Szerző: Nógrádi Gábor
Cím: A mi Kinizsink
Kiadó: Móra Kiadó
Oldalszám: 200

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Nem is olyan régen írtam a sorozat második kötetéről, amelyben hőseink visszautaztak a múltba, találkoztak Dózsával, no meg persze a középkor minden rémségével. Az akkori kritikámban említést tettem arról, hogy nekem az előzménytörténet kimaradt (habár a folytatás érthetőségét ez nem befolyásolta), a szerző pedig volt olyan kedves és elküldte nekem a Kinizsi-féle kalandokról szóló regényt is. 

Garai Nándor, Zeréndvár polgármestere igazi önkényúr: ha kedve tartja, elpusztítja a csodás parkot, hogy új épületet húzzon fel a helyére, vagy éppen új rendeletet bocsát ki, miszerint az összes háziállatot - a házőrző kutyák és az egérfogó macskák kivételével - be kell gyűjteni. A városka lakói félnek szembeszegülnie az akaratával, csupán öt gyermek mer lépéseket tenni. De nem is akármilyent! Egy tudományos kísérlettel feltámasztják a magyar történelem nagy vitézét, Kinizsi Pált, hogy segítsen legyőzni Garait. Ám azzal nem számolnak, hogy egy ötszáz évvel ezelőtt élt hadvezér napjainkban mennyi galibát tud okozni.

A regény kapcsán végig kettős érzésem volt. Tudni kell, hogy Nógrádi 1990-ben írta meg ezt a mára már klasszikussá vált sztorit, amely sok iskolában kötelező vagy ajánlott olvasmány, anno még a Delfin Könyvek sorozatban is megjelent. Hangulatában érződik is, hogy nem mai a történet, de ugyanakkor - itt mondok ellent magamnak - tökéletesen illik a több mint huszonöt évvel később kiadott folytatáshoz, amelyre a modernitás a jellemző. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogyan képes valaki - jelesül Nógrádi - valódi örök regényeket írni, olyanokat, amelyek ugyanúgy szórakoztatják a kölyköket (és a felnőtteket) évtizedekkel később is. 

A sztori önmagában eléggé tipikus, tucatszámra találkozhatunk ilyenekkel, ugyanakkor mégis újdonságként hat, hogy egy valós történelmi személy kerül a jövőbe, amire valljuk be, nem sokszor volt példa. Nógrádi jól használja a helyzetből adódó komikus szituációkat, sokszor von párhuzamot a Mátyás korabeli és a XX. századi világgal, amely szintén igazi humorforrás. Erre példa Kinizsi megérkezése a házba, vagy az anyával történő első találkozása, de ugyanígy említhetném a kocsmás jelenetet is, amikor feltámasztott hősünk meglepődik, hogy neki fizetnie kell a borért. Azért a befejezés eléggé kiszámítható (teszem hozzá, A mi Dózsánk miatt tisztában voltam a szereplők további sorsával), de nem is ezért kell elolvasni ezt a regényt, hanem mert jó és mert a miénk. 

Ez a kötet is - akárcsak az összes többi Nógrádi-mű - igazi gyerekregény, amit bátran ajánlok azoknak, akik szeretik az efféle kalandos történeteket, és akiket érdekel, hogyan boldogul öt gyermek, egy hadvezér és egy kutya a kegyetlen és gonosz polgármesterrel szemben. Talán még azoknak a kölyköknek is a kezébe adnám, akik alapból irtóznak a könyvektől, a kötet hossza, a sztori pergőssége és az olvasmányos stílus miatt még az ő figyelmüket is le lehet kötni ezzel pár órára.

Értékelés: 10/8

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtam:

A gonosz hét napja
Galambnagymama
A hó fogságában
A tengeren is túl
A mi Dózsánk