A gyilkos

a gyilkos.jpgSzerző: Georges Simenon
Cím: A gyilkos (L'Assassin)
Fordító: Ertl István
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 160

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Georges Simenon 1935-ös regényében egy olyan gyilkos lelki világát mutatja hihetetlen érzékletességgel, akinek sikerült megúsznia a földi igazságszolgáltatást, ugyanakkor saját börtönének rabjaként kénytelen leélni hátralévő életét.

A köztiszteletben álló Hans Kuperus, a frízföldi orvos mindennapjait a pontosság és a rutin jellemzi. Egészen addig, amíg egy nap névtelen levelet kap, amelyben az áll, hogy a felesége megcsalja Schutterrel, a Biliárdakadémia elnökével, amely posztra Kuperus is pályázott. A férfi nem gondolkozik sokat: vásárol egy fegyvert, majd a nejét és annak szeretőjét is kivégzi. A nyomokat látszólag teljesen eltünteti, senki nem is gyanakszik rá, sőt, a város lakói inkább együttérzésüket fejtik ki az özvegy férfinak. Ám Kuperes lelkiismerete csak nem nyugszik: szinte maga provokálja ki az emberekből, hogy gyilkosnak titulálják, a titokzatos levélíró felbukkanásával pedig újabb érdekes fordulatot vesz az élete.

Simenon ezt a regényét 1935 decemberében vetette papírra, és bátran állíthatom, hogy ez idáig a legjobb „kemény regénye.” A kötet szempontjából annyit érdemes tudni, hogy a francia szerző két nagy műfajban alkotott: a krimiben (ezek főhőse Maigret felügyelő) és az úgy nevezett lélektani regényekében. A gyilkos ez utóbbiak közé sorolható, és ahogyan a magyar változat borítója is remekül tükrözi, egy jóval komorabb, hűvösebb atmoszférájú történetet kapunk, mint a Maigret-regények esetében.

A regénynek két fontosabb szereplője van, Hans Kuperus és a cselédlány, Neel. Ez utóbbi egyébként a kötet egyik legérdekesebb és legnehezebben megfejthetőbb alakja, ugyanis a legtöbb helyzetben az elvárttól eltérő módon cselekszik. Hűvös elegancia, a mások iránt érzett közönye és a társadalmi helyzetével ellentétes viselkedése teszi őt izgalmassá, rejtélyessé. Bár rangban Kuperus alatt helyezkedik el, idővel mégis fölé kerekedik, és ha teljesen nem is tudja uralni őt, de eléri, hogy nagy mértékben függjön tőle a férfi.

Érdekes látni Kuperus gyilkosság utáni viselkedését, a megnyilvánulásait. Eleinte teljesen hidegen hagyja a tény, hogy megölte a feleségét, ám amikor ráébred arra, hogy hiába tüntetett el minden nyomot, a titokzatos levélíró könnyedén összekapcsolhatja az ő személyét a kettős gyilkossággal, akkor kezd irreálisan cselekedni. Az olvasó érzi, hogy titkon arra vágyik, hogy lelepleződjön és megbűnhődjön, ezért is provokálja embertársait, ám az is igaz, hogy ő maga sosem ismerné el a tettét. Ez a kettőség végül odáig fajul, hogy saját magát ítéli el és épít maga köré egyre vastagabb falat, amely börtöneként szolgál.

Az utóbbi időkben több „kemény regényt” is olvashattunk Simenontól, amelyeket az olvasók igen vegyesen fogadtak, annyi azonban bizonyos, hogy A gyilkossal érdemes próbát tenni, mert a szerző legerőteljesebb történetei között van.

Értékelés: 10/8

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtam:

Maigret-regények:

Maigret nyaralni megy
Maigret gyanút fog
Maigret és a halott gyémántkereskedő
Maigret és az éjszaka örömei
Maigret és a flamand lány
Maigret és a gengszterek
Maigret és a három lány
Maigret és az idegek harca
Maigret és a furcsa idegen

Önálló kötetek:

A kísértetek
Az özvegy
Aki a vonatokat nézte
Az elátkozott hajó
A gyilkos