Szerző: J. D. Barker
Cím: A hívás (A Caller’s Game)
Fordító: Bosnyák Edit
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 448

SPOILERMENTES ÍRÁS!

J. D. Barker mára nem csak hazájában, hanem Magyarországon is igazi sztárszerzőnek számít: a 4MGY-trilógiával a köztudatba berobbant írónak idén két kötete is megjelent magyarul: az egyik a James Pattersonnal közösen írt A madártollas gyilkosságok, a másik pedig az egyik legfrissebb regény, A hívás.

Jordan Briggs nagymenő rádiós: beszélgetős műsorát több mint ötmillióan hallgatják minden reggel. A nő a sikerért keményen megdolgozott: áttiport, akin csak lehetett, céltudatossága és önbizalma a maximumon, ahogyan a véleményének és gondolatainak sem szabhat semmi sem határt. Ám a sikeres karrier mögött kudarcba fulladt magánélet áll: házassága romokban hever, anyjával évek óta nem beszélt, egyedül lányát sikerült maga mellett tartania a szerettei közül. Egyik reggel egy Bernie nevű férfi telefonál be a műsorába, és játékra invitálja Jordant. A nő gyanútlanul belemegy, aminek következtében hét taxi robban fel New York utcáin. És innentől nincs megállás: Jordan nem szállhat ki a játékból, amely egyre durvábbá kezd fajulni.

Jonathan Dylan Barker 1971-ben született, a Fort Lauderdale-i Művészeti Intézetben szerzett üzleti dilpomát. Az 1990-es években sokáig a 25th Parallel című magazin munkatársa volt: popkulturális témában írt cikkeket, és együtt dolgozott Brian Hugn Warnerrel, aki később Marilyn Mansonként vált híressé. Több novellája is megjelent az évtizedben, főleg a horror műfajban alkotott. Sokáig szellemíróként dolgozott, Forsaken című első regényét 2014-ben adták ki. A kötet meglepő sikert aratott, és jelölték a Bram Stoker-díjra is, ráadásul a Stoker család felkereste őt, hogy segítsen Dacre Stokernek megírni a Drakula hivatalos előzményregényét, a Dracult. Közben Barker saját sorozatba is kezdett: A negyedik majom az utóbbi évek egyik legeredetibb sorozatgyilkosát teremtette meg, akit a rendőrség üldöz. A kötet jogait számos országba eladták, opciózták filme és televíziós sorozatra egyaránt, ráadásul Az ötödik áldozat és A hatodik éjszaka című kötettel trilógiává bővült. A 2019-ben írt Szíve helyén sötétség című regényét tavaly év végén jelentette meg az Agave, idén tavasszal pedig a James Pattersonnal közösen írt A madártollas gyilkosságokat vehettük kézbe (ez utóbbinak azóta megjelent a folytatása is The Noise címmel).

J. D. Barker (Fotó: Dayna Barker)

Barker legújabb regényének alapötlete és kiindulópontja cseppet sem mondható eredetinek. Elég csak akár A fülke című filmre gondolni, vagy azokra a történetekre, amelynek cselekménye mindössze egyetlen nap alatt játszódik és egy túszdrámát mutat be a maga részletességével. A szerző viszont korántsem akarja elhitetni, hogy ő találta volna a spanyolviaszt, ugyanakkor a műfaj sajátosságait remekül alkalmazza legújabb regényében. Mindezt teszi úgy, hogy a jól ismert sémát saját jellegzetes stílusjegyeivel ruházza fel. Példának okáért ismét a jól bevált váltott nézőpontú történetmesélés során ismerhetjük meg a cselekményt. Az egyik szál Jordanhez, a rádióshoz köthető, akinek élő egyenes adásban kell helyt állnia, és sorsfordító döntéseket hoznia egyik óráról a másikra, a másik pedig Cole Hundley rendőrtiszthez, aki eleinte egy közlekedési kihágás kapcsán próbálja érvényesíteni a törvényt a nővel szemben.

A szerzőhöz hűen a karakterek többsége remekül kidolgozott figura, akiknek motivációjuk alapos. Mégis: az igazi főszereplő nem más, mint Jordan, hiszen ő testesít meg mindent, amit a média képvisel. A nő valóban elhiszi, hogy büntetlenül megtehet bármit, hiszen a munkájában minden a számok és pénz körül forog, ő pedig ennek halmozásában a legjobb. Valódi érzéseit ritkán – többnyire semennyire sem – mutatja ki, ám a regény végére neki is be kell járnia azt az utat, amelyet az ilyen típusú regények főhősének. Bár a való életben ellenszenves nőként titulálnánk el őt, áldozatként mégis szimpatikussá válik az olvasó számára, akinek – ha nem is egykönnyen, de – meg tudjuk bocsátani fiatalkori botlásait. Őérte is ugyanannyira szorítunk, mint családtagjaiért és kollégáiért, éppen úgy, ahogy szurkolunk Cole-nak is. A rendőrtiszt magánéletébe ugyan kevésbé látunk bele, őt mégis ezek az apróságok teszik igazán emberivé és szerethetővé.

Anélkül, hogy túl sok mindent árulnék el a cselekményről, idővel természetesen kiderül, hogy Bernie nem random módon választotta ki magának éppen Jordant, hanem személyes okok fűzik a műsorvezetőhöz. És bár a jelenben mégis ő tekinthető a rosszfiúnak, a közellenségnek (és tisztázzuk azt is, hogy büntetése egyáltalán nem arányos az ellene elkövetett bűnnel), de mégis elgondolkodtató, hogy egy bűncselekményt/balesetet, amely nem kaphatja meg soha a saját igazságát, vajon mennyire jogszerű és erkölcsös önkezűleg megtorolni. Valószínűleg nincs olyan ember a Földön, aki Bernie pártját fogná, de Barker azért gondoskodott arról, hogy ebben a történetben semmi ne legyen fekete és fehér, így, ha felmenteni nem is, de valahol mélyen mégis együtt tudunk érezni a férfival, átélhetjük a fájdalmát.

Ez a kötet ugyan számomra nem ütötte meg a Szíve helyén sötétség szintjét, sőt, a végére mintha kicsit el is fáradt volna a történet (még akkor is, ha az események látszólag peregtek), de a regény mégis végig olvastatja magát. Szóval, ha nem is lesz Barker legjobbja, de soha ennél rosszabb thriller ne akadjon a kezembe, és akkor már boldog leszek.

Értékelés: 10/7

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!