Szerző: Jo Nesbø
Cím: (Dermesztően) csendeséj (Kan Doktor Proktor redde jula?)
Fordító: Petrikovics Edit
Kiadó: Kolibri Kiadó
Oldalszám: 336

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Magam is meglepődtem, hogy a legutóbbi, szám szerint a negyedik Doktor Proktor-kötetet nagyjából pontosan 5 évvel ezelőtt olvastam, és habár a folytatás már egy ideje, egészen pontosan 2018 óta a polcon van, még így is három évet kellett a rajongóknak az ötödik kötetre. De úgy látszik, megérte, mert Nesbø továbbra sem tud hibázni, ha szórakoztatásról és agymenésről van szó.

Doktor Proktor, Lise és Bulle életük talán legnagyobb feladatára vállalkoznak (noha, a korábbiakat sem lehet csekélynek nevezni) meg kell menteniük a karácsonyt. Ugyanis Thrane úr, a gonosz vállalkozó megvásárolta a királytól a Karácsonytól (amiről a norvég uralkodó kezdetben nem is tudta, hogy az övé), így csak annak engedélyezi az ünnep családi körben történő megtartását, aki minimum tízezer norvég korona értékben vásárol ajándékot az ő boltjában. Aki nem tudja, vagy csak nem akarja kifizetni ezt az összeget, elfelejthetik a karácsonyi hangulatot is: a karácsonyrendőrség mindenkit letartoztat, aki engedély nélkül állít fát, énekel karácsonyi dalt, ad ajándékot, vagy épp eszik karácsonyi pulykát eszik. Doktor Proktorék elhatározzák, hogy megkeresik a Mikulást, és megmentik a karácsonyt. Ehhez pedig sugárhajtású rénszarvasokra, néhány csepp időszappanra, a híres és titkos Bestiák, amelyek bár ne lennének című könyvre is szükségük lesz.

A sorozat ötödik kötete tehát egy abszolút karácsony-központú könyv (amely nyomokban ugyan Grincs-elemeket tartalmaz), de ez nem jelenti azt, hogy csak a téli ünnepre készülődvén lehetne elővenni és élvezni a történetet. Persze, akkor a legideálisabb, de senki ne tartsa magát távol a könyvtől hónapokig emiatt. Különösen azért mert Nesbø ismételten egy letehetetlen, lehengerlő humorral és megannyi agymenéssel átitatott sztorival jelentkezik, amelyben sok minden kiderül az igazi Mikulásról, és arról, hogyan is képes megannyi gyerek kívánságát teljesíteni. Sőt, az is, hogy az utóbbi években miért ment el a kedve attól, hogy örömet okozzon a kicsiknek - éppen azért, mert már semminek nem tudnak örülni, egyre többet és többet követelnek. Ez persze csak a történetben csak egyetlen mellékszál a sok közül, hiszen hőseinknek ki kell derítenie azt is, miként tudják visszaszerezni a csalás útján megvásárolt Karácsonyt Thrane úrtól, valamint hogyan lehet meggyőzni a királyt, hogy nem fenyegeti penész a kastélyt. 

Habár jó pár év eltelt, mióta utoljára találkoztam hőseinkkel, ez cseppet sem volt zavaró számomra, régi ismerősként köszöntöttem újból őket, és alig kellett egy-két fejezetet elolvasnom, hogy újból magába szippantson ez az abszurd történet és annak jellegzetes figurái. Hogyan ne lehetne szeretni a kánkánozó lányokról álmodozó Bullét, a végtelenül romantikus lelkületű Lisét, a hóbortos feltaláló Doktor Proktort vagy éppen a mindig visszatérő norvég uralkodót, aki minden másra alkalmas, csak uralkodásra nem. De nem csak a karaktereken és párbeszédeiken lehet akár felnőttként is hangosan nevetni, hanem az abszurd szituációkon és a történet fordulatain is, mert hiába van szó gyermekregényről, közel sem biztos, hogy olyan irányba fog haladni a sztori, mintahogyan mi azt elképzeltük. De hát, ezért szeretjük Nesbøt.

Értékelés: 10/9  

Harry Hole-sorozat:

Denevérember
Csótányok
Vörösbegy
Nemeszisz
Boszorkányszög
A megváltó
Hóember
Leopárd
Kísértet
Police
Szomjúság
Kés

Vér a havon-sorozat:

Vér a havon
Fehér éjszaka

Doktor Proktor-sorozat

Doktor Proktor pukipora
Idővihar a kádban
Szeleburdi világvége
A nagy aranyrablás
(Dermesztően) csendes éj

Önálló kötetek:

Fejvadászok
A fiú
Macbeth