Szerző: Georges Simenon
Cím: Aki a vonatokat nézte (L'homme qui regardait passer les trains)
Fordító: Barta Tamás
Kiadó: Agave Kiadó
Oldalszám: 192

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Georges Simenon főleg Maigret-regényei és -novellái kapcsán vált ismertté, nem csak hazánkban, de szerte a világon. De a francia író nem csupán a felügyelő kalandjait örökítette meg, több mint 100 történetben, hanem az emberi lélek, a psziché is foglalkoztatta. Így születtek meg, a saját maga által "kemény regényeknek" titulált művei, amely sokszor inkább lélektani drámák, semmint krimik. A kísértetek és Az özvegy után a roman durs-sorozat harmadik tagját is kézbe vehetjük most már. 

A negyvenes éveiben járó Kees Popinga első ránézésre tökéletes : boldog családban, mintaférj és -apa módjára él, van egy viszonylag jól fizető munkája. Erkölcsi mércéje igen magas, példának okáért, nem jár bordélyházba, kocsmába, alkoholt is ritkán iszik. Egy este azonban megpillantja főnökét, akit láthatólag bánt valami, mert mélyen a pohár fenekére nézett. A férfi közli vele, hogy vállalkozásuk csődbe ment, így Kees munkanélkülivé válik. Ettől pedig az addig tiszteletreméltó polgárnak felnyílik a szeme, és rájön, hogy egész életében másoknak akart megfelelni. Másnap elhagyja a családi házat, hogy meglátogassa volt munkaadója szeretőjét, Pamelát, ám miután a nő nevetve visszautasítja ajánlatát, miszerint legyenek ők is szeretők, Kees hirtelen felindulásból megöli őt. Nem marad más hátra, mint a menekülés: Hollandiából egészen Párizsig szökik, hogy ott kezdjen új életet, amelynek során megismerheti a világ sötétebbik arcának.

Habár a műfaji megnevezés krimi, én kiegészíteném a pszicho előtaggal, mivel az Aki a vonatokat nézte ízig-vérig az emberek lelki világát boncolgató mű. Kees személyén keresztül lehetünk tanúi annak, hogyan változhat meg egyik napról a másikra az ember. Mi késztetheti arra, hogy az addig tisztességes életét feladva a tolvajok, prostituáltak, gyilkosok világát élje? Hol van az a pont, ahol az ember teljesen megváltozik, kifordul önmagából?

A címbeli vonatok és a borítón lévő sakkfigurák szerves elemeit képzik a történetnek. A vonat, bárhová is megy, mindig megjelenik és fontos szerepet játszik Kees életében, ahogy a sakkozás is, amely szimbolikus értelemben is végig követi a férfi élettörténetét. A férfi igazi lángelme a játékban, és ezt a tudását igyekszik kamatoztatni a rendőrség ellen: mindig előre látja azok lépéseit, és aszerint cselekszik. Egy olyan sakkjátszmának lehetünk részesei, ahol csak a sötét lépését láthatjuk tisztán, a világosét kérdések sorozata homályosítja el.

Habár a történet E/3-ban íródott, mégis az elejétől a végéig tanúi lehetünk Kees gondolatainak, amelyek már-már félelmetessé válhatnak. A holland férfi nem képes felmérni cselekedetei súlyát, zavarja, ha nem kapja meg a kellő figyelmet, ugyanakkor azt is elvárja, hogy ne alakuljon ki rossz kép róla az emberekben. Ezért saját maga próbálja olykor leleplezni magát a rendőrség előtt, de azok - legnagyobb bánatára és dühére - nem veszik a lapot. 

Szóval remek kis történet ez, amely szakít a Maigret-féle könnyedségekkel, rövidsége ellenére egy sokkal nehezebben fogyasztható és emészthető regényről van szó.

A borító pedig szokás szerint gyönyörű, nem tudom, az Agave hogyan képes minduntalan felülmúlni korábbi teljesítményét. 

Értékelés: 10/8