Nagyon régen írtam már könyves eseményről, Könyvhétről meg de főleg (konkrétan 2013-ban és 2014-ben) de az idei annyira jó volt, hogy kénytelen vagyok rendszerezni az élményeket, hogy idővel vissza tudjak emlékezni rá.

Kezdhetném azzal, hogy a 88. Ünnepi Könyvhét igazán különleges évfordulóhoz érkezett, hiszen a számot 90 fokkal megdöntve kettős végtelen jelet kapunk, de ennyire ne legyünk szentimentálisak. Szerencsére nagyon jó időt fogtam ki, mindkét nap sütött a nap, meleg volt, egyedül a szombat délután árnyékolta be egy kis eső, de erről majd később.

Elöljáróban amire nagyon büszke vagyok: sikerült ellenállnom az akcióknak és magamhoz képest kevés új könyvvel tértem haza (a pénztárcám ennek azért örült), valamint sikerült minden szerzővel dedikáltatnom, akit előzetesen felírtam a listámra.

Szombaton nagyjából fél tíz felé értem ki, három standhoz kellett mennem. A Móra Kiadónál már ekkor jó hosszú sor állt a Pál utcai fiúk musicalének kottafüzete és CD-je okán, így inkább a Könyvmolyképző standjához vettem be magam, ahol Bessenyei Gáborral írattam alá Az Olimposz hősei sorozat eddig megjelent két kötetét. Utána meglátogattam a Jelenkor standját, és kicsit meglepődve láttam, hogy a Nádas Péter dedikálásra egy teremtett lélek sem vár. Csak jó negyedórával később esett le, hogy rossz helyen keresgéltem, a stand mögött volt a sor, így hát beálltam oda. Itt egy kicsit hosszabb ideig kellett várakoznom, de legalább a karom szépen lebarnult. Miután aláírattam vele a Helikon Zsebkönyvek sorozatban megjelent A Biblia című kötetet, kicsit nézelődtem még, majd mikor apadni látszott a sor, beálltam a Móra Kiadónál várakozó embertömegbe, ahol Geszti Péter, Dés László és Vecsei H. Miklós (Nemecsek) írta alá a CD-borítómat. Ezt követően találkoztam Shanarával, akitől nagyon baráti áron megvásároltam az Egy könyvmoly regényes élete című kötetet. Ezt pár héttel ezelőtt olvastam már, de könyvtári példány volt, kedves molytársam pedig pont új gazdát keresett a kötetnek, így – remélhetőleg – mindketten jól jártunk. Utána ellátogattam a Főnix Könyvműhely standjához, ahol pár szót váltottam Holden Rose-zal, valamint Farkas Zolival, a kiadó vezetőjével, valamint átvettem az előrendelt Kísértés Rt. és Halhatalanok köteteimet. És ha már ott voltam, utóbbit gyorsan dedikáltattam is Gabriella Elddel és A. M. Aranth-tal. Még volt egy kis időm, így meglátogattam a 21. század Kiadó standját (őket egyébként csak nemrég fedeztem fel magamnak, de mivel egyre jobb köteteket adnak ki, mostantól fokozott figyelmet igényelnek). Eredetileg csak a Szerelmes Shakespeare szövegkönyvéért mentem, de mivel 30% kedvezmény volt minden könyvre, és két kötet vásárlása esetén ajándék táskát kaptam, így jött vele a Mrs Jeffries és a halott orvos is. A kettő könyvért összesen 4.200 forintot fizettem, továbbá ajándékba kaptam két Stahl Judit magazint, amit aztán tovább is passzoltam édesanyámnak. A táska pedig kifejezetten hasznosnak bizonyult, ugyanis jó hosszú füle van, így könnyebb benne vinni a könyveket, mint a sima fülesekben. 13 órakor még felkerestem Trux Bélát is, az ő szignója az Ajtók és átjárók antológiába került bele.

Mivel a lakás, ahová befogadtak erre a két napra, nagyon közel volt a Vörösmarty térhez, így volt még időm arra, hogy hazamenjek, és megszabaduljak a „felesleges terhektől”, és újabb aláírásra váró könyvekkel térjek vissza. Ekkor kezdett el esni az eső, amiből szerencsére én nem sokat érzékeltem, mert épp akkor a földalattin voltam. Tudom, picit gonosz leszek, de valahol mélyen örültem az esőnek, mert így nem volt akkora tömeg a téren, könnyebben tudtam én is mozogni és nézelődni. Visszatértem a Főnix standjához, ahol volt egy kis kavarodás a meghirdetett dedikálásokkal, amik eredetileg fél órás váltásokkal lettek, de volt aki hamarabb érkezett, és volt, aki tovább maradt. A lényeg, hogy egy kivétellel minden szerzővel sikerült aláíratnom az új antológiát: Hinda Vichi, Railey E. Raines, Mickey Long, Nyírő Szabina, Szilágyi Zoltán, Cassy Blacksmith, Koós Patrícia, Tolnai Panka, Dörnyei Kálmán, Habony Gábor (utóbbi kettőtől a régebbi antológiákba is ment a szignó), Johnny Silver, Solymár András, Patrick J. Morrison és végül a szerkesztő, Vankó Éva. Egyedüli negatívumként csak a helyszűkét tudnám említeni, ahol több mint egy tucat szerző dedikál, az olvasónak minden egyes lépését előre meg kell terveznie. Ezt követően a Scolar Kiadó standjához mentem, hogy elkapjam Ungvári Tamást, de sajnos az időjárás bezavart kissé, így a dedikálás elmaradt/csúszott, nem tudom, a lényeg, hogy nem tudtammal sikerrel járni. Bánkódni azért nem volt sok időm, mert visszatértem a 21. század Kiadóhoz, ahol Juhász Gergely dedikálta az első regényét. Kis büszkeséggel tölt el, hogy én lehettem élete első hivatalos dedikálását az első, aki felkereste. A könyv éppen olvasott státuszban volt, így spoilermentesen beszélgettünk egy keveset, Gergely nagyon közvetlen és kedves volt mindvégig, én izgatottan várom a soron következő regényét. (Az Ütközés címűről pedig hamarosan jön a kritika!) Ezután egy rövid kitérő után a Magvetőnél dedikáló Spiró Györgyöt kerestem fel, akivel egy novellás kötetet, valamint a Drámák-sorozatának negyedik és ötödik kötetét dedikáltattam. Mivel a következő szerzőre még várnom kellett, ellátogattam a Fumaxos srácokhoz is, ahol beszereztem a recenziós példányokat az újdonságokból (A kán sírja, Babilon hamvai, A végzet tébolyult kereke, Ne törj csontot, A teljessé válás folyamata). 16 órakor az Agave Kiadónál kerestem fel Veres Attilát, aki szintén első regényét, a frissen megjelent Odakint sötétebb címűt dedikálta. A könyv az idei Könyvhét egyik nagy szenzációja volt, a kiadó posztja szerint vasárnapra az összes példány, amit kivittek, elfogyott (sőt, a szerző másnap is tartott dedikálást.) Zárásként még felkerestem Csikász Lajost (szintén egy antológiával), valamint Hegyi Gyulát a Kossuth Kiadónál, akivel első krimijét, a Gyilkosság a templomlépcsőt írattam alá.

Habár viszonylag gyorsan végeztem, és nem is kellett annyi könyvet cipelnem, mint egy átlagos Könyvfesztivál/Könyvhét alkalmával, azért a vállamat így is húzta pár kiló könyv. (Állítom, hogy egy könyves hétvége nekünk molyoknak felér egy hónapnyi kemény edzéssel!)

Este meglátogattam a budapesti barátokat, majd eltettem magam másnapra.

A vasárnap legfontosabb dedikálása számomra a 21. század kiadónál volt, de a sors úgy hozta, hogy először mégiscsak Grecsó Krisztiánhoz álltam be. Vele egy kötetet (Mellettem elférsz) és a Pál utcai fiúk CD-t dedikáltattam. Utána siettem is a fent említettem standhoz, hiszen a Madách Színház igazgatója, Szirtes Tamás dedikálta Solti Ádámmal karöltve a Szerelmes Shakespeare szövegkönyvét. Szirtes számomra egy élő legenda, példakép, aki A Nyomorultak című musical megrendezésével végérvényesen belopta magát a szívembe. Kissé fanatikus módon a korábban megjelent A Fantomtól a Mamma mia!-ig – A Madách Színház titkai című kötetet, valamint A Nyomorultak és az Én, József Attila műsorfüzetet is aláírattam velük, valamint kivételesen kértem egy fotózási lehetőséget is. Mivel a következő dedikálásig még több mint két órám volt, így ismét visszatértem a pesti lakásba, ahol nyugodtan tudtam pihenni, olvasni.

Kettő órára visszamentem a Vörösmarty térre. A Szerelmes Shakespeare szövegkönyvbe ment a fordító, Szabó T. Anna aláírása is, majd a Főnix standjánál átvettem az Időcsodák 3. részét (előre fizettem, így ez nem számít könyvheti vásárlásnak!), amit azonnal dedikáltattam is Görgey Etelkával, ahogyan a Csodaidők három, az Időcsodák kettő korábban megjelent részét. Ekkor szembesültem vele, hogy igazán különleges példányaim vannak: a Csodaidők 1-2. része keménytáblás verzióban van meg (Az ogfák vöröse ráadásul első kiadású borítóval), egy másik kötet pedig „fehér lapos”, a szerző világosított fel, hogy ebből a fajtából csak nagyon kevés készült, kifejezetten az előrendelők részére (mármint igazából a nyomdával voltak gondok, hirtelen kellett dönteni a papír minőségéről).

Háromkor a Jelenkor kiadónál Simon Márton (Dalok a magasföldszintről, Polaroidok) és Závada Péter (Mész) dedikált. Simon Márton nagyon jó fej volt, mindenkinek kis szöveget is írt a könyvekbe (ez nálam különösen jó pont!), igaz, annyira olvashatatlan, hogy a szerző maga olvasta fel minden dedikálónak, hogy mit is akart írni. Még egyszer utoljára visszatértem a Főnix standjához, ahol a Kittenberger című képregényt dedikálta a szerző, Somogyi György, valamint a rajzoló, Tebeli Szabalocs. Utóbbitől egy egyedi illusztrációt is kaptam a kötetbe, így különösen örültem annak, hogy ezt a könyvet is megvettem a Könyvhéten. Úton, vissza a pesti lakásba még felkerestem az Animus Kiadó standját, ahol megkaptam recenzióba A hazafelé vezető út egyre hosszabb, a Rablás uzsonnára és a Szelfik című könyveket.

Egy kis pihenést beiktatva még egyszer utoljára visszatértem. Igazán nagy szerencsém volt, mert öt óra előtt tíz perccel értem vissza, ekkor még csak alig pár ember állt sorban a Libri Kiadónál Hommonay Gergelyt várva. Mint utóbb kiderült, tényleg nagy szerencsém volt, mert utána egyre több ember érkezett, én még viszonylag keveset vártam. A Puszi, Erzsi! dedikálása után (az egyik legaranyosabb és legötletesebb aláírt könyvem!), Nógrádi Gergelyhez mentem, vele három kötetet (Hátborzongató históriák, Odüsszeia, Az arany ember) írattam alá. Ezután hirtelen gondolattól vezérelve elmentem az apukához is, Nógrádi Gáborhoz, de előtte megvásároltam még a Lángoló nyaram című könyvet, amit hazafelé úton el is kezdtem. Legutoljára visszatértem a Scolar standjához, mert ezen a napon is dedikált Ungvári Tamás, vele két Drámafordítások-kötetet írattam alá.

A legnagyobb gondot a bőröndbe való bepakolás jelentette, de végül csak sikerült megoldanom. Vonatutam valamikor tíz óra után ért véget, alig vártam, hogy hazaérjek, és aludhassak. De aztán igazán jó könyvmolyhoz hűen még kicsit pakolgattam a könyveimet, rendezgettem, nézegettem őket, molyon bejelöltem a régebbi vásárlásoknál a dedikált példányokat (az újak felvételére nem volt már erőm), így végül éjfél után pár perccel zuhantam be az ágyba.

Összességében számomra ez most tényleg nagy élmény és felüdülés volt (bár azért magamban bosszankodtam néha a tömegen), a kiadók nagyon jó akciókkal várták az olvasókat (és sikerült ellenállnom!). Ami különösen jó érzéssel töltött el (és a morgolódó antiolvasók beszólásait is elnyomta), az az volt, amikor egy-egy szerzőnél láttam, hogy tényleg őszintén örül az olvasókkal való személyes találkozásnak, és megköszöni, hogy kivárják a sort, csak hogy "összefirkálják" a könyvet. Egyetlen kiadó volt csupán, ahol az ott dolgozók fontosabbnak tartották az egymással való beszélgetést, mint azt, hogy kifizessem a könyvem. A nevet nem írom le, csak megjegyeztem magamban, hogy legközelebb óvatosabban vásárolok tőlük. (Mondjuk csak nagy ritkán szoktam, szóval ez nem lesz nagy veszteség a számukra.)

Az idei Könyvhét számokban:

Dedikált könyvek száma: 33 darab (+ 1 CD, 2 műsorfüzet)
Azok száma, akiktől sikerült aláírást begyűjtenem: 40 szerző/művész
Beszerzett könyvek száma: 15 darab
Vásárolt könyvek száma: 7 darab
Recenziós könyvek száma: 8 darab
Elköltött összeg: 14.600,- Ft