Maigret és a beharangozott gyilkosság

covers_332810.jpgSzerző: Georges Simenon
Cím: Maigret és a beharangozott gyilkosság (Signé Picpus)
Fordító: Barta Tamás
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 144

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Simenon népszerű hőse, Maigret első megjelenése óta főnixként kel újból és újból életre Magyarországon. A széria pedig ismét egy jelentős fordulóponthoz érkezett: jelen kötet ugyanis a tizedik abban a sorozatban, amelyet az Agave Kiadó 2011-ben indított el (ismételten) hódító útjára. 

Maigret felügyelőnek ezúttal is egy különös gyilkosság rejtélyét kell felderítenie. Egy magát Picpus-nak nevezett levélíró figyelmezteti a rendőrséget arra, hogy másnap délután ötkor meggyilkolnak egy jósnőt. A felügyelő a város összes, magát spirituális képességgel megáldottnak mondó illetőhöz egy-egy rendőrt rendel ki. Ám tartva feletteseitől és attól, hogy gúny tárgyává lép elő, pályafutása során először örül annak, amikor a gyilkosság valóban bekövetkezik. A tetthelyen, az egyik szobába bezárva egy megcsonkolt kezű öregemberre bukkannak. Maigret a nyomozás érdekében bárokba és vidékre utazik, és ahogy megpróbálja összerakni a kirakós darabkáit, úgy döbben rá, hogy talán élete egyik legnehezebb esetébe futott bele.

Simenon élete 86 éve alatt összesen 104 Maigret-történetet írt. A Maigret és a beharangozott gyilkosság először folytatásokban jelent meg a Paris-Soirban, 1941 decembere és 1942 februárja között A kéziratot végül 1943-ban elárverezték, a bevételt a hadifoglyok megsegítésére fordították. Mint az összes többi, az Agave gondozásában megjelent regény, ez is először érhető el magyar nyelven.

A történet tehát közel 75 éves, ám ez - ahogyan a szerző más regényein sem - abszolút nem érzékelhető. Igen, a nyomozás során gondot okoz az, hogy a rendőröknek a telefonfülkéből kell értesíteniük a központot, így időnként arra kényszerülnek, hogy szem elől tévesszék a megfigyelt területet, ám mindössze talán ennyi róható fel a kor számlájára. Akárhányszor csak kézbe veszek egy Maigret-történetet, mindig azon gondolkodom, Simenon hogy a fenébe volt képes olyan jól megírni egy bűnügy felderítését, amely évtizedekkel később sem veszít izgalmából. A technika hiába lesz egyre fejlettebb, az alapok mégis ugyanazok, és ennek volt igazi mestere a belga szerző. 

A Maigret és a beharangozott gyilkosság egyébként rövidsége ellenére az egyik legmozgalmasabb és legszerteágazóbb nyomozás, amelyről eddig olvashattam a sorozaton belül. Több szálon fut, hiszen rá kell jönni a konyhában talált öregembert körülvevő titokra, Picpus személyére, Mascouvin (a férfi, aki értesítette a levélről a hatóságot) öngyilkossági kísérletének miértjére, és egy negyedik férfi is képbe kerül. Másrészt Maigret-nek meg kell találnia a négy ember közötti kapcsolatot, amely a gyilkosságban teljesedett ki. A helyzetet csak nehezíti, hogy a vizsgálóbíró eredményeket akar látni, aminek következtében olyan utasításokkal látja el a felügyelőt, amelyet az kénytelen végrehajtani, annak ellenére, hogy a nyomozást nem viszi előrébb. A történet végére pedig egy kis erkölcsi fricskára is van ereje a szerzőnek, amelynek a végén a szerző kimondja az egyik legnagyobb igazságot: "Olyan buták! Hallod? Az emberek olyan buták... [...] Viszont ha nem volnának buták, nem volna szükség rendőrségre."

Ez a kötet kiváló lehet a sorozattal való ismerkedéshez is, hisze minden megvan benne, ami az összes többi Maigret-történetben, ugyanakkor a régi motorosok is bátran kézbe vehetik, mert képes újat mutatni nekik is. 

Értékelés: 10/9

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtam:

Maigret-regények:

Maigret nyaralni megy
Maigret gyanút fog
Maigret és a halott gyémántkereskedő
Maigret és az éjszaka örömei
Maigret és a flamand lány
Maigret és a gengszterek
Maigret és a három lány
Maigret és az idegek harca
Maigret és a furcsa idegen
Maigret és a beharangozott gyilkosság

Önálló kötetek:

A kísértetek
Az özvegy
Aki a vonatokat nézte
Az elátkozott hajó
A gyilkos