Szerző: Cecelia Ahern
Cím: Szeplők (Freckles)
Fordító: Kurta Zsuzsanna
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 320

SPOILERMENTES KRITIKA! 

A hazánkban is töretlen népszerűségnek örvendő Cecilia Ahern 2021-ben újabb kötettel jelentkezett, amelyet az életművet itthon gondozó Athenaeum Kiadó röviddel az eredeti megjelenést követően el is hozott a magyar olvasók számára.

Allegra Bird világéletében különcnek érezte magát a testét borító ezernyi szeplő miatt, amelyeket ír származású apjától örökölt, aki egyedül nevelte őt születése óta. A lány leghőbb vágya, hogy rendőr legyen, ám jelenleg parkolóőrként dolgozik Dublinban, ahová azért költözött, hogy megkeresse édesanyját. Egy nap a munkáját mindig lelkiismeretesen végző Allegrának az egyik megbüntetett sofőr hirtelen felindulásból azt vágja a fejéhez, hogy mindenki arra az öt emberre hasonlít leginkább, akivel a legtöbb időt tölt. Allegra ezen felbuzdulva elindul, hogy felkutasson öt olyan személyt, akiről azt szeretné, hogy hatással legyenek rá, akikre mindennél jobban szeretne hasonlítani.    

Cecelia Ahern mindössze huszonhárom éves volt, mikor 2002-ben megjelent első regénye, az Utóirat: Szeretlek!. A formabontó alapszituációnak köszönhetően szerte a világban felfigyeltek a fiatal írónőre, akinek édesapja akkoriban volt kormányfő Írországban. Magyarországon először 2007-ben a Tericum Kiadó gondozásában látott napvilágot a történet, feltehetőleg a Hilary Swank, Gerard Butler és Lisa Kudrow főszereplésével készült film miatt lett kultuszregény itthon is. Az Ahern-életmű megjelentetésének joga ezt követően az Athenaeum Kiadóhoz került, ahol eddig összesen 19 kötet (a könnyed, romantikus regények mellett kisregény, novella-gyűjtemény, YA-történet) jelent meg. 

Cecelia Ahern (Fotó: AH Magazin)

Megvallom őszintén, Ahern új regényében pozitívan csalódtam. Korábban is örömmel vettem kezembe a könyveit, még akkor is, ha kezdetben a remek és egyedi alapötlet mindig elcsúszott valamin, ez pedig rányomta a történeteire a bélyeget, ugyanakkor nem egyszer jelentett számomra felhőtlen kikapcsolódást is egy-egy műve. A két évvel korábban megjelent Utóirat: Még most is szeretlek!-kel pedig azt is bebizonyította, hogy a számára világhírt meghozó (egyébként remekül lezárt) sztorijához is képes volt méltó folytatást írni. Így hát azzal a tudattal kezdtem bele a Szeplőkbe, hogy kapok majd egy könnyed, humoros, ám igényesen kidolgozott történetet, amely az utóbbi időben olvasott krimi-thriller dömping után valóban laza kikapcsolódást nyújt majd számomra. Ahern pedig meglepett: ugyanis egy piszkosul jó regénnyel ajándékozott meg - csak nem éppen annyira vidámmal, mint ahogyan vártam.

A Szeplők ugyanis - ha egyetlen mondattal kellene összefoglalnom - a magány története. Allegra Bird egész életében magányos volt, hiszen normális emberi kapcsolatok kialakítására nem képes, egyedül édesapjával ápol szorosabb viszonyt. Nehezen tud kommunikálni, az új, váratlan helyzeteket sem tudja könnyedén feldolgozni, ahogyan a szabályok betartásához is szigorúan ragaszkodik. Habár a regényben nincsen kimondva, de feltehető, hogy enyhébb Asperger-szindrómában szenvedhet - de tulajdonképpen ez abból a szempontból mellékes is, hogy nem kell mögöttes indokot keresni a viselkedésére. A történet tulajdonképpen az ő hosszas monológja, amelyből szép lassan ismerjük meg őt közelebbről, a gondolkodását, az életét - és bár néha megmosolyogtató tud lenni, hogy mindent szó szerint ért, legalább ennyiszer (ha nem többször) szorul össze a szívünk egy-egy (számunkra egyértelműen) reménytelennek látszó próbálkozásánál. 

"A nehéz helyzetekben mutathatjuk meg igazán a bennünk rejlő lehetőségeket."