Szégyen
Szerző: Karin Alvtegen
Cím: Szégyen (Skam)
Fordító: Dobosi Beáta
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 288
SPOILERMENTES ÍRÁS!
Karin Alvtegen magyar olvasóinak csaknem két évet kellett várniuk, míg a szerző legújabb könyve megjelenhetett magyarul. A svéd írónő előző regényével, az Árnyakkal (az én szememben is) magasra tette a mércét, így egyfelől kíváncsi voltam, hogy sikerül-e megugrania ezt a szintet, másfelől alig vártam, hogy újra belemerülhessek a világába, amely a lélek legsötétebb zugaiba visz el. Éppen ezért izgatottan vettem kezembe a Szégyent, amely az előző regényekkel ellentétben nem a Skandináv krimik sorozat tagjaként jelent. Nagyon helyesen.
Két nő, akik egymástól annyira távol állnak, amennyire csak lehet, mégis összeköti őket egy érzés: a szégyen. A harmincas évei közepén járó Monika Lundell sikeres orvos, akire éppen most talált rá a szerelem. Ám a fiatal és gyönyörű nő fél az érzéseitől, a társas élettől, ezért tudatosan a magányt választja. Évekkel ezelőtt, még tinédzser korában ő és bátyja egy házibuli során bennragadtak egy tűzvésszel sújtott házban, ám csak egyikük került ki élve. A nő édesanyja mindvégig neheztelt a lányára, amiért az túlélte a balesetet, a sikeres jövő előtt álló fia pedig bennégett. Mikor a múlt megismételni látszik önmagát, Monika komoly döntésre szánja el magát, olyanra, amelyben ő irányítja az eseményeket. A történet másik szála az ötvenes Maj-Britthez kötődik, aki egy megkeseredett, súlyosan elhízott nővé vált az évek alatt. Szociális gondozó jár ki hozzá, segít neki bevásárolni, takarítani, ám idővel mindegyiket sikerül elüldöznie mogorva stílusával. Egy nap azonban új lány érkezik hozzá, és ezzel egy időben levelet kap egy évtizedekkel ezelőtt ismert baráttól, aki jelenleg börtönben él: ez pedig feleleveníti múltja egy olyan szeletét, amelyet legszívesebben örökre száműzne gondolataiból.