van az olvasónak abban a helyzetben, amikor egy kiadó egy olyan szerzőnek a korai írásai közül válogat, aki csak egy későbbi művével tudott berobbanni a köztudatba. Crouch Magyarországon a Wayward Pines-trilógiával lett közismert, az Agave pedig - egy kivételtől, az eredetileg 2009-es Véres arany című kötettől eltekintve - az ez után megjelenő regényeit adta csak ki. A Menekülj 2011-ben látott napvilágot, egy évvel a Wayward Pines első kötete előtt (ráadásul ez már Crouch 7. regénye volt!), mégis: egész más élményt nyújtott számomra ez a történet. Akár a trilógiára, akár a Sötét anyagra gondolok, mindig az jut eszembe, hogy már az első oldalakon felszálltam egy hullámvasútra, amelyen fék nélkül száguldtam, megállás nélkül kaptam az adrenalinbombákat, egészen az utolsó mondatig. Ez az érzés, ez a fajta izgalom pedig roppant mód hiányzott nekem a mostani kötetből.

A Menekülj egy olyan alapsémára épít, amelyet tucatnyi más történetben láthattunk már. Történt valami a világban, ami a lakosság egy bizonyos részét olyan dolgokra kényszeríti, amelyet maguktól nem tennének meg. Az, hogy jelen esetben mi váltotta ki ezt az önmagukból kiforduló, állatias gyilkos viselkedést az emberekből, természetesen kiderül, bár Crouch nem viszi túlzásba a magyarázatot, alig pár bekezdést szán neki. A négytagú Colclough-család is menekülésre kényszerül: Új-Mexikóból indulnak, a cél pedig Kanada, mert úgy hallották, hogy ott már biztonságban vannak. Ehhez azonban át kell vágniuk egész Amerikán, de fogytán a benzin, az élelem, és fogalmuk sincs róla, hogy kiben bízhatnak és kiben nem. Útjuk során tehát tucatnyi veszély leselkedik rájuk - bár ennek többsége nem éri meglepetésként az olvasót, hiszen Crouch minden fordulatot, elemet úgy hoz be a történetbe, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva, igazából az ilyenkor szokásos sémákat veszi elő a kalapból. Persze, ezzel önmagában nincs gond, hiszen túl sok eredetiséget egy ilyen apokaliptikus sztoriból nem lehet kihozni, ugyanakkor ezeken a figurákon keresztül remek társadalomkritikát lehet megfogalmazni, attól függően, hogy ki hogyan áll a "fertőzéshez" és annak hatásaihoz.

Crouch szépen fűzi egymásra az események láncszemeit, ilyen téren erre nem lehet panasz, ráadásul már itt is megfigyelhető az a fajta írói stílus (rövid fejezetek, pergős párbeszédek, a cselekmény filmszerű ábrázolásmódja), amely a későbbiekben is jellemzi őt. Szereplőink számtalanszor kerülnek olyan helyzetbe, amikor igazán izgulhatunk értük - pontosabban csak izgulhatnánk, ha jobban ismernénk őket. És itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amely szerintem a regény legnagyobb gyengesége. A sztori in medias res veszi kezdetét, először Dee-vel ismerkedünk meg, aki éppen a szeretőjével múlatja az időt, a következő jelenetben pedig már menekülésre készen áll a család. Sem Jacket, sem Dee-t nem tudjuk megkedvelni, hiszen alig tudunk meg valamit is a múltjukról, a személyiségükről (például, hogy mi vezetett el addig, hogy Dee megcsalja a férjét) - így gyakorlatilag annyi együttérzést tudnak kiváltani az olvasóból, mint amennyit  egy vadidegen emberről szóló újságcikk. Jó lett volna, ha Crouch egy-két fejezetet szentel a korábbi életüknek, a problémáiknak, gondolataiknak, akár flashback formájában. Így viszont csak kaptunk négy embert, akiknek el kell jutniuk A-ból B-be, lehetőség szerint élve, de ennél többet nem. 

Ettől függetlenül nem rossz regény a Menekülj - gyakorlatilag másfél nap alatt olvastam ki én is, mert a stílus vitt magával, de sajnos azt kell mondanom, hogy ez nem több, mint egy tisztességes iparosmunka. Szépen felvonultatja és használja a zsáner fontosabb elemeit, de semmivel nem emelkedik ki a többi, hasonló regény közül.

Értékelés: 10/7

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!