Szerző: Jennier Niven
Cím: Veled minden hely ragyogó (All the Bright Places)
Fordító: Kocsis Anikó
Kiadó: Maxim Kiadó
Oldalszám: 432
Vannak azok a könyvek, amelyeket az ember szívesen kézbe vesz, ám valamilyen oknál fogva, mégis ritkán olvassa őket. Én hasonlóképpen a realista, ifjúsági és/vagy YA regényekkel. A polcomon több tucat olyan kötet várakozik, amelyek mind-mind tabutémákat feldolgozó történetek, vagy éppen komoly problémákkal foglalkoznak, olyanokkal, amelyekről minden embernek beszélnie kellene. A Veled minden hely ragyogó című regény is ezen könyvek közé tartozik: két lelkileg sérült kamasz igyekszik megmenteni a másikat.
Theodore Finch számára az ébrenlét jelenti az életet, a bizonyosságot, hogy még itt van, még létezik. Egy nap az iskola melletti toronyban összefut Violettel, a lánnyal, aki egy évvel ezelőtt veszítette el szeretett nővérét egy autóbalesetben, és aki alig várja, hogy véget érjen az iskola. Talán mindketten, egymástól függetlenül öngyilkosságra készültek, amiért úgy érezték, nincs tovább? Az ugrás végül elmarad, Finch és Violet pedig együtt kezd dolgozni egy tanórai feladaton. Be kell járniuk Indiana állam nevezetes helyeit, hogy aztán év végén bemutassák diáktársaiknak. A két fiatal a saját maguk által felállított szabályok szerint vág neki a kalandos utazásnak, amely során nem csak a természet, hanem egymás értékeit is szép lassan felfedezik. De vajon elég erősek mindketten, hogy megmentsék a sebzett lelket?
Jennifer Niven 2000 óta ír, eddig kilenc regénye látott napvilágot, amelyből időbeli sorrendben a Veled minden hely ragyogó a nyolcadik. Ahogyan az utószóban is kifejezi, a korábbiaktól eltérő módon ezúttal direkt az ifjúság számára szeretett volna könyvet írni, amely komoly témákat dolgoz fel, így született meg Violet és Finch története. A középpontban a tinédzserkori öngyilkosság, az ezekhez vezető út, valamint a halál feldolgozása, a gyászon való felülkerekedés áll. Kritikát írni erről a regényről nehéz úgy, hogy az ember ne áruljon el sokat a történetről, ezért figyelmeztetek minden kedves olvasót, hogy csak akkor olvasson tovább, ha a spoilerek nem zavarják. (Megjegyzés: az élvezeti értéket igyekszem nem elrontani, de az egyébként kiszámítható befejezésről kénytelen vagyok szót ejteni.)