Szerző: Hans Rath
Cím: Kell egy kis segítség, mondta Isten (Und Gott sprach: Du musst mir helfen!)
Fordító: Torma Péter
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 256

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Három évvel a második kötet megjelenését követően folytatódik (és egyben véget is ér) a német Hans Rath Dr. Jakob Jakobi pszichológust középpontba állító sorozata. Isten visszatér és újra főhősünk segítségét kéri - a tét pedig nem csekély!

Dr. Jakob Jakobit a karácsonyi vásár ideje alatt rabolja ki egy Mikulásnak, valamint egy krampusznak öltözött fazon, és mindezt végignézi egy hajléktalan is. Miközben kedvenc pszichológusunk az exnejével, a korábban milliomássá vált Ellennel karöltve igyekszik a rendőrségen feljelentést tenni, feltűnik a színen Abel Baumann, Jakobi egy régi ismerőse. Csakhogy ennek az ismerősnek négy éve halottnak kellene lennie - vagy talán mégis lehetséges a feltámadás? Abel még évekkel ezelőtt azzal kereste meg Jakobit, hogy ő maga Isten, és most újból a férfi segítségét kéri: kinevezi őt az új megváltónak, ráadásul apostolokat is ad mellé segítőnek. Ám Jakobnak semmi kedve nincsen megmenteni a világot - főleg, ha az a veszély fenyegeti, hogy ő is hasonlóan végzi, mint az előző Megváltó. 

Hans Rath 1965. november 3-án született az észak-rajna-vesztfáliai Straelenben. Érettségi után filozófiát, germanisztikát és pszichológiát tanult Bonnban. Dolgozott benzinkutasként, építőmunkásként, színpadi technikusként, színikritikusként és forgatókönyvlektorként. A kilencvenes évek közepén egy Németországban, Csehországban és Magyarországon működő lapkiadónál helyezkedett el, középvezetői poszton. Nem sokkal negyvenéves kora előtt határozta el, hogy szabadfoglalkozású író lesz. Jelenleg Berlinben én feleségével és fiával. A Kell egy pszichológus, mondta Isten című kötete 2012-ben látott napvilágot, amelynek folytatásai 2014-ben (Az ördög is csak egy ember) és 2015-ben (Kell egy kis segítség, mondta Isten) jelent meg. A sorozat első része alapján színházi produkció is készült, amelyet 2017-ben mutattak be.

Hans Rath (Fotó: Mirjam Knickriem)

Ha egy frappáns hasonlattal kívánnék élni, azt mondanám, hogy ezt a könyvet már úgy vártam, mint a Messiást. A sorozat első része abszolút magával ragadott, a második kötet ugyan nem tudta már hozni azt a szintet, de ettől függetlenül élvezettel olvastam azt is, így már roppant kíváncsi voltam, hogyan zárja le Rath a trilógiává duzzadt történetet. Azért is írom ezt, mert sejtésem szerint a folytatások a nagy sikerre való tekintettel születtek meg, hiszen mindegyik kötet teljes egészében lezárt történetet mesél el. Sajnos, jelen kötetnél is érződik valamennyire a kényszerűség, ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor születik egy film, amelynek népszerűsége az alkotókat is meglepi, így sorra jönnek az újabb részek, amelyek bár tematikájában illenek az előzményhez, de már nem tudják hozni a kezdeti színvonalat.  

Ettől függetlenül nem egy rossz olvasmány a Kell egy segítség, monda Isten, Rath ismételten megcsillogtatja egyedi humorát, habár az főleg a történet első felében van erősebben jelen. Hőseink újabbnál újabb kalandokba keverednek, így a cselekmény is különböző etapokra oszlik, ráadásul maga Isten is csak időnként tűnik fel a színen (egyébként ezek a könyv legjobb részei, Abel és Jakob kiváló párosítás). Emellett minden fontosabb régi szereplő feltűnik újból a színen több-kevesebb időre, de szerencsére kapunk pár új arcot is, akik gondoskodnak a szórakoztatásunkról. Habár a karakterek többsége kellően színes és eredeti, a cselekmény mindezek ellenére néhol leülepszik, laposabbá válik, és tulajdonképpen az is hiányzik az egészből, hogy átérezzük Jakob új küldetésének fontosságát.      

"...csak azért, mert szar a világ, még nem muszáj lepaktálni az ördöggel."

Ami viszont mindenképpen a történet előnyére válik, hogy a cselekmény egyáltalán nem kiszámítható. Értem ez alatt azt, hogy miután a szerző felvázolja az alaphelyzetet, nagy összegben mernénk fogadni arra, hogy milyen irányt vesz majd a sztori - és persze, ezt mind el is buknánk, mert ezen a téren akadnak meglepetések. Ráadásul Hans Rath ismételten úgy hívja fel a figyelmet a hit szerepére és fontosságára, hogy egyáltalán nem ítélkezik, és megtéríteni sem akar senkit, egészen egyszerűen elmesél egy történetet, amiből mindenki annyit szűr le, amennyit akar vagy amennyit az ingerküszöbe enged. A mondanivalót nem rágja az olvasó szájába, és a bölcsességeket sem akarja minden áron lenyomi a torkunkon, és - ami a legjobb - a közhelyektől is megkímél minket. 

Összességében jó volt visszatérni egy kicsit a szereplőkhöz, még egyszer, utoljára találkozni velük, látni, hogyan alakul az életük, de számomra továbbra is az első kötet lesz a legkedvesebb.  

Értékelés: 10/8

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!