Szerző: Guillaume Musso
Cím: Az írók titkos élete (La vie secrète des écrivains)
Fordító: Sárközy Éva
Kiadó: Park Könyvkiadó
Oldalszám: 236

SPOILERMENTES KRITIKA!

Örvendetes dolog, hogy a Park Kiadó a - szerzővel eléggé mostohán bánó - Ulpius-ház Kiadó megszűnését követően pár évvel később felkarolt a francia Guillaume Mussót, és nagy erőkkel dolgoznak az életmű megjelentetésén. Szerencsére van is miből válogatni (a 17 regényből mintegy 9 jelent meg magyarul eddig), a legfrisebb a 2019-es Az írók titkos élete, amely Musso egyik legkülönlegesebb művévé vált a szememben, és bizonyára ez lesz a legmegosztóbb mindközül.

Három kultuszregénnyé vált mű megírását követően, a '90-es évek fenegyerekének kikiáltott szerző, Nathan Fawles egyik napról a másikra felhagy az írással, a Beaumont-szigetre költözve pedig teljesen elvágja magát a külvilágtól. Interjút nem ad, közönségtalálkozókat, dedikálosakat nem tart, sőt, még az aprócska sziget lakóival sem igazán tartja a kapcsolatot. Húsz évvel később Raphaël Bataille, a lelkes írópalánt szintén ebbe az elzárt városkába vetődik, hogy a helység egyetlen könyvesboltjában vállaljon munkát, no meg, hogy Fawles közelébe tudjon férkőzni. Ezzel természetesen nincs egyedül: feltűnik a színen egy fiatal újságíró, Mathilde Monney, akinek, bár teljesen más okból, szintén erősen érdekében áll a visszavonult íróval megismerkedni. Amikor egy reggel egy nő megfagyott holttestére találnak a parton, egy fához kötözve, elindul egy nyomozás, amely során a mélyre ásott titkok felszínre kerülnek, örökre megváltoztatva ennek a három embernek az életét.

Mussót én - az olvasmányos sítlus mellett - azért is szeretem különösen, mert minden egyes regényével képes újat mutatni, meglepni. Kevés olyan szerző akad, akinek jóformán anélkül kezdek bele a könyvébe, hogy a kiadói fülszöveget elolvasnám, de Musso közéjük tartozik. Így valóban semmit nem tudok a történetről, az elvárásaimat pedig csak a korábban olvasott kötetekhez mérten tudom felállítani. Elismerem, hogy az író regényei roppant megosztóak tudnak lenni (habár, ahogy nézegetem molyon a véleményeket, a többség tetszését elnyerik), mert nem igazán lehet egyiket sem műfajilag pontosan behatárolni. A legközelebb természetesen a thrillerhez, krimihez állnak (én is ezt mondanám, ha pisztolyt szorítanának a fejemhez), ugyanakkor mindegyikben van egy kis csavar, ami rendszerint a felütés, és amely alapján az olvasó némely esetben teljesen mást várna. Alapvetően romantikus vagy éppen természetfelettinek tűnú szállal indít, ezután evezünk komolyabb vizekre. Jelen esetben azonban triplán megcsavarta mindezt, hiszen sem romantikát, sem "időeltolódást" nem kapunk, helyettük van egy író, aki 20 évvel ezelőtt visszavonult, azóta magányosan él. És bár érezhető, hogy mindemögött lappang egy titok, a regény első fejezeti alapján inkább számítuk majd egy filozofálgatós, emberi drámára, semmint többszörös fordulatokkal tűzdelt kirakósjátékra.

Ha csak a thriller részét nézzük a regénynek, mondhatnánk, hogy ez messze elmarad Musso zsenialitásától (szerény véleményem szerint még kicsit túl is tolta az egészet), és habár kétségtelen, hogy nem ez lesz a legerősebb darab az életműben, egészen más okból válik különlegessé. Annak okán, hogy a két férfi főszereplő író (pontosabban az egyik már nem ír, a másik meg csak szeretne), könnyedén felmerülhet bennünk, hogy Musso saját magát írta bele ezekbe a karakterekbe. Olvasni szerető emberként nem is az élettörténetük, hanem a világfelfogásuk, a gondolataik maradtak meg bennem nagyon erősen, hiszen a szerző rengeteg kérdést felvet az írói léttel és a regényeikkel kapcsolatosan. Valóban ismerjük az írót, azáltal, hogy olvassuk a regényét? Egyáltalán kinek írja a műveit a szerző: magának, a nagyvilágnak vagy csak egy szűkebb közegnek? Fel lehet hagyni az írói hivatással, azáltal, hogy egy sort sem vetünk papírra? Megannyi hasonló kérdéssel kerülünk szembe olvasás során, és Musso nem is ad ezekre konkrét választ, sokkal inkább csak elülteti a magot az ember agyában, utána pedig hagyja, hogy szabadon burjánzon. Nekem különösen tetszettek a fejezetek elején található idézetek, amelyeknek általában nem szoktam létjogosultságát érezni, de itt most különösen passzoltak a témához. A szerző emellett emléket állít és tiszteleg a legnagyobb francia és más nemzetiségű szerzők előtt (de főleg a saját népét tolja értelemszerűen előre), hiszen megannyi utalást kapunk az ő életükre, munkásságukra, műveikre.

A cselekmény a továbbiakban egyre szövevényesebbé válik (bevallom, nem egyszer vissza kellett lapoznom, hogy ismét képbe kerüljek), de a végén, mikor minden kirakós a helyére kerül, egy csapásra összeáll a kép. Az epilógus az egyik legkülönlegesebb lezárás, amit eddig olvastam, hiszen a szerző összekeveri a valóságot a valótlansággal (amit utána természetesen egy utószóban tisztáz), kapunk egy lehetséges magyarázatot arra, hogyan és miként döntött jelen regény megírása mellett. A maga 230 oldalával talán mind közül ez a legrövidebb Musso-regény, amely idehaza megjelent, de ezt senkit ne tántorítson el, így is teljes értékű történetet kapunk. 

A tervek szerint ősszel érkezik majd a következő regény, az eredetileg 2017-ben megjelent Egy párizsi apartman. De addig is van miből bőven válogatni. 

Értékelés: 10/8 

A kötet kedvezményesen innen rendelhető meg!

A szerző magyarul megjelent regényei:

És azután (Szerelem életre-halálra címmel is megjelent)
Ott leszel?
Visszajövök érted
Mi lesz velem nélküled?
Az angyal hív
Holnap
Central Park
Az éjszaka és a lányka
Az írók titkos élete
Egy párizsi apartman (előkészületben)