Az igazi kaméleon

kameleon.jpgRéti László legújabb regényéről, A parfümőrről alig pár hete jelent meg az oldalon egy cikk, a szerző stílusa és az íráshoz való hozzáállása személy szerint nagyon bejött, így hamar kézbe vettem a Kaméleon című könyvét is, amely ezúttal Cameron Larkin, nyugalmazás előtt álló őrmester életveszélyes és izgalmas kalandjait tartalmazza.

Apagyilkosság, egy vigaszt kereső özvegy, egy sajnálatra érdemes ifjú gyilkos, egy jégcsap kedvességű ügyvédnő, és egy komoly mellbőséggel megáldott ügyésznő. És ez még csak a kezdet. Cameron Larkin őrmester, a cinikus gyilkossági detektív egyáltalán nem hőstípus. Johnny Walker legjobb barátja, megcsömörlött mindentől és mindenkitől. Egy sajnálatos baleset miatt elege lesz a nyugati-parti metropoliszból, és sok év után hazatér álmos szülővárosába, Great Fallsba, hogy a nyugdíjig még hátralévő szolgálati idejét Montana varázslatos hegyvidékén húzza ki, ahol már az is rossz évnek számít, ha tizenkét hónap alatt két gyilkosság történik. Már erősen közeledik a nap, amikor Larkinnak a féléves kényszerpihenő végén munkába kell állnia a régi akadémiai barát által vezetett helyi rendőrségnél, ám váratlanul idő előtt fejest kell ugrania a munkába a járvány tizedelte rendőrség kisegítése miatt. A nyomozásról nagyon hamar kiderül, hogy korántsem rutinügyről van szó.

A kötet korábban már napvilágot látott a Beholder Könyvkiadónál, akkor még a Marcus Meadow írói álnév mögé rejtőző szerző regényeként. Az Ulpius-ház Kiadó tavaly karácsonyra adta ki újból, igényes borítóval - és ezúttal igazi néven - ezt az izgalmas történetet. És még milyen szerencse, hogy így tettek, mert ha lehet ilyet mondani, nekem ez sokkal jobban tetszett A parfümőrnél. Igaz, már a megjelenéskor szemeztem ezzel a példánnyal, de nem akartam egy újabb szerzői életművel terhelni az amúgy is egyre súlyosabb könyvespolcomat, hiszen lassan egy élet is kevés lenne ahhoz, hogy mindet végigolvassam. Persze, most verem a fejem a falba, amiért ilyen ostoba voltam, és hagytam volna elszalasztani egy ilyen jó regényt. 

Már maga a külcsín is megér pár mondatot, hiszen ezt a könyvet már kézbe venni is öröm, arról nem is beszélve, hogy azonnal felhívja magára a figyelmet. A borító koncepciója elég erőteljesen az ugyancsak az Ulpiusnál megjelent Daniel Silva-regényekre hajaz, és gondolom, ezzel nem titkolt céljuk volt a történetek hasonlóságára felhívni a figyelmet.
Ahogyan azt már korábban is írtam, Réti a legapróbb részletességgel írja meg regényeit, és ez most sincs másképp. Annak ellenére, hogy most nem magyar rendőrök erednek a bűntények nyomába, nekem egy percig sem volt kétségem afelől, hogy más országokban pontosan úgy zajlik a nyomozás, ahogyan a szerző leírta. A stílus a hiteles bemutatás ellenére még sem válik szárazzá, a sztori végig pörög ezerrel, az események szépen követik egymást. Senki és semmi sem az, aminek elsőnek gondolnánk, jó pár meglepetéssel számolhatunk olvasás során. Időnként egy-egy beszólással, fanyar humorral oldja a komoly hangulatot, amitől az ember még közelebb érzi magát a szereplőkhöz és az adott szituációhoz. És hiába közel 600 oldal a regény, szinte észre sem veszi az olvasó, máris a végére ért.
A karakterek is meglepően részletgazdagra sikeredtek, szinte nincs olyan szereplő, akit ne éreztem volna teljesnek, márpedig ez igen csak ritka jelenség - nem csak a magyar, hanem a világirodalom szerzőinél is. Azért kicsit sajnálom, hogy Cameron csupán ennek az egy kötetnek a főhőse, nagyon megkedveltem minden gyarlósága és cinikussága ellenére. 
 
Szóval, jó hogy Réti és én rátaláltunk egymásra (na jó, igazából csak én rá), mert úgy érzem, még sok remek kalandban lesz részünk. Főleg, hogy ha minden jól megy, hamarosan megjelenik Az elnök című regénye, és nekem még hátra van a Célpont Párizsban is. És azt is el kell ismerni, hogy a szerző valóban igyekszik minden művével újat nyújtani, ha nem tudnám, talán meg sem tudtam volna mondani, hogy ezt és A parfümőrt ugyanaz a személy írta - na, ilyen egy igazi kaméleon. 
Réti László: Kaméleon, Ulpius-ház Kiadó, 2012, 566 oldal, 3499 Ft
Szólj hozzá!