Szerző: John Byrne – Chuck Dixon – David Lloyd – David Wenzel
Cím: Aliens - Üvegfolyosó és egyéb történetek
Fordító: Uray Márton
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Oldalszám: 100

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az amerikai típusú képregények iránti érdeklődésem idén télen kezdődött a jobb sorsra érdemes Sandmannel, és folytatódott a Zöld Lámpással, illetve a Hellboy-jal. Az Alexandra online akciójának köszönhetően újabb két kötettel gazdagodott könyvtáram, ezúttal az Aliens-sorozat antológiái kerültek terítékre.

Az 1980-as évek nagy klasszikusai, az ALIEN (magyar keresztségben a hangzatosabb és – valljuk be – viccesebb A nyolcadik utas a Halál) és az ALIENS (A bolygó neve: Halál) a képregényesek javát is megihlette. Tudom, meglepő, de nekem mindkét film kimaradt az életemből (habár közvetve mégis szerepet játszanak benne, mert édesapám az első rész vetítésére vitte el anyukámat randizni), így én teljesen ismeretlenül csöppentem bele ebbe az univerzumba. Ennek megfelelően a kritikám is igen szubjektív lesz, hiszen előfordulhat, hogy számtalan utalást rejtettek el a szerzők az egyes történetekben, amit én – saját hibámból – nem értek, pedig többet adnak a sztorihoz. A továbbiakban az egyes novellákat veszem közelebbről górcső alá.

Az első rész a Földre szállt angyal (Aliens: Earth Angel) címet viseli és John Byrne munkája. Az 1950-es évek Amerikájában járunk, ahol egy kis faluban lezuhan egy űrhajó, a pilóta arcát pedig egy furcsa lény fedi. Az emberek egy része segíteni akar rajta, ám ekkor még nem is sejtik, hogy milyen lavinát indítanak el ezzel. Ez a történet számomra egy hagyományos sci-fi horrornak minősül, amiből kiderül, hogy az Idegenek a tűztől félnek a legjobban. A pánik egyre nagyobb, az emberek hullnak, bár nem ártott volna szerintem még pár oldal, néhol nagyon gyorsan történnek az események. Képi szempontból sem hagyott mély nyomot bennem a novella, tipikus nyolcvanas évekbeli képregény. A végén kiderül az egyik szereplő teljes neve, gondolom, ő fontos szerepet játszik a filmben, tehát ez valamiféle előzménytörténetnek tudható be.

A második novella a kötet címadója – Üvegfolyosó (Aliens: Glass Corridor)– és David Llyod követte el. Egy űrhajó fedélzetén járunk, amely illegális árukat is szállít, az egyik dobozban pedig egy Idegen rejtőzik, aki csak arra vár, hogy szabadon engedhessék. Nekem ez a történet nem jött be, sok értelmét nem láttam. Ízig-vérig sci-fi – talán épp ezért nem értékeltem annyira –, ráadásul ennek a megrajzolása lett legkevésbé mutatós. A történetvezetés sem rejtett nagy fordulatokat, nem volt olyan, ahol meglepődtem volna, ezért gondolom a műfajban otthonosabban mozgóknak sem ez lesz a kedvencük.

A harmadik mű egy humoros és groteszk történet, ahogy a cím (Malac – Aliens: Pig) is utal rá, egy kis rózsaszín állatka áll a középpontban. Persze, nem a Százholdas Pagonybeli aranyos párosujjúra kell gondolni (bár a gyengédebb érzelműek ezt is cukinak találhatják), hanem egy áldozatra, akinek feladata, hogy saját életét feláldozva - még ha ő maga nincs is tisztában eme nemes tettel – megmentse az emberiséget a „bogaraktól”. Ám hiba csúszik a számításba, gazdáinak így B tervhez kell folyamodniuk. Ez a fejezet, amely egyébként több ember (Chuck Dixon, Flint Henry és Andrew Pepoy) munkája, valóban a kötet legviccesebbje, már ha az olvasó szereti a fekete humort. Én jól szórakoztam ezen a történeten, a végén is megkaptuk a szokásos csattanót (a fagyi mindig visszanyal), ábrázolásmódban pedig ez végzett a második helyen.

Az utolsó mű – Vadász (Aliens: Stalker) – a kora középkorba, a vikingek világába kalauzol el bennünket. David Wenzel igazi fantasy-történetet varázsol elénk, amelyben jól megfér egymással a fenti műfaj a sci-fivel. Ez a fejezet azt mutatja be, hogy már évszázadokkal ezelőtt is léteztek az Idegenek, és harcoltak ellenük az emberek, éppen ez miatt (is) vált kedvencemmé ez a rész. A rajzolás nagyban eltér a megszokott képregény-típustól, inkább festményekre emlékeztet, így ebből a tekintetből is ez viszi nálam a prímet. A történet egyik fordulópontja végtelenül egyszerű és logikus, ám senki nem gondol rá, így meglepetésben is lesz részünk. Ha másért nem is, ezért a sztoriért mindenféleképpen érdemes volt elolvasni a kötetet.

Összességében kaptam nagyon jó és nagyon rossz novellát is, de ez szinte elkerülhetetlen egy antológiánál. A második kötetet is hamarosan elolvasom, remélem, az abban lévő két történet elnyeri majd a tetszésemet.

Értékelés: 10/7