Szerző: Joyce Maynard
Cím: Függőség (Under the Infuence)
Fordító: Getto Katalin
Kiadó: Alexandra Kiadó
Oldalszám: 352

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Joyce Maynard azon kevés szerzők közé tartozik, akitől mindösszesen egy regény elolvasása után el voltam ájulva. A Nyárutó című könyve mai napig az egyik legkellemesebb olvasmányélményem, hiszen végletekig emberi a történet, amely nagyon sok érzelmet képes megmozgatni az olvasójában - és ezt férfiként mondom! Pár héttel ezelőtt volt szerencsém személyesen is találkozni az írónővel, aki immáron második alkalommal látogatott Magyarországra, hogy legújabb regényét, a Függőség címűt népszerűsítse. A kötet egyébként nemrég jelent meg Amerikában, a magyar kiadás az első külföldi megjelenés. 

Helen élete végleg darabokra hullik, mikor egy ittas vezetésnek köszönhetően elveszíti a gyermeke feletti felügyeleti jogát. Depressziójából egy kedves, idős házaspár rántja ki, akik befogadják őt, szinte családtagként kezelik. Helen szép lassan elfordul régi életétől, hogy minden idejét Ava és Swift Havillanddel töltse. Azonban idővel rá kell jönnie, hogy a csillogó felszín, a csábító pompa és a házaspár által kínált élet csupán egy álca, a barátság egészen mást jelent Havillendéknek, mint a legtöbb embernek.

Szerző: Kristina Ohlsson
Cím: Mio Blues (Mios Blues)
Fordító: Erdődy Andrea
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 336

Kristina Ohlssont ma már nem nagyon kell bemutatni senkinek, hiszen egyike azon svéd szerzőknek, akiknek a neve lassan kezd fogalommá válni az olvasók körében. Első regénye 2012 őszén jelent meg hazánkban, és közel két éven belül a teljes Fredrika Bergman-Alex Recht széria kiadásra került. 2014-ben gyermekregényével (Az üveggyerekek) is megismerkedhettünk, amelynek most már folytatásai (Az ezüstfiú, Kőangyalok) is elérhetőek magyar nyelven. A szerző 2015-ben Magyarországon látogatott, ekkor jelent meg a Lotus Blues című regénye, amely a két kötetes Martin Benner-sorozat első része volt. Ennek a sorozatnak a folytatása a Mio Blues.

Ellentétben a szerző korábbi regényeivel, itt a két kötet alkot egy nagy egészet, szervesen összefügg a kettő. Habár a történet elején kapunk egy rövid - három és fél oldalas - összefoglalót a Lotus Blues cselekményéről, annak az elsődleges célja inkább a korábbi olvasmányélmény felelevenítése, és nem az új olvasók képbe helyezése. Éppen ezért, aki még nem olvasta az első részt, annak én is inkább az arról szóló recenziómat ajánlom, semmint az alábbit, amely az előzményekre nézve spoileres tartalmú!

Szerző: Blake Crouch
Cím: Sötét anyag (Dark Matter)
Fordító: Farkas Veronika
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 368

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Blake Crouch nevét a hazai olvasók a tavaly év elején megjelent Wayward Pines-trilógia kapcsán ismerhették meg. Az Agave Kiadónak köszönhetően a sorozat egyes részei egy-egy hónap különbséggel jelentek meg, így nem kellett sokat várni a folytatásokra. A magam részéről mindhárom részt imádtam, a megjelenést követően pár napon belül el is olvastam (teszem hozzá, mindegyiket egy nap alatt!). Így kétség sem fért hozzá, hogy a szerző legújabb regényére, a Sötét anyagra is hamar sort kerítek, a kötet a világpremierrel egyidőben jelent meg hazánkban is.

Jason Dessen élete egyik napról a másikra fenekestül felfordult. A családi vacsorát megelőzően összefut egy régi ismerősével, utána hazaindul. Azonban egy gésamaszk mögé rejtőző férfi elrabolja, majd egy injekciót ad be neki. Mikor Jason felébred egy elhagyott épületben találja magát, ahol számára ismeretlen emberek veszik körül, akik mind egyfajta istenként tekintenek rá. Élete már nem ugyanaz, mint ami régen volt: az egykor átlagos fizikaprofesszor világhírű tudóssá vált, felesége már nem a felesége, gyermekük pedig meg sem született. Jasonnek meg kell találnia a hazafelé vezető utat, ami kiváltképp nehéznek bizonyul, mikor rájön, hogy milyen világba is keveredett.

Egy ​​tinédzser lány eltűnik az ifjúsági otthonból, ahol nehezen kezelhető társaival élt együtt. Nem sokkal később a Holger Munch nyomozó által vezetett oslói gyilkossági csoport talál rá a rituális módszerekkel megölt fiatal lány holttestére. Mia Krüger, sztárnyomozó továbbra is heves küzdelmet folytat öngyilkos gondolataival és gyógyszer- illetve alkoholfüggőségével – amit az ügyben való elmélyedése tovább bonyolít. Mia még mindig az ikertestvéréről, Sigridről álmodik, akinek heroin túladagolás miatt bekövetkezett halála továbbra sem hagyja nyugodni. De mégis mi történt valójában Sigriddel? A nyomozás egyelőre falakba ütközik, amikor egy titokzatos hacker egyszer csak felveszi a kapcsolatot Gabriel Mørkkal, a csapat rendszergazdájával, hogy egy igen felkavaró felvételt mutasson neki a meggyilkolt lány végzetéről. A filmben feltűnik a bagolynak, a halál madarának öltözött tettes bizarr körvonala is. A bagoly röpte Samuel Bjørk újabb kifinomult és bonyolult, pszichológiailag megrázó krimije. Ezúttal mélyebbre áshatunk a Magányos utazóban megismert karakterek életében, akik nemcsak egy bonyolult emberölés megoldásában és egy brutális gyilkos megállításában próbálnak helytállni, hanem igyekeznek a saját életüket tarkító kihívásokkal is dűlőre jutni.

A norvég író, Samuel Bjørk színdarabíró, zeneszerző-énekes, Frode Sander Øien írói álneve. Øien első színdarabját huszonegy évesen írta, azóta két nagy sikerű regény és öt színdarab fűződik a nevéhez. A magába forduló, a médiától szinte teljesen elzárkózó művész hat albumot adott ki eddig, emellett kortársművészeti kiállításokon szerepel és Shakespeare-t fordít. Jelenleg Oslóban él. A kritikusok már most Jo Nesbø utódaként emlegetik.

Szerző: Lori Handeland
Cím: Shakespeare, a halhatatlan (Shakespeare Undead)
Fordító: Szántai Zita
Kiadó: I.P.C. Könyvek
Oldalszám: 464

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Tudjátok, vannak az olyan típusú könyvek, amelyekről az olvasó már azelőtt megmondja, hogy a ponyva kategóriába tartozik, mikor még le sem veszi a polcról a kötetet. Tagadhatatlanul Lori Handeland regénye is ezek közé sorolandó, és miután elolvassuk a fülszöveget, belelapozunk a vaskos példányba (és azonnal konstatáljuk, hogy a kiadó hatalmas sortávval és olvasószemüveg nélkül is jól látható betűmérettel duplázta meg az amerikai kiadás oldalszámát), nem is várunk csodát a történettől. Bevallom, én is azért kezdtem bele, mert valami könnyed szórakozást kerestem, ráadásul az egyik legnagyobb hipermarketben (ha jól emlékszem) 500 forintért dobták az ember után, így azt hiszem, tudtam mire számíthatok.

Kate nappal egy gazdag úri család asszonyi szerepében tetszeleg, ám amint leszáll az éjszaka, férfi ruhát ölt, hogy a városban garázdálkodó zombikkal végezzen. Egyik útja során véletlen egy halandó férfit sebesít meg: pontosabban, elvágja a nyakát. Az áldozata nem más, mint William Shakespeare, a híres drámaíró, aki csodával határos módon túléli a támadást. Shakespeare ugyanis valójában vámpír, azon belül is a leghatalmasabbak egyike. A férfi és a nő különös módon vonzódni kezdenek egymáshoz, ám Will nem árulhatja el szörnyű titkát Kate-nek, hiszen akkor a Vadász őt sem hagyná életben.

Szerző: Dean R. Koontz
Cím: A sötétség szeme (The Eyes of Darkness)
Fordító: Danyi Andrea
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 414

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Dean R. Koontz regényeivel pár évvel ezelőtt, 2013-ban kezdetem megismerkedni. A Könyvfesztiválon, valamint a Könyvhéten azóta folyamatosan szerzem be az Animus Kiadó standjánál a köteteit, általában kihasználva az 500 forintos akciót. A nyáron, mikor egy hetet ismét Pesten töltöttem, ezt a könyvet vittem magammal, gondoltam, jó lesz a BKV-s utazásokhoz, mivel kis helyen is elfér, plusz a szerző is elég könnyed stílusban ír, de azért reménykedtem benne, hogy jó kis thriller kapok.

Christina Evans egy évvel korábban vesztette el gyermekét, az akkor tizenkét éves Danny-t. A gyászon nehezen tudta túl tenni magát, a kabarék és showműsorok világába menekült. Azonban egy éjjel különös dologra lesz figyelmes: a fia lezárt szobájából hangok szűrődnek ki, a számítógépek a közelében önálló életre kelnek, és mindenhol az alábbi üzenetbe botlik: "NEM HALT MEG". Mielőtt úgy érezné, hogy teljesen megőrül, találkozik Elliot Strykerrel, a híres ügyvéddel, aki hisz a nő látomásaiban, főleg, miután mindkettőjüket megpróbálják megölni. Közösen vágnak neki az útnak, amelynek végállomása az a hegy, ahol Danny - egy tucat iskolástársával együtt - állítólag életét vesztette. 

Joyce Maynard 2016. október 10-én, immáron második alkalommal járt Budapesten. Ezúttal legújabb regényét népszerűsítette: a Függőség az első idegen nyelvű kiadása 2016-ban megjelent könyvének. Az író-olvasó találkozónak, valamint a dedikálásnak az impozáns Párizsi Nagyáruház Lotz-terme adott helyet. Az írónő meglepő őszinteséggel mesélt Salingerhez fűződő viszonyáról, legújabb regényéről, a függőségekről, valamint férje haláláról.

Joyce Maynard két évvel ezelőtt, 2014-ben látogatott először Budapestre a Lány a hegyen című regénye kapcsán. Akkor és most is, Párizsból repült át Magyarországra. Mint mondta, az amerikaiak számára Európát egyedül a francia főváros képviseli, és sokan nem is tudják, hogy mennyi csodálatos hely létezik még a szerelem városán kívül. Budapestet meseszép városnak írta le, az éjszaka megvilágított Parlament különösen elnyerte a tetszését, valamint elmondta, hogy Magyarországon kóstolta eddigi élete legfinomabb borát, és abbéli reményét is kifejezte, hogy itt tartózkodása alatt lesz lehetősége megkóstolni a libamájat. Ezt követően mosolyogva jegyezte meg, ha hazatér, minden amerikai szerzőtársának mesél majd Budapestről, így az olvasók várhatják az ő érkezésüket is.

A blog régi látogatói már megszokhatták, hogy időnként egy-egy kiadó felajánlásának köszönhetően nyereményjátékot hirdetünk az oldalon.

Most nem más, mint maga Mark Lawrence keresett meg személyesen, hogy van egy pár elfekvő példánya a nemrég megjelent Úti testvérek című kötetből, amely a Széthullott Birodalom-trilógia szereplőinek az életébe enged bepillantást. Ha szeretnétek egy, a szerző által dedikált példányt nyerni, nincs más dolgotok mint eleget tenni az alábbi két feladatnak!

1. Kedveljétek a Könyvkritikák oldal facebook oldalát!

2. Üzenetben írjátok meg, hogy melyik a kedvenc regényetek a szerzőtől, és azt is, hogy miért!

A szerencsésnek maga a szerző fogja elpostázni a kötetet.

A nyeremény ezúttal azért is igazán különleges, mert az Úti testvérek eddig kizárólag Magyarországon érhető el nyomtatott formában, így a dedikált példány igazán egyedi lesz a világon!

A nyereményjáték határideje: 2016. október 15. 23:59

Eredményhirdetés: 2016. október 16.

A nyereményjáték során egy példány került kisorsolásra!

Szerző: Peter David
Cím: Pókember - Jean DeWolff halála (Peter Parker, The Spectacular Spider-Man 107-110.)
Fordító: Harza Tamás
Kiadó: Kingpin Kiadó
Oldalszám: 96

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A most futó Hihetetlen Pókember sorozatot a 2013-as évfolyamtól kezdve olvasom folyamatában, és a most futó szériák közül az is a kedvencem. Így talán nem is volt kérdés számomra, hogy az újonnan beszerzett Marvel-képregények közül először a Pókember-kötetekre vetem rá magam. Időrendben haladva a Jean DeWolff halála című kötet a legkorábbi, az önmagában is élvezetes, négy részből álló sztori 1985-ben jelent meg.

Jean DeWolff volt azon kevesek egyike, aki rendőrlétére támogatta Pókembert, és akit a hálószövő is kedvelt. Így amikor egyik este kegyetlen módon meggyilkolják, Peter a gyilkos nyomába ered. Mindeközben feltűnik a színen Fenegyerek is. A két szuperhős mind alteregójukban, mind civil személyükben konfliktusba kerülnek egymással.

Szerző: Dan Wells
Cím: Az ördög egyetlen barátja (The Devil's Only Friend)
Fordító: Rusznyák Csaba
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 312

A Nem vagyok sorozatgyilkos-trilógia hazai sikere után kétség nem fért hozzá, hogy a Fumax Kiadó elhozza nekünk az újabb trilógia nyitódarabját, nem sokkal a megjelenés után. Gondolhatnánk ezt. Azonban a kiadó munkatársai a regény amerikai megjelenésekor kategorikusan kijelentették, hogy csak abban az esetben jelentetik meg magyarul, ha a szerző hozza a korábbi művei színvonalát, és nem érződik a történeten, hogy Wells csak újabb bőrt akar lehúzni arról a bizonyos rókáról. A harmadik részről írt kritikámnál én is kifejtettem azon reményemet, hogy a lezárását követően a szerző nem kezd bele a folytatásba, mert tapasztalatból tudhatjuk, hogy ez nem mindig célravezető. Aztán végül csak megjelent Az ördög egyetlen barátja, amit én is beszereztem, és habár egy kicsit megkésve, de mégis csak sorra került. És azt kell mondjam: Wells valóban tud valamit, ugyanis remek érzékkel vitte tovább az eredeti sztorit.

A kritika a továbbiakban az előző részekre spoileres lehet!

Szerző: Rebecka Edgren Aldén
Cím: A nyolcadik főbűn (Den åttonde dödssynden)
Fordító: Annus Ildikó
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 312

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Idén az Animus Kiadó egy új szerzőt mutatott be a skandináv krimik sorozatában: Rebecka Edgren Aldént. A kötet borítóján, valamint a hátlapján azonnal felhívják a figyelmünket, hogy bár A nyolcadik főbűn a fent említett válogatásban jelenik meg, műfajilag mégis inkább pszichothriller. (És ebből is látszik, hogy mennyi számít egy jól bejáratott brand.) A megjelölés félig-meddig helyénvaló, való igaz, hogy sokkal közelebb áll, mint a krimihez, de azért ne nagyon számítsunk lelkileg megterhelő sztorira.

Nora fiatal korában végzetesnek tűnő balesetet szenvedett: hét emeletnyit zuhant egy lépcsőházban. Mégis, csodával határos módon teljesen felépült, és azóta megváltozott az élete. Sikeres írónő, aki életmód-tanácsadói köteteivel a sikerlisták élét bitorolja, egy szerető férj felesége, két szép gyermek anyja, az utcájukban pedig mindenki irigyli az életét. Ám ez az idilli lét szétszakadni látszik, mikor a szomszéd házba költözik Klara, a dekoratív nő, aki nem rest kimondani a véleményét, vagy ellenszegülni a jól bejáratott hagyományoknak. Idővel Norát furcsa rémálmok kezdik gyötörni, az utcán titokzatos alakok bukkannak fel, és olyan érzése van, mintha valaki állandóan követné, figyelné. Sajátos nyomozásba kezd, hogy kiderítse, ki és miért akarja tönkre tenni az életét, ám ehhez vissza kell térnie az évekkel korábban történt balesetéhez - ami lehet, nem is baleset volt...

Vérfagyasztó, ​​irtózatos és rémisztően valóságos – egy rendkívüli thriller a krimi műfajának egyik legizgalmasabb új írójától. Amikor egy idős férfit holtan találnak az út szélén – látszólag egy magyar bébiszitter ütötte el –, Fekete Anna nyomozó biztos benne, hogy többről van szó, mint egyszerű balesetről. Ahogy elkezdi felderíteni az egyre összetettebb ügyet, a nyomok az illegális bevándorlás szervezőihez, a drogkereskedőkhöz, gyilkosokhoz vezetnek. Amivel szembesül, az nemcsak a hitét fenyegeti, hanem az életét is. Anna társa, Esko egy másik, de hasonlóan veszélyes nyomozásba keveredik egy bevándorló banda tevékenysége kapcsán, amely közben a kitoloncolási parancsok és razziák egyre növekvő feszültséget keltenek, és kétségbeesett cselekvésre késztetik a bandatagokat – illetve magát a rendőrséget is. Majd miután a hóban egy véres késre bukkannak, a két ügy úgy fonódik össze, ahogy arra senki sem számít. Egyre nő a feszültség, és nyilvánvalóvá válik, hogy Annáékon már nem segíthet az, hogy a törvény az ő oldalukon áll.

Kati Hiekkapelto 1970-ben született Ouluban, egy észak-finnországi nagyvárosban. Egyetemi tanulmányai során speciális tanári képzettséget szerzett. Pedagógusként sokáig oktatott menekülteket; diplomamunkájának témája is a bevándorlókat sújtó rasszizmus és erőszak volt. Nagyon jól ismeri ezt a világot, és sodróan izgalmas krimijeiből sem hiányoznak a komoly társadalmi, együttélési problémákat feszegető kérdések. Az írónő első könyvét, a Kolibrit már német és angol nyelven is olvashatják a krimirajongók, Dániában és Hollandiában is megjelent. A magyar olvasóközönségnek viszont nemcsak ez a sokoldalú könyv lesz a meglepetés, hanem az is: Kati Hiekkapelto egészen kitűnően beszél magyarul! Erről többen meg is győződhettek, hiszen tavaly ősszel a szerzőnő ellátogatott hazánkba is.

Szerkesztő: Harza Tamás
Cím: Új Marvel Extra
Fordító: Harza Tamás
Kiadó: Kingpin Kiadó
Oldalszám: 128

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az amerikai képregényekkel tavaly kezdtem tüzetesebben foglalkozni, amikor Pókember életében új korszak nyílt, és ezt kihasználva a magyar kiadó az akkor éppen aktuális számot potom 300 Ft-ért kínálta. Azóta "rajongásom" odáig fajult, hogy a Kingpin által kiadott Hihetetlen Pókember-, valamint Marvel+ kiadványokat sikerült majdnem teljes egészében begyűjtenem, valamint a Batman számaira is előfizetővé váltam. Ennek ellenére még mindig teljesen kezdő vagyok ezen a téren, nagyon sok esemény kimaradt az elmúlt évtizedekből, éppen ezért a profi képregény-szakértőktől előre elnézést kérek, ha esetleg valamilyen téves információt közölnék.

A Marvel Extra egy kéthavonta megjelenő képregénymagazin volt a hazai piacon, amely a legkülönbözőbb Marvel-szuperhősöket hozta el az olvasóknak. Az 1993 februárjától 1996 decemberéig tartó, összesen 24 számot megélt sorozat sokak nagy kedvence volt, ezt az űrt igyekezett pótolni 2010-ben a Kingpin Kiadó egy kötetformájában, amelynek stílszerűen az Új Marvel Extra lett a címe a keresztségben. (Azóta a régi hangulat ismét elérhető, 2012 februárjától szintén kéthavonta elérhető, a Marvel+ nevezetű újság, amely a jelenlegi, 28. számával immár túlélte a nagy elődöt.) A kötetben ezúttal négy történet kapott helyet, benne a legnépszerűbb szuperhősökkel: Pókember, Hulk, Fáklya és az akkoriban még szinte teljesen ismeretlen Deadpool.

Stan Lee: A csodálatos Pókember - A Vadász markában (The Amazing Spider-Man 47.) Az eredeti Pókember-sorozat egyik, viszonylag korai számába kapunk bepillantást, amelyet még a képregények atyja, Stan Lee írt és John Romita rajzolt. (A Lee-Romita páros képregényei egyébként 2014 óta a Peter Parker Pókember-sorozat különszámait képzik!) Az ismertetőnek hála hamar képbe kerülhetünk az előzményeket illetően: Kraven, a Vadász immár harmadszor próbálja meg eltenni láb alól Pókembert, ebben korábban Norman Osborn, a Zöld Manó is segítségére volt, azonban a férfi egy elektrosokk következtében teljesen elfelejtette a hálószövővel kapcsolatot összes emlékét. Peter egy egyetemi buliba (Flash-t besorozzák és őt búcsúztatják) hivatalos, ahová barátjával, Harry Osbornnal, valamint Gwen Stacy-vel és Mary Jane-nel együtt érkezik meg. Miközben a legnagyobb magánéleti problémája, hogy nem tudja, melyik lánynál is kezdeményezzen, megjelenik a börtönből nemrég szabadult, és igencsak felpaprikázott hangulatú Kraven, hogy magával vigye az ifjabbik Osbornt. A rajzolás és a történetmesélés is valójában klasszikusnak számít, elég csak összevetni a Hihetetlen Pókember most megjelent számaival. Talán kis túlzással állíthatom, hogy ennek a húsz oldalnak az elolvasása tovább tartott, mint egy 72 oldalas különszám kivégzése, annyi volt ebben a szöveg. Ezt a magam részéről egyáltalán nem bántam, mert a karaktereket is jobban megismerhettem, és emellett a cselekmény sem állt le, szinte filmszerűen pergett le az egész előttem.

Peter David: A hihetetlen Hulk - Randa-Rinózás (The Incredible Hulk 378.) Hulk a nagy, buta, zöld izé, ami tör-zúz. Nagyjából így lehetne jellemezni ezt a Marvel-hőst. Azután egy Peter David nevű fickó kezébe került a sorsa, aki bebizonyította, hogy igenis lehet érdekessé tenni egy amúgy érdektelen karaktert. (Ezt láthattuk a Marvel+ 2012/5-6. számában, valamint két különkiadásban.) De előtte tegyünk egy rövid, ám de annál viccesebb kitérőt, amelyben megismerkedhetünk a Szürke Hulkkal, akinek most az önkéntesen Télapóvá előlépett Rinóval kell megküzdenie egy plázában. Ez a történet sokat nem ad a karakterekhez (szerencsére mindkettőjükről kapunk egy oldalnyi leírást), talán éppen ez az oka, hogy a segédszerkesztők havában jelent meg ez a szám. De ettől függetlenül jót mulathatunk olvasás közben. 

Dan Slott: Pókember-Fáklya - Újra együtt (Spider-Man Human Torch 5.) Fáklya, a Fantasztikus Négyes tagja és Pókember egy közös kalandja. A Fantasztikus Négyes éppen a Hihetetlen Pókember legújabb különszámában teszi tiszteletét (2016/3), így ez a történet nem is lehetett volna aktuálisabb a számomra. Ez a rész arról mesél, hogyan tudta meg Fáklya, ki rejtőzik Pókember maszkja alatt. (A különszámban pedig pont erről megy a vita.) A dolog pikantériája, hogy Peter és Jonathan civilben is ismerik és ki nem állhatják egymást. Mint kiderül, egymás sikereire voltak féltékenyek, ezzel pedig kiválóan tükrözi a szerző (egy képregény szintjén természetesen), hogy nem feltétlenül az az élet az irigyelni való, amit annak tartunk. Slott egyébként a nálunk jelenleg futó Hihetetlen Pókember íróinak egyik oszlopos tagja, az új szerzők közül az én személyes kedvencem, szerencsére a kiadó is leginkább az ő írásai közül válogat.

Joe Kelly: Deadpool (Deadpool 11.) A kötet megjelenésének idején Deadpool neve nem volt annyira közismert Magyarországon mint most. Ez persze köszönhető egyfelől a kiadónak, aki a Marvel+ oldalain mutatta be az "új szuperhőst" (eddig összesen 10 szám jelent meg), másrészt a moziknak, ahol idén februárban tűnt fel Ryan Reynalds alakításában. A kötetbeli történet is jól mutatja be, hogy a Deadpool elsődleges célja a könnyed szórakozás, a többi szuperhősös képregénynek mutat görbe tükröt. Jelen sztori ezt pedig megfejeli egy időugrásos csavarral is: Deadpool Pókember egy régebbi kalandjába csöppen bele, méghozzá abba, amely a The Amazing Spider-Man 47. számában zajlott. Bizony, jól látjátok, ez volt a kötet első története. Így a magyar olvasóknak tényleg igazi kuriózum ez a szám. Bár megvallom, én ezt a részt a maga közel ötven oldalával időnként már untam, mégis érdekes volt látni, hogyan tudják egyszerre poénosra venni a figurát az alkotók, miközben a tisztelegnek is a nagy elődök előtt. Különösen tetszettek a kikacsintások a jövőbeli eseményekre (gondolok itt Kraven utolsó vadászatára, vagy a Klón-sztorira). A sztori csúcspontja kétségkívül Vak-Al volt, akinek szegény May néni bőrébe kellett kis időre belebújnia. Egyedül a rajzolással nem tudtam néhol megbarátkozni, a jelenbeli események illusztrációi nem igazán nyerték el a tetszésemet.

Összességében egy nagyon jól átgondolt, sokszínű válogatáskötetet kaptunk kézhez, a magam részéről kifejezetten sajnálom, hogy nem jött a folytatás ilyen formátumban. De siránkozni semmi ok: hiszen a Marvel+ továbbra is szállítja a különböző Marvel-hősök különböző kalandjait, és szerencsére nem csak a friss megjelenések, hanem a klasszikus sztorik közül is válogat.

Értékelés: 10/8

Szerző: Paula Hawkins
Cím: A lány a vonaton (The Girl on the Train)
Fordító: Tomori Gábor
Kiadó: XXI. Század Kiadó
Oldalszám: 320

Az új könyvsiker, ami berobbant a köztudatba, amiért mindenki megőrül, és a többi, és a többi... Manapság már havonta érkezik egy újabb ilyen nagy durranás, ami aztán körülbelül fél-egy év múlva el is tűnik a süllyesztőben. Lassan már céltudatosan kerülöm az agyonhype-olt regényeket, mert az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy szöges ellentétben állok a közvéleménnyel. A lány a vonaton-nal is így voltam, sokáig nem akartam tudomást venni róla, de jómagam is meglepődtem, hogy a molyon közel 1300-an értékelték, ami azért mégis csak jelent valamit, főleg a krimi/thriller műfajában. Aztán láttam a mozifilm ajánlóját, ami azért felkeltette az érdeklődésemet, így hát úgy döntöttem, engedek a csábításnak és megajándékozom magam ezzel a kötettel. A kései nyaralásom pedig pont jól is jött, hogy bele tudjak merülni.

Rachel minden nap pontosan ugyanazzal a vonattal utazik Londonba. Minden reggel, mikor elmegy a régi házának utcája mellett, a csupán pár számmal arrébb lévő otthon lakóit figyeli. A fiatal házaspár egy álom megvalósulását jelenti a számára: ideális párként tekint Jessre és Jasonre - ahogyan magában elnevezi őket. Az egyik út során azonban egy olyan jelenetnek lesz szemtanúja, amely végképp összetöri a magában tökéletelesnek kialakított képet. Mikor másnap a Jessnek nevezett nő eltűnik és a rendőrség lázas nyomozásba kezd, Rachel is megpróbál fényt deríteni az igazságra.

A történet persze nem ennyi, sokkal összetettebb, de mivel a kiadó sem árult el gyakorlatilag semmit a sztoriból, úgy gondoltam, én sem írok annál többet. Az értékelés során viszont egy-két momentumra, a szereplőkre ki kell, hogy térjek, így itt-ott előfordulhatnak apróbb spoilerek, de igyekszem úgy írni, hogy ne lőjem le a poént.

Szerző: Bosnyák Viktória
Cím: Apolló Akadémia - Elképesztő!
Kiadó: Kolibri Kiadó
Oldalszám: 216

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Bosnyák Viktória nevével még a Tündérboszorkány első megjelenésekor, 2003-ban találkoztam először. Akkor még én is épp csak beléptem a tinédzserkorba, most pedig, hogy éveim száma megduplázódott, kézbe vehettem az azóta trilógiává duzzadt sorozat félhivatalos folytatását is.

Az Elképesztő! című kötete hősei között találjuk Dórit, Sárit és Jóhegyi Lacit, akit az olvasók régi ismerősként köszönhetnek. Ők hárman egy titokzatos meghívót kapnak egy hat napos táborba, ahol másik két tucat gyerekkel együtt kell egy programban részt venniük. Hamarosan összebarátkoznak Yvette-tel és Eszterrel, valamint a Ajtósi Dénessel, a pécsi fiúval, hogy aztán közösen vágjanak bele a nyár legemlékezetesebb és legelképesztőbb kalandjába. Ki gondolná ugyanis, hogy a Nemzeti Galéria képei megannyi titkot rejtenek, vagy hogy három sötét alak fog a gyerekek nyomába eredni?

Szerző: Ben Brooks
Cím: Lolito (Lolito)
Fordító: Török Krisztina
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 272

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A nagyjából velem egyidős Ben Brooks polgárpukkasztónak kikiáltott regénye 2014-ben jelent meg az Agave Kiadó gondozásában, akiknek az új műfaj nem igazán hozta meg a várt sikert. A kötettel a megjelenésekor én is szemeztem, aztán végül csak elkerültük egymást, de a legtöbb helyen ma már párszáz forintért dobálják az emberek után (ha jól emlékszem, én 400-ért vettem), így végül mégis csak adtam neki esélyt.

A tizenöt éves Etgar élete mondhatni romokban hever. Szülei elutaztak Oroszországba egy rokonuk esküvőjére, teljesen magára hagyva fiukat angliai otthonukban, akinek nem csak a kutyára és a ház épségére kell vigyáznia (több-kevesebb sikerrel), hanem a saját lelki világára. Különösen most, hogy kiderült, barátnője megcsalta őt, minek következtében Etgar szakít vele és inkább alkoholba fojtja bánatát. Unalmában pedig egy online társkereső oldalra is regisztrál, ahol megismerkedik a negyvenes éveiben járó Macy-vel, a szintén unatkozó háziasszonnyal. Chatelés, egymás fantáziájának izgatása webcamerán keresztül, és végül a nagy találkozás.

Szerző: David Ebershoff
Cím: A dán lány (The Danish Girl)
Fordító: Szántai Zsolt
Kiadó: I.P.C. Könyvek
Oldalszám: 464

Mikor tavasszal megnéztem Tom Hooper legújabb filmjét, A dán lányt, az olyan hatást gyakorolt rám, amelyet mozifilmnek régóta nem sikerült (emlékeim szerint A fekete hattyú volt az utolsó). Olyannyira, hogy amikor városunkban egy helyi moziünnep keretében ismételten levetítették a filmet, másodszorra is jegyet váltottam rá, pedig évek óta nem volt olyan film, amelyet kétszer néztem volna meg. Amikor megtudtam, hogy az alkotás a valós eseményeken túl egyben egy regény adaptációja is, amely ráadásul magyarul is elérhető, azonnal lecsaptam rá.

A fiatal Einar Wegener ismert és elismert festő Dániában, a kritikusok szerint korának egyik legjobbja. Mellette felesége, a szintén művész Greta Waud a maga portréival igencsak mellőzöttnek érezheti magát. Azonban egy nap az életük gyökeresen megváltozik: mivel Greta modellje nem érkezik meg időben, ám a nő szeretné befejezni a művét minél hamarabb, megkéri a férjét, hogy vegye fel Anna ruháját, hogy annak esése tökéletesen olyan legyen, mint az eredetié. Ez a jelentéktelennek tűnő esemény gyökeres fordulatot hoz az életükbe, Einarban pedig rég elfojtott vágyakat hoz felszínre. A férfi egyre többször húz fel női ruhát, és jelenik meg a kitalált Lili alakjában. Greta eleinte nem teljesen érti, ám támogatja férje viselkedését, idővel partnerévé is válik annak boldogságában. A társadalmi előítéletek miatt azonban egyiküknek sem könnyű, ezért Greta úgy dönt, együtt utaznak Párizsba, ahol Einar gyermekkori barátja, a műkereskedő Hans él.

Szerző: Irene Adler
Cím: A fehér kastély (Il castello di ghiaccio)
Fordító: Todero Anna
Kiadó: Manó Könyvek
Oldalszám: 256

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A Sherlock, Lupin és én, véleményem szerint az utóbbi évek egyik legjobb ifjúsági könyvsorozata. Minden megvan benne, ami rászoktathatja a fiatal korosztályt az olvasásra: szerethető karakterek, izgalmas, fordulatos történet, gyönyörű kivitelezés. Nem véletlen, hogy az álnév mögé rejtőző Alessandro Gatti szériájának hazánkban is nagy az olvasótábora.

Irene Adler az előző kötet végén megtudta az igazságot a származásról. A fiatal lánynak azonban a váltás túl hirtelen, érzelmileg teljesen összezavarodott, éppen ezért utazik el Davos-Platzba, a svájci Alpok fenséges csúcsai közé, ahol hamarosan újra összeáll a nagy csapat: az ifjú Sherlock Holmes, Arséne Lupin és Irene. A környéken lévő fehér kastély azonban veszélyes titkot rejt: éjszakánként fel-feltűnő fénycsóvák, titokzatos alakok, és egy nemzetközi bűnszervezet. A három jó barátnak nem is kell ennél több: együtt vágnak neki az újabb kalandnak, hogy aztán életük egyik legveszedelmesebb, egy kémhálózatot is érintő nyomozás rejtélyét oldják meg.

Szerző: Szélesi Sándor
Cím: Pokolhurok
Kiadó: Pergamon Kiadó
Oldalszám: 256

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A Pokolhurok című kötet az idei Könyvhét egyik meglepetésregénye volt. Általában mindig céltudatosan keresem fel a standokat, szigorúan kiszámolva, hogy mire és mennyit költök (plusz a kihagyhatatlan akciók), azonban mindkét könyvünnepen (Könyvfesztivál + Könyvhét) megengedem magamnak az a "luxust", hogy egy be nem tervezett kötetet is beszerezzek. Éppen Kovács Attilával (Holden Rose) beszélgettem, és az Ajtók és átjárók című könyvet dedikáltattam, amikor felhívta a figyelmemet, hogy Szélesi is megérkezett (ő is írt az antológiába), és ha már ott vagyunk meséljen nekem a legújabb regényéről. Egy kellemes félórát töltöttünk együtt Szélesivel, aki a kérdéseimre végtelen türelemmel válaszolt, végül a Pokolhurokkal a táskámban távoztam a helyszínről.

A történet főszereplője Gábor, aki különösen magas intelligenciahányadosának köszönhetően gyorsított tempóban végezte el az gimnáziumot és az egyetemet, majd Amerikában kezdett dolgozni. A huszonkét éves fiatalember nem csak a szakmai fejlődés miatt választotta az új földrészt, hanem múltja elől is menekül: szüleit gyermekkorában cigányok ölték meg, ettől pedig olyan nagy mértékű rasszizmus alakult ki benne, amely nem hagyja nyugodni. Nagymamája betegsége miatt azonban haza kell térnie egy időre, amikor is találkozik régi barátaival, és szembesül azzal, hogy a romakérdés Magyarországon egyre súlyosabbá válik. Visszatérve Amerikába kifejleszt egy rasszspecifikus vírust, amellyel revánsot vehet.

Szerző: George R. R. Martin
Cím: A jégsárkány (The Ice Dragon)Fordító: Bujdosó István
Kiadó: Alexandra Kiadó
Oldalszám: 120

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Véleményem szerint nincs olyan ország, ahol George R. R. Martin neve ne mondana semmit bárkinek is. A legtöbben úgy ismerik, hogy „az a szakállas, szadista vén fazon”, ugyanis nincs még egy olyan író, aki olyan könyörtelenséggel és hirtelenséggel tenné el láb alól szereplőit, mint ahogyan ő. A Trónok harca tévésorozat (amely immár a hatodik évadán is túl van) bevezető epizódja óta olvasók millióival ismertette meg a fantasy műfaj új oldalát. Habár a következő regényére még éveket kell várni (ha kijön egyáltalán, nem úgy tűnik, hogy Martin nagyon törné magát a hatodik féltégláért), a magyar olvasók viszonylag szerencsés helyzetben vannak. Hazai kiadója, az Alexandra sorra veszi elő a régebbi írásokat, köztük a vámpíros Lázálom címűt, vagy éppen a fantasy-monstrumhoz szorosan fűződő A hét királyság lovagját. És idén áprilisban egy újabb történettel lehettünk gazdagabbak A jégsárkány című mesével.

Létezik egy legendás lény, a jégsárkány, amelyről csak félve mernek suttogni az emberek. Szárnycsapása nyomán nem marad más, csak fagy és pusztulás. De van egy kislány, Adara, aki nem fél a jégsárkánytól, hiszen ő maga is a tél gyermeke. Ez az ő története.