Szerző: Jo Nesbø
Cím: Fehér éjszaka (Mere blod)
Fordító: Petrikovics Edit
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 224

SPOILERMENTES KRITIKA!

Jo Nesbø a(z eddig) tíz kötetből álló Harry Hole-sorozat révén lett igen népszerű a világ olvasói között. Nem egy történetéből filmet is forgattak (és szintén nem egy van már tervbe véve Hollywoodban), a Doktor Proktor pukiporából a Kolibri Színház készített bábelőadást, legutóbbi magyarországi dedikálásán pedig jóval a kezdés előtt több százan sorakoztak a helyszínen. Nem véletlen tehát, hogy a hazai kiadó, az Animus szinte rekordsebességgel hozza el a legújabb történeteit, nem történt ez másként a Fehér éjszakával is, amely egyben az igen vegyes fogadtatású Vér a havon című regény laza folytatása.

Egy nap norvég férfi érkezik az Isten háta mögötti lappföldi faluba, ahol a legfőbb összeütközési pont a vallás az ott lakók között. A férfi Ulfként mutatkozik be, és azt állítja, hogy vadászni érkezett. Ám az igazság az, hogy egy drogbáró elől menekül, akit becsapott, mikor az újabb feladattal bízta meg őt, ám Jonnak (a férfi valódi neve) nem fűlött hozzá a foga. Jon megismerkedik a laestadiánusok vezetőjének lányával, Leával, akit akarata ellenére kényszeríttettek házasságba, és a fiával, Knuttel. A köztük lévő távolságot szép lassan el kezdik leküzdeni, ám Jon tudja, hogy a sorsa elől nincs menekvés: a Halász vérdíjat tűzött ki a fejére. És nem nyugszik, míg meg nem kapja, amit akar.

Nesbø  tizennegyedik felnőtteknek szóló regényében ismételten egy új arcát mutatja meg a közönségnek. Folytatja azt az utat, amelyet a Vér a havon című kötetével megkezdett, ám mégis más stílust ad. Ahogyan a tavasszal írt kritikámban kifejtettem, nekem a legutóbbi könyvében több volt a negatívum, mint a pozitívum, így kissé félve kezdtem bele ebbe a történetbe, lévén, hogy annak a folytatásának tekintendő. És itt meg is kell, hogy álljak egy kicsit, hogy tisztázzam: a szó szoros értelmében nem beszélhetünk második részről, hiszen teljesen új szereplőket, történetszálakat kapunk, egyedül a Halász figurája bukkan fel újból, illetve (ebből adódóan) maga a kor, vagyis a hetvenes évek vége az, ami maradt. Így tulajdonképpen teljesen élvezhető önmagában is a sztori, sőt, annak is érdemes bepróbálnia, akinek a Vér a havon hozzám hasonlóan nem jött be.

A Fehér éjszaka viszont sokkal jobb lett, mint az "első rész", így talán el tudom felejteni Nesbø botlását (ami persze csak az én szememben tekintendő botlásnak). És teszem mindezt annak ellenére, hogy a Fehér éjszaka se nem krimi, se nem thriller. Tulajdonképpen nehéz is meghatározni a műfaját, mert első blikkre, mikor az olvasó befejezi a könyvet, azt mondaná, hogy egy ez szerelmi történet Nesbo-módon elmesélve, de ez sem teljesen állná meg a helyét. Valóban Lea és Jon/Ulf áll a középpontban, ám mégis egy sor nyugtalanító és nyomasztó leírást kapunk, amelyeknek köszönhetően a szerelem mégis háttérbe szorul. Hiszen mindvégig ott lebeg a szemünk előtt a Halász alakja, aki bármikor lecsaphat az áldozatára, valamint a laestadiánusok hitvallása, amely szintén különös hangulatot kölcsönöz a történetnek. Viszont ahogyan a cím is ezt sugározza, az északi hűvösség csak úgy árad a kötetből, az olvasó egyszerre vágyik a lappföldi faluba, miközben taszítja is ez a hely.

Két fő karaktert ismerünk meg tüzetesebben, amely tulajdonképpen két emberi sors is. Az egyik Joné, aki korábban az oslói drogbáróhoz fordult segítségért, hogy meg tudjon menteni egy hozzá nagyon közelálló személyt. Ez egyfajta feloldozást is ad a számára, hiszen alapjáraton mégis csak egy drogkereskedőről beszélünk, aki az alvilág egyik legnagyobb fejének dolgozik, ám az olvasó mégis könnyen megszereti a figurát. Ebben nagy segítségre van az is, hogy a szerző tovább árnyalja a karaktert azáltal, hogy mikor újabb, komolyabb feladattal bízzák meg őt, azt kvázi megtagadja és lelép a pénzzel. Az ő tökéletes ellentéteként jelenik meg Lea, aki első pillantásra hívő, aki képes feláldozni saját magát a teljes lelki béke reménye. Idővel azonban róla is meg tudunk egy-két dolgot, komplexebb karakterré válik, a regény végére pedig teljesen lelki változáson megy keresztül, miközben bizonyos tekintetekben mégis megmarad annak az ártatlan asszonynak, akit a történet elején megismertünk.

Összességében ajánlom mindenkinek ezt a történetet, télen (nem karácsonykor!) kifejezetten jó olvasmány. A sztori folyása néhol kissé lassú, ám unatkozni senki nem fog, az élvezetes tájleírásoknak és karakterábrázolásoknak köszönhetően.

Értékelés: 10/9

Harry Hole-sorozat:

Denevérember
Csótányok
Vörösbegy
Nemeszisz
Boszorkányszög
A megváltó
Hóember
Leopárd
Kísértet
Police

Doktor Proktor-sorozat

Doktor Proktor pukipora
Idővihar a kádban
Szeleburdi világvége
A nagy aranyrablás

Önálló kötetek:

Fejvadászok
A fiú
Vér a havon
Fehér éjszaka