Szerző: Charity Norman
Cím: Luke Livingstone titkos élete (The Secret Life of Luke Livingstone)
Fordító: Sipos Katalin
Kiadó: Lettero Kiadó
Oldalszám: 464

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Charity Normannel a viszonyom nem volt eddig túl rózsás: előző két regénye, A lányunk férje és a Zuhanás nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, így sokat gondolkodtam azon, hogy adjak-e esélyt a harmadik könyvének. A téma azonban érdekelt, így végül belekezdtem – és ebben az esetben milyen szerencse, hogy így tettem. Ugyanis a Luke Livingstone titkos élete valóban közel áll, amit Jodi Picoult is képvisel – még akkor is, ha a magyar borítón kínosan elírták az írónő nevét.

Luke Livingstone-nak mindene megvan: szerető feleség, gyermekek, unokák, jól menő állás, köztisztelet. Luke-nak azonban van egy titka, amit közel harminc év házasság után fed fel családtagjai előtt: gyermekkorától érzi, hogy rossz testbe született, mert a férfi külső női lelket takar. Az addigi nyugodt, gondos élet fenekestől felfordul, Luke és szerettei pedig kénytelenek szembenézni a komor igazsággal.

Charity Norman Ugandában született, gyermekéveit Yorkshire-ben és Birminghamben töltötte. Jogi tanulmányokat folytatott, büntető- és családjogra specializálódott, majd mediátorként kezdett el dolgozni. Egy idő után, mikor felismerte, hogy a munkája mellett kevés ideje jut három gyermekére, Új-Zélandra költözött. Első regénye Freeing Grace címmel 2010-ben jelent meg, ezt követte 2012-ben a Zuhanás. A soron következő könyvei (A lányunk férje, 2013; Luke Livingstone titkos élete, 2015) már magyarul is elérhetőek. Jelenleg is az új-zélandi Napierben él, ma már főállású író.

Kezdem azzal, hogy számomra sokkal szimpatikusabb volt a mostani formátum (puhafedeles, kisebb méret) Norman előző regényeinek nagyobb, keménykötésű kiadásainál. Sokkal könnyebb volt magammal cipelni, olvasni (főleg tömegközlekedésen!), részben emiatt is tudtam haladni az olvasással. Meg persze azért is, mert a szerző elhagyta a lassú és hosszas felvezetést, szinte az első oldalakon bevezeti a problémát. A karakteralkotás pedig a cselekménnyel párhuzamos (az előző két regényénél nagyjából kétszáz oldalt szentelt a felvezetésnek és a szereplőknek), így valóban egy olyan történet született meg, amely végig lekötötte a figyelmemet. De nem csak lekötötte, hanem folyamatos gondolkozásra késztetett: ahogy haladunk előre, úgy merülnek fel újabb és újabb kérdések, amin az olvasó akarva-akaratlanul eltöpreng: ő vajon hogyan cselekedne az adott szituációban.

Én magamat liberális és elfogadó embernek tartom: rengeteg meleg és leszbikus ismerősöm, barátom van, és nem egy akad, aki csak jóval a megismerkedésünk után vallott színt. Velük beszélgetve tudom, mennyire nehéz a felvállalás, nem egynél szemtanúja is voltam ennek a folyamatnak, így tudom, mennyire fontos az elfogadás és a támogatás. Azonban, a regényben felvetett problémával még személyesen nem találkoztam, és megvallom, nehezen tudnám kezelni eleinte, ha velem is szembe jönne. Persze, egészen más, ha az embernek a baráti, ismerősi körében történik hasonló felvállalás, mint ha a családjában.

Norman négy szereplő szemszögéből meséli el – felváltva – a történetet: Luke, a felesége, Eilish, és a gyermekeik, Simon és Kate mondja el, hogyan élte meg a férfi vallomását és átváltozását. A szerző okosan mutatja be mindazokat a kérdéseket, amik felmerülnek a családtagokban: vajon mennyire ismerik azt a személyt, akit eddig a tökéletes férjnek/apának hittek, ha az illető 30 éven keresztül „hazudott” nekik (az idézőjel itt nagyon fontos, hiszen nem szó szerint vett hazugságról van szó). Lehet-e úgy tovább élni, hogy látják, ahogyan Luke „meghal” és „megszületik” Lucia? El lehet-e fogadni az átváltozást? Mindannyian máshogy reagálnak a történtekre, és temperamentumuktól függően kezelik azt, de úgy érzem, Normannek sikerült teljes egészében körbejárnia a témát, és az összes lehetséges változatot bemutatnia. Kate a legelfogadóbb mindannyiuk közül, bár tény, hogy ő is nehezen dolgozza fel az igazságot (feltehetőleg ezt nem is lehet könnyen), ő lesz az, aki leghamarabb áll ki Luke mellett a családtagok közül. Az új helyzet az egész családot új kihívás elé állítja, és nem csak a férfi transzneműségéhez fűződve, hanem egymáshoz való kapcsolataikat is újra kell gondolniuk, át kell értékelniük.

Különösen az tetszett a regényben, hogy minden szereplőnek igaza volt bizonyos mértékben: el lehet-e ítélni például Simont, amiért csalódottságában elfordul az apjától, aki úgy érzi, elvesztette a bizalmat, amit közel harminc évig birtokolt? Múlta miatt különösen indokolttá válik a viselkedése, és bár nála tart a leghosszabb ideig az elfogadás, mégis együtt érzünk vele minden pillanatban. Hasonlóképp Eilish: egyetlen feleségnek sem lehet könnyű feldolgozni, hogy a férje, akit mindvégig rendületlenül szeretett, egy nap közli vele, hogy ő valójában nőnek született, csak rossz testben. De nem csak az ő, hanem a további, mellékszereplők lépései is logikusak és jól felépítettek, úgy érzem, hogy Norman kellően nagy körültekintéssel járta körül az adott témát, és egy olyan művet tett le az asztalra, amellyel beírta magát az igazán nagy szerzők közé. Az biztos, hogy ezek után nagyobb bizalmat szavazok a következő regényének, remélem, az is hasonlóan izgalmas témát jár majd körbe.

Értékelés: 10/9