Tartós hullám

covers_435994.jpgSzerző: Marie-Aude Murail
Cím: Tartós hullám (Maïté Coiffure)
Fordító: Burján Monika
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 168

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A lélekdoki olvasásakor eszmélten rá, hogy nekem még van egy nagy adósságom Marie-Aude Murail fronton, ugyanis a szerző előzőleg, magyarul megjelent műve már évek óta ott várakozik a polcomon. Így szegődött társamul a Tartós hullám egy kicsivel több mint 2 órás vonatút erejéig - gondolatban pedig még tovább. 

A tizennégy éves Louis eléggé elveszettnek érzi magát az életben. Sebész apja őt és húgát a legmenőbb iskolába járatja, ezzel alapozva meg a jövőjüket. Csakhogy a fiút nem igazán érdekli a könyvek felett való görnyedés. Amikor kötelező gyakorlatra küldik őket, nagymamája, Jómami - jobb opció híján - beprotezsálja őt egy fodrászüzletbe, ahol Louis nemcsak a színes társasággal, hanem a hajvágás rejtelmeivel és szépségeivel is megismerkedik. Elhatározza, hogy ha törik, ha szakad, ő bizony fodrász lesz, csakhogy a helyzet koránt sem ilyen egyszerű: szigorú elvű apja miatt füllenteni kényszerül, az apró hazugságok pedig hamarosan lavinaként omlanak rá.  

Az 1954-ben született Marie-Aude Murail a párizsi Sorbonne bölcsészkarán szerzett diplomát, ezt követően eleinte újságírással foglalkozott, valamint kezdetben felnőtteknek írt regényeket. Az ifjúság számára írt könyvei számos díjat nyertek, több nyelvre is lefordították őket. Sikerének titka, hogy a súlyos témákat (betegség, gyász, homoszexualitás) humoros formában tálalja az olvasóknak. Az írás mellett aktív szerepet vállal az írástudatlanság ellen folytatott küzdelemben is: azért harcol, hogy az iskoláztatás mind szélesebb körű legyen a hátrányos helyzetű, így különösen a Franciaországba bevándorló családok gyermekei esetében is. Könyveit is azzal a nem titkolt céllal írja, hogy minél több gyerekkel szerettesse meg az olvasást. Irodalmi és társadalmi tevékenységéért 2004-ben a Francia Becsületrend lovagjává avatták. Magyarul eddig összesen hat regénye (A falfirkálók bandájaGiorgio bácsiOh, boy!Lakótárs kerestetikTartós hullámA lélekdoki) jelent meg.

 590b6fd0cd702b5fbe617e0d.jpg

Ha egy mondattal kellene összefoglalnom, hogy miről szól a Tartós hullám, az valahogy így hangozna: "egy regény arról, hogy soha ne adjuk fel az álmainkat, még akkor se, ha számtalan akadály torlódik fel előttünk". Persze, ez így önmagában roppant sablonos kijelentés lenne, és ennyi alapján bizonyára nem is sokan kapnák fel a fejüket és rohannának elolvasni a könyvet. Holott, Murail könyvének ez a legfontosabb, de nem az egyetlen üzenete, ettől jóval többről szól.    

"A szívét áthatolhatatlan burok övezte. Még saját magának sem volt oda bejárása."

Olvasás közben többször eszembe jutott a Billy Elliot című film, amely nekem az egyik személyes nagy kedvencem (ahogyan a belőle született musical is, Elton John zenéjével), ugyanis hasonló alapszituációval találkozhatunk abban a történetben is. Csak míg ott Billy egy konzervatív szemléletű munkáscsalád gyermeke, akinek minden vágya, hogy bokszolás helyett balettórákra járjon, addig Murail hőse, Louis egy jómódú famíla tagjaként megy szembe az elvárásokkal, és diploma helyett kétkezi szakmát szeretne tanulni. A tizennégy éves fiú pedig a lehetőségeihez és erejéhez mérten próbálja elérni a célját, de mint minden tinédzser, ő sem tudja felmérni a korlátait. Hogy minél több időt tölthessen a fodrászüzletben, ahol igazi barátokra tett szert az ott dolgozók személyében, lógni kezd az iskolából, otthon és az üzletben is hazudva. Persze, előbb-utóbb ő sem kerülheti el a lebukást, amelynek komolyabb következményei is lesznek, de végül bebizonyosodik, hogy kitartó munkával semmi sem lehetetlen.

Murail igazi tehetsége abban rejlik, hogy nem kíván semmit az olvasó szájába rágni, így nem is puffogtatja el azokat a frázisokat, amelyekre a kezdetben gondolnánk. Teljes joggal számíthatnánk arra példának okáért, hogy Louist a társai vagy az apja kigúnyolja, mert a fiúként fodrász szeretne lenni, de ez annyira érintőlegesen kerül szóba, hogy akár könnyedén meg is feledkezhetünk róla. Ugyanígy: nincsenek nagy drámai összeveszések, és még drámaibb kibékülések, nagyjelenetek arról, hogyan próbálja meg monsieur Feyrières megakadályozni, hogy a fia eljárjon tanonckodni, majd hogyan ébred rá, hogy akkor válhat igazán jó szülővé, ha engedi, hogy Louis azt csinálja, amit ő szeretne, és nem azt, amit az apai elvárás. 

"Louis kereste a szavakat. Az élet nem csak csapásokból áll. Hanem álmokból, vágyakból, szenvedélyekből, elhivatottságból. Az élet...
- Az élet az is, amit akarunk." 

A szerző emellett csupa szerethető figurát hozott be a történetbe, akik mindannyian fontossá válnak valamilyen szempontból a regényben. Ott van a meleg Fifi, aki a leghamarabb veszi szárnyai alá Louist, Clara, akinek a magánéletében adódnak gondok a barátjával (ezáltal a családon belüli erőszak témája kerül szóba), a tizenéves Garance, aki főhősünkkel ellentétben csak kényszerből van ezen a pályán, valamint a fodrászat tulajdonosa, Maïté, aki szintén tartogat némi meglepetést. Murail tehát ismét sok-sok életutat tár fel ifjú olvasói előtt, amely abszolút színessé teszi az amúgy sem unalmas történetet, ugyanakkor az előnye a hátrányává is válik: némely témánál úgy éreztem, nem lett kellően kibontva, nem kapta meg azt a fajta figyelmet és hangsúlyt, amit megérdemelt volna. Persze, 160 oldalban lehetetlen is ennyi mindent belesűríteni, valószínűleg az írónő is ezért döntött amellett, hogy Louis szálára fókuszál inkább, a többiek életébe pedig csak bepillantást enged. 

Mindentől függetlenül Marie-Aude Murail munkássága bizonyos szempontból megkerülhetetlen, ha az igényes, kortárs ifjúsági irodalomról akarunk beszélni, mert valósághű karaktereivel és bájos történetmesélésével képes komoly üzenetet átadni olvasóinak, akiket minden esetben abszolút egyenrangú félként, értő és érző emberként kezel.  

Értékelés: 10/8 

Kíváncsi lettél a regényre? Rendeld meg a könyvet közvetlenül a kiadótól, ezzel is támogatva őket!

Eddig a szerző alábbi regényeiről írtam:

Oh, boy!
Lakótárs kerestetik
A lélekdoki (Megváltó 1. évad)