Réti Lászó könyveivel az idei évben ismerkedtem meg közelebbről, és mivel a Kaméleon és A parfümőr is hozta azt a színvonalat, amit vártam, így kérdés sem volt, hogy idővel más könyveit is előveszem a szerzőnek. A Célpont Párizsban egy gazdag üzletember szerelmi életét és a muzulmánok terrorcselekményeit főzi össze briliáns módon.

Franciaországban pár évtizeden belül többségbe kerülnek a muzulmánok és csak idő kérdése, hogy iszlámhívő köztársasági elnököt választanak. A titkosszolgálat tisztjeit élénken foglalkoztatja a kérdés, miközben két szír terrorista száll partra Dél-Franciaország egyik elhagyatott strandján, és holttesteket hagyva maguk után észak felé veszik az irányt. Párizsban egy izraeli ügynök tudomást szerez érkezésükről, és minden szálat megmozgat, hogy még céljuk elérése előtt a nyomukra bukkanjon. A francia titkosszolgálat sokat látott, cinikus ügynöke azonban nem csak a szíreket, de az ügynököt is célba veszi. A háttérben eközben egy sajátos szerelmi történet bontakozik ki. Victor Jacquard, a párizsi üzletember több fronton is kénytelen helyt állni. Meg kellene mentenie házasságát, miközben minden energiájával arra koncentrál, hogy megszerezze élete legnagyobb megrendelését. Ekkor kerül bajba egyetemi szerelmének fia, és a férfi pillanatok alatt egy emberrablási ügy kellős közepében találja magát, ahol senki sem az, akinek látszik.

Bevallom, a Kaméleon igen magasra tette a mércét, számomra az volt az eddigi legizgalmasabb történet. Sajnos a Célpont Párizsban bármennyire is jól összehozott thriller, nem ugrotta meg ezt a szintet. Persze, ettől függetlenül sok panaszom nem lehet erre a regényre sem, csupán annyi történt, hogy olvastam már jobbat is szerzőtől. 

A történet több szálon fut, eleinte nem is lehet rájönni, hogyan fognak kapcsolódni egymáshoz az egyes események. A fülszövegből sejteni lehet, hogy itt inkább a politika, a kémek világa és az akció fog dominálni, szemben az előző regényekkel (újabb bizonyíték Réti sokoldalúságára), ami viszont kimaradt, hogy a szerelmi szálra is ilyen nagy hangsúlyt fektet majd az író. Nem vártam, hogy ilyen fontossá válik majd Victor, a főhős és az egyetemi szerelme, Chantal kapcsolata, valamint kettőjük családi helyzete. És meglepő módon a történet egyes eseményeit is nagyban befolyásolják ezek a viszonyok, a terrorista-szálat néhol úgy éreztem, a háttérbe helyezte. 

A szereplők többnyire jól kidolgozottak, bár Victor viselkedése a regény végére kissé karakteridegenné vált a számomra. A két nő, Chantal és Veronique cselekedetei érthetőek voltak, ezzel szemben pont a főhőst nem sikerült megértenem. A terroristákat és a kémeket viszont sikerült árnyaltan ábrázolnia, egyikükre sem húzható rá az abszolút negatív vagy pozitív jelző, mindegyikükben találunk kivetnivalót, ugyanakkor emberi vonásokkal teszi közelebbivé őket a szerző. A helyszínek és az egyes technikai szerkezetek leírását néhol vontatottnak találtam, eléggé elveszett a részletekben a szerző, de ezt már Frei Tamás is elkövette egyszer, így bocsánatos bűnként tekintek rá. (Ha már felmerült Frei neve, kedvenc magyar krimiszerzőm kezdhet aggódni, mert komoly vetélytársa akadt Réti személyében.)

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a kötetet, mert jól szórakoztam közben, de bízom benne, hogy Az elnök című írás (ami a közeljövőben jelenik meg) élvezetesebb olvasmány lesz.