Szerző: Guillaume Musso
Cím: Egy párizsi apartman (Un appartement a Paris)
Fordító: Sárközy Éva
Kiadó: Park Könyvkiadó
Oldalszám: 356

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Idén ősszel újabb Musso-regény került a könyvesboltok polcaira - ezúttal pedig a francia szerző egy igazi csemegével kedveskedett hűséges olvasóinak.

Madeleine, a fiatal londoni rendőrnő, miután úgy érzi, hogy élete kezd darabokra hullani, úgy dönt, elutazik Párizsba, ahol egy apartmant bérel ki, hogy kipihenhesse az elmúlt évek fáradalmait. Azonban, túl sok nyugalomra nem számíthat, ugyanis megérkezésének estéjén - egy félreértés következményeként - betoppan Gaspard, a sikeres drámaíró, aki szintén ezt az apartamant vette ki, hogy csendes magányában megírja következő színművét. Mivel a francia főváros utcáin a rendet lázadások törik meg, kénytelenek az első napokat együtt tölteni. Mint utóbb megtudják, az apartman Sean Lorenz, a híres festő lakása és műterme volt, aki - kisfia elvesztését követően - mély depresszióba esett. Alkotásait saját maga pusztította el, egy évvel ezelőtt bekövetkezett halála után mindössze három festmény maradt fenn, ám azoknak is nyoma veszett. Madeleine és Gaspard kíváncsiságát is felkelti az eset, ezért közös erővel vetik bele magukat a nyomozásba, ám azt nem is sejtik, hogy a festményeken túl további életek megmentése lesz a tét.

Habár Guillaume Musso első, magyarul megjelent könyve 2007-ben került a boltokban, vagyis immár 13 éve a hazai könyvpiac részét képezik a regényei, én csak alig pár éve, a Park Kiadónak hála fedeztem fel magamnak. (Itt kell kiemelnem, hogy Tillai Tamás elképesztően gyönyörű borítóterveket készít az életmű-sorozathoz, bízom benne, hogy minél több kötet jelenik majd meg ebben a stílusban.) És habár jelen regény még csak a hatodik a sorban, amelyet olvastam, bátran ki merem jelenteni, hogy Musso már régen felküzdötte magát a kedvenc szerzőim listájára, akiknek bármilyen műve is jelenik meg, azt gondolkodás és a fülszöveg elolvasása nélkül veszem kézbe. Az Egy párizsi apartmant eredetileg 2017-ben adták ki, és azon túl, hogy az író hozza a tőle megszokott bravúros stílust és izgalmas, pergő történetet, egy meglepetéssel is kedveskedett rajongóinak.

A regény az első fejezettől az utolsóig magán viseli Musso stílusjegyeit, hiszen már a felütés is ismerős lehet a rutinos olvasóknak. Adott két ember, akik egymástól távol (különböző földrészeken) élnek, ám egy véletlennek köszönhetően sorsuk visszafordíthatatlanul összekovácsolódik. Innentől kezdve a sztori elmehetne akár könnyed vígjátékba, akár romantikus bonyodalmakba, de aki ismeri a szerzőt, az tudhatja, hogy Musso nem éri be ennyivel, és a kezdetben humorosnak induló történet drámai fordulatokat vesz, és egy igazán egyedi hangvételű thriller kerekedik ki belőle. Egyedi hangvételű, mert bár nem tocsog a vérben, és az atmoszférája sem borongós, mégsem mondható lightosnak a regény második fele. A könyv elolvasását követően érdemes végigpörgetni magunkban még egyszer az eseményeket, hogy lássuk, miben is rejlik Musso igazi erénye: olyan finoman, szinte észrevétlenül tudja egymásba fűzni a történetszálakat, a jeleneteket, hogy olvasás közben fel sem tűnik, mikor veszik nyoma a bájos egyszerűségnek, és adja át a helyét a fordulatos, adrenalinbombának is beillő thrillerszálnak - még akkor is, ha a történet egy bizonyos ponton teljesen elrugaszkodik a valóságtól. 

Részben azért is szeretem olvasni Musso regényeit, mert a váratlan fordulatokon és a remekül felépített karaktereken túl, mondatait mindvégig áthatja az irodalom iránti szeretet (elég csak a fejezetek elején található, valamint a szövegben elrejtett idézetekre gondolni), amely időnként más művészettel is párosul. A regény első felében sokat megtudhatunk a festmények nyújtotta élményről, a festők világáról is, még akkor is, ha a történet középpontjában álló Sean Lorenz fiktív karakter, alakját több más művészéből gyúrta egybe a szerző. Élete - főként az utolsó évek - fájdalommal és szenvedéssel telt, hozzá hasonlóan boldogtalan éveket tudhat maga mögött a két főhős is. Madeleine-t élete férfija hagyta el, és tért vissza volt szerelméhez, emellett a nő mindennél jobban vágyik egy gyermekre, ami addig nem adatott meg neki, mostanra pedig minden reményét elvesztette. Gaspard szintén magányos lélek, igazi XXI. századi mizantróp, drámái sikerének a kulcsa saját szenvedése és elszigeteltsége. Ők ketten lesznek egymás sebeire a gyógyír, Musso pedig meghatóan ábrázolja ez a kapcsolatot.

Ahogyan a cikk elején említettem: aki kézbe veszi az Egy párizsi apartmant, nem csak egy újabb, letehetetlenül izgalmas Musso-regényt kap, hanem meghívást egy cinkos kis játékra. A szemfülesebb olvasóknak talán feltűnt, hogy a Madeleine névvel - főszereplőként - már találkozhattak korábban, Az angyal hív című regényben - nos, a névazonosság nem az író feledekénységének vagy kreativitása hiányának tudható be, hanem annak, hogy a szerző visszatért egyik kedvelt regényének hőséhez, és megmutatta, hogyan alakult a további sorsa. Ettől függetlenül jelen kötet nem tekinthető folytatásnak, a sztori teljesen megállja a helyét önmagában is, nem szükséges hozzá az előbbi könyv ismerete. Ezen túlmenően több, más Musso-regényben felbukkanó szereplőbe botolhatunk még ebben a történetben - bár bevallom, erre nem magamtól jöttem rá, hanem a szerző utószavából. Így, akinek kedve támad még egy kis extra nyomozáshoz, bátran belevetheti magát újból az eddigi életműbe, hogy megoldja ezt a rejtélyt is.   

Értékelés: 10/10 

A kötet kedvezményesen innen rendelhető meg!

A szerző magyarul megjelent regényei:

És azután (Szerelem életre-halálra címmel is megjelent)
Ott leszel?
Visszajövök érted
Mi lesz velem nélküled?
Az angyal hív
Holnap
Central Park
Az éjszaka és a lányka
Az írók titkos élete
Egy párizsi apartman
Jelen idő (előkészületben)