Hazánkban is jó kritikai visszhangot kapott tavaly a Jussi Adler-Olsen regényéből készült mozifilm, a Nyomtalanul. Az alkotásról jómagam is pozitív véleménnyel voltam, sőt már akkor is megkockáztattam, hogy bizonyos tekintetben a film jobban sikerült mint a könyv. A döglött ügyekkel foglalkozó Q-ügyosztály esetei a hazai olvasóközönséget is megnyerték, az utolsó három kötet szinte rekordsebességgel jelent meg egymás után, és ha minden jól megy, akkor még ebben a félévben a kezünkbe vehetjük a Den Grænseløse címet viselő hatodik részt.

A 2014-ben készült Nyomtalanul azonban Dániában is kiemelkedően sikeres volt, így egy percig sem volt kétséges, hogy a második kötetet is megfilmesítik. Március 19-én (szinte napra pontosan egy évvel az első részt követően) pedig érkezik is a magyar mozikba a Fácángyilkosok. A főszerepben ismét Nikolaj Lie Kaast (Carl) és Fares Farest (Assad) köszönthetjük, előbbi igencsak felkapott sztár lett mostanában a dán filmiparban. A játékuk már az előző részben is kiemelkedő volt, az ajánlóból ítélve pedig ezúttal még inkább egymásra hangolódtak, és remek párost fognak ismételten alkotni. A rendezői székben ugyanúgy Mikkel Nørgaard foglal helyet, aki a Nyomtalanult is dirigálta. A forgatókönyvet Nikolaj Arcel és Rasmus Heistenberg írták. Ha hinni lehet a híreszteléseknek, a harmadik kötet (Palackposta) filmes munkálatai is lassan megkezdődnek, a főszereplők és az írók maradnak, a rendezést azonban Arcel vállalja magára.

A tovább után megtekinthetitek a film magyar szinkronos előzetesét, amelyből az alapsztorit is megismerhetitek. (A filmet Magyarországon a Vertigo Média Kft. forgalmazza.)

A kiadók kezdenek felébredni a karácsony utáni téli álmukból, és mivel lassan két hónap eltelt szilveszter óta, egyre többen jelentik be, hogy milyen újdonságokkal rukkolnak elő az első negyedévben. Most a skandináv szerzők újonnan megjelenő regényeiből válogattam, főleg azokat, amik az én érdeklődésemet is felkeltették. (Az alsó nyílra kattintva olvasható a teljes cikk.)

Kristina Ohlsson: Lotus Blues

A svéd szerzőnő hatodik, felnőtteknek szóló regénye jelenik meg hamarosan az Animus Kiadó jóvoltából. Az írónő legismertebb sorozata, a Fredrika Bergman és Alex Recht nyomozásait elbeszélő, öt kötetből álló széria, amely teljes egészében elérhető immár magyarul is. Jelen kötet tehát nem képzi a sorozat részét, amit a kiadó nagyon helyesen új stílusú borítóval is jelezni kíván. (Egyébként az új borító kissé elüt a skandináv krimik stílusától, de ettől függetlenül ugyanúgy áthatja az az északi hűvösség, ami a kiadó könyveinek többségére igaz.) A regényt Erdődy Andrea ülteti át magyarra.

Egy esős napon szabadul el a pokol. Martin Benner ügyvéd ajtaján egy kétségbeesett férfi kopogtat be azzal, hogy a húgának segítségre van szüksége. Ebben nem is volna semmi különös, ha a lány nem lenne hónapok óta halott. Vagy ha nem derülne ki, hogy az illető nem más, mint az újságok által Sara Texasnak elnevezett sorozatgyilkos, aki – mielőtt végzett magával –, ötrendbeli gyilkosságról tett beismerő vallomást. A bátyja ennek ellenére ártatlannak tartja őt, s elégtételt akar, valamint megtalálni a lány eltűnt fiát, Miót. Martin Benner pedig olyan ember, aki nem tud ellenállni egy ilyen kihívásnak. Ám az igazságkeresés olykor igencsak veszélyes, és Benner üldözőből hamarosan üldözötté válik, óriási veszélybe sodorva nem csak magát, de kislányát is.

Holger Munch veterán nyomozó különös üggyel találja szemben magát: Oslo mellett az erdőben egy felakasztott kislányt találnak, babaruhákba öltöztetve, nyakában tábla: Magányos utazó. Már önmagában a tábla is elég lett volna, de ki és miért öltöztette a holttestet babaruhákba? Az oslói speciális gyilkossági csoport egyik nyomozója, Mia Krüger felfigyel egy fontos részletre: a halott kislány körmébe egy egyes szám van karcolva, amiből arra következtet, hogy nem ő az egyetlen áldozat. Mia rendkívüli nyomozói képességének hála a rendőrség párhuzamot von a gyilkosság és egy hat évvel korábban történt eset között, amelyben elraboltak egy csecsemőt Honefoss városából. Az újszülöttet sosem találták meg. Mia szerint a gyilkosnak köze van az eltűnt gyermekhez, és a jelen történései a rendőrség korábbi kudarcát hivatottak megtorolni. Samuel Bjørk krimijében vérfagyasztó titkok nyomába ered, újabb és újabb szörnyűségeket feltárva a norvég múltból, ugyanakkor megteremti napjaink antihősét: Munch nyomozó jó modorát szakmai alázattal, simulékonyságát tökéletes szimattal helyettesíti.

A norvég író, Samuel Bjørk színdarabíró, zeneszerző-énekes, Frode Sander Øien írói álneve. Øien első színdarabját huszonegy évesen írta, azóta két nagy sikerű regény és öt színdarab fűződik a nevéhez. A magába forduló, a médiától szinte teljesen elzárkózó művész hat albumot adott ki eddig, emellett kortársművészeti kiállításokon szerepel és Shakespeare-t fordít. Jelenleg Oslóban él. A kritikusok már most Jo Nesbø utódaként emlegetik.

Szerző: Georges Simenon
Cím: Maigret és a beharangozott gyilkosság (Signé Picpus)
Fordító: Barta Tamás
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 144

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Simenon népszerű hőse, Maigret első megjelenése óta főnixként kel újból és újból életre Magyarországon. A széria pedig ismét egy jelentős fordulóponthoz érkezett: jelen kötet ugyanis a tizedik abban a sorozatban, amelyet az Agave Kiadó 2011-ben indított el (ismételten) hódító útjára. 

Maigret felügyelőnek ezúttal is egy különös gyilkosság rejtélyét kell felderítenie. Egy magát Picpus-nak nevezett levélíró figyelmezteti a rendőrséget arra, hogy másnap délután ötkor meggyilkolnak egy jósnőt. A felügyelő a város összes, magát spirituális képességgel megáldottnak mondó illetőhöz egy-egy rendőrt rendel ki. Ám tartva feletteseitől és attól, hogy gúny tárgyává lép elő, pályafutása során először örül annak, amikor a gyilkosság valóban bekövetkezik. A tetthelyen, az egyik szobába bezárva egy megcsonkolt kezű öregemberre bukkannak. Maigret a nyomozás érdekében bárokba és vidékre utazik, és ahogy megpróbálja összerakni a kirakós darabkáit, úgy döbben rá, hogy talán élete egyik legnehezebb esetébe futott bele.

Cím: A szürke ötven árnyalata (Fifty Shades of Grey)
Rendező: Sam Taylor-Johnson
Főszereplők: Dakota Johnson, Jamie Dornan
Forgalmazza: UIP-Duna Film
Hossza: 121 perc

Február 12-én volt a nagy sikerű és igen csak megosztó regényfolyam első részének a mozis bemutatója, amely nem csak azzal büszkélkedhet, hogy a szinte minden létező rekordot megdöntött  a jegyeladást tekintve, hanem, hogy már egy nappal korábban a fél világ láthatta, hála a premier előtti vetítésnek. (Aminek a logikáját nem teljesen értem, de ennél a filmnél a logika mint olyan, nem sokszor kerül szóba.) És azt se feledjük el, hogy már a premier előtt 3,8 pontos értékelést kapott az imdb-n, amely a Nagy Napig egészen 3.3 pontig zuhant.

Baráti társasággal én is megtekintettem a filmet. Nem fogok hazudni: egész egyszerűen kíváncsi voltam rá. A könyveket nem olvastam, a szereplőválasztáshoz véleményt nem tudtam fűzni, viszont tudtam mire számíthatok a történetet tekintve, tehát mondhatni, hogy teljesen semleges érzésekkel ültem be. Nem voltak túlzott elvárásaim a filmmel kapcsolatban, de nem is ítélkezve vágtam bele. Most, hogy túl vagyok rajta, sőt egy pár napom volt arra is, hogy megemésszem, most sem tudom, hogyan viszonyuljak hozzá. 

Az alaptörténet (bár nem hiszem, hogy bárkinek is be kellene mutatni): A huszonegy évesAnastasia Steel irodalom szakos hallgató, akinek egy alkalommal lehetősége lesz interjút készíteni a jóképű, kifinomult és dúsgazdag Christian Grey-jel. A naiv, ártatlan lány felkelti a férfi érdeklődését, ám igyekszik távol tartani magát tőle. Ám az útjuk többször keresztezi egymást, így a Christian felfedi a lány előtt sötét titkát: seattle-i házában egy saját kis játszószobát rendezett magának, ahol partnernőin éli ki beteges és perverz szexuális vágyait. Arra vágyik, hogy a nők önként alávessék magukat akaratának, hogy ő legyen az igazi domináns.

1979 nyara. Rachel és húga, Patty előtt ott az egész vakáció, a forró, száraz kaliforniai nyár. A tizenegy éves Patty nyakigláb kiskamasz, aki imád kosárlabdázni, és bármit megtenne a nővéréért. Rachel szenvedélye az írás: ezernyi történetet talál ki, és meg van győződve arról, hogy olvasni tud mások gondolataiban. A két testvér a közeli erdőket járja, s lemezborítók nézegetésével meg a szomszédok életéről szőtt fantáziákkal üti agyon az időt. Kedvenc helyük a házuk mögött emelkedő hegyoldal; nem is sejtik, hogy milyen veszélyes helyen játszanak. Amikor aztán egymás után több fiatal nő is gyilkosság áldozata lesz a környéken, a lányok apjára, a jóképű nyomozóra vár a feladat, hogy elfogja a gyilkost, akit a helybeliek Alkonyi Fojtogatóként emlegetnek. A feladat azonban kifog a detektíven; múlnak a hónapok, újabb fiatal nők válnak áldozattá. Rachel minden addiginál veszélyesebb játékba kezd: önmagát használja csaléteknek, hogy segítsen apjának, és lépre csalja a gyilkost.

Az 1953-as születésű Joyce Maynardot sokszor emlegetik a Zabhegyező (hamarosan új fordításban Rozsban a fogó) szerzőkével, J. D. Salingerrel való viharos kapcsolata miatt, amelyről az Otthon a világban című önéletrajzi regényében írt bővebben. Valójában azonban már tinédzser éveiben felhívta magára a figyelmet az újságokban megjelent cikkeivel. Jelenleg több újságnak is dolgozik, emellett fiatalokat oktat az írásra. Tizenöt könyvet jegyez eddig, amelyből összesen négy jelent meg magyarul: a Baby Love (1987-ben), az Otthon a világban (2006-ban), a Nyárutó (2013-ban), és a Lány a hegyen (2014-ben), amelynek megírását valós események ihlették. Az 1970-es évek végén a kaliforniai Marin megye lakosságát valóban rettegésben tartotta egy sorozatgyilkos, Maynard műve mégis több egyszerű thrillernél: lélegzetelállítóan izgalmas és egyben megrendítő regény a családi kötelékekről és a legmélyebb érzésekről.

A Nyárutó című regény nálam igazán toplistás olvasmány volt, így kétség sem fért hozzá, hogy idővel ezt a könyvet is el fogom olvasni. Főleg, mikor megtudtam, hogy ezúttal egy izgalmasnak ígérkező thrillert is kapok, ami az egyik kedvenc műfajom. A Lány a hegyen-ben ismételten a visszautazunk pár évtizedet az időben (a szerző egy interjúban nyilatkozta is, hogy nagyon szereti a történeteit a ’60-as, ’70-es évekbe helyezni, így várható, hogy a további regényei is ebben a korban játszódnak majd), amely vitathatatlanul ad egy fajta hangulatot a sztorinak.

A fülszöveg azonban bármennyire is csábítóan hangzik a krimi- és thrillerrajongók számára, ez a regény még sem sorolható be egyik kategóriába sem. Habár valóban történik gyilkosság, nem is egy, és valóban a családfőnek kell kinyomoznia, ez mind csak keretéül szolgál annak a történetnek, amelyet a szerző valójában el akar mesélni. Mert ez a regény sokkal inkább szól a kamaszkorról, az azzal együtt járó nehézségekkel, a család összetartozásának fontosságáról, és arról, hogy mi történik akkor, ha mindez darabjaira hullik. A regény olvasása közben, és a legvégén is, amikor már leraktuk a könyvet, folyamatosan gondolkodunk a történteken: ki hibázott, kinek kellett volna másként döntenie. A lányok anyja volt az igazán tragikus hős ebben a játszmában, hiszen a saját kis világában él mindvégig, ahová a válás miatt érzett fájdalom űzte őt. Lányaival abszolút nem törődik, pedig mindketten pont abban a korban vannak, amikor lennének kérdéseik, de nem tudják, kihez fordulhatnak bizalommal.

Önmagában tehát inkább a pszichológiai vonal az, ami miatt érdekessé válhat a kötetet (és megvallom, én szeretem az ilyen típusú regényeket is, csak ha a fölszöveg alapján mást várok, akkor kicsit csalódott leszek). A gyilkosságok és a nyomozás, ahogy fentebb említettem, inkább háttérbe húzódik, és habár a kötet végén lesz egy váratlan csavar, ennek sem sikerült egészen jól elsülnie. A legjobban az bosszantott, hogy a rendőrség abszolút magatehetetlen volt, végig egy helyben toporgott, míg a lányok nyomozása sokkal jobban előrébb vitte az eset felderítését.

A regényt tehát leginkább azoknak ajánlanám, akik szeretik az elgondolkodtató, lélektani történeteket, és nem bánják, ha ezt egy kis vérrel fűszerezik meg. De akik valódi thrillert, krimit keresnek, azok inkább más könyvet válasszanak.

Joyce Maynard: Lány a hegyen, ford. Getto Katalin, Alexandra Kiadó, 2014, 352 oldal, 3499 Ft

Hófehérke mindig és mindenütt belecsöppen valami elvadult kaland közepébe. Váratlanul. Kéretlenül. Most éppen Prágába vezeti a jó (vagy a rossz?) sorsa a bátor és találékony finn tinédzsert. Aki végigizgulta Salla Simukka írónő krimitrilógiájának páratlanul fordulatos és körömrágcsálósan izgalmas első kötetét, a Vérvöröst, az már tudja: ahol a Lumikki (magyarul Hófehérke) névre hallgató különös leányzó megjelenik, ott egyszerűen elszabadul a pokol. És erről ő általában a legkevésbé sem tehet… Ezúttal a média világának sötét manipulációja és egy veszélyes szekta lesz a főhősnő ellenfele, akit egy vérfagyasztó bérgyilkos űz erdőn-mezőn, metrószerelvényeken és turistahegyeken át. Ráadásul egy „áltestvérrel" és saját homályos gyerekkori élményeivel is meg kell birkóznia. Az akciófilmbe illő jelenetekben bővelkedő, mozgalmas krimi még hagy jó néhány megoldatlan rejtélyt a következő kötetre is. Várjuk csak meg a végét!

Szerző: Thomas Brezina
Cím: A Démon-háromszög rejtélye (Verschollen im Dämonendreieck)
Fordító: Markwarth Zsófia
Kiadó: Egmont-Hungary Kft.
Oldalszám: 152

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Aki egy kicsit is ismer, vagy úgy-ahogy rendszeresen követte a blogot az elmúlt hét és fél évben, az tudja, hogy gyermekkorom egyik meghatározó írója Thomas Brezina volt. Mivel Magyarországon egyedülálló módon több mint 130 regénye jelent meg, így nem csoda, hogy még ma is akad olyan regénye, ami kimaradt az életemből. Így hát amikor belevágtam a 2015-ös kihívásba, kétség sem fért hozzá, hogy melyik lesz az a könyv (pontosabban ki lesz a szerzője), amelyikkel a "gyerekkorom egy könyve" kitételnek teszek eleget.

Mark Meier-Gagtus nem egy népszerű srác. Legalábbis a suliban és a családi körben. De kevesen tudják róla, hogy valójában ő az egyik legmenőbb tinédzser a földön. Nagyapja ugyanis egy titkosszolgálat ügynöke volt, egészen addig, míg tolószékbe nem került. Ám a baleset után sem keseredett el, tanácsadóként továbbra is a Cyclop alkalmazásában áll. A küldetésekben nagy segítségére van Mark, ugyanis ő az, akit minden feltűnés nélkül tud bevetésre küldeni. Jelenleg a fiúnak, Fantom névre hallgató farkasával együtt a Bermuda-háromszöghöz kell utaznia, hogy rájöjjön, miért tűnnek el a hajók és repülők a titokzatos helyen. Vajon a vízből kinyúló hatalmas kéznek van köze hozzá?

Fülszöveg: Mind ismerjük Hamupipőke, Hófehérke és Csipkerózsika történetét. De hallottál már Alice Bingley-Beckermanről, Reena Paruchuriról vagy Molly Millerről? Persze hogy nem! Még nem. Hogy mi a közös ezekben a lányokban és mesebeli nővéreikben? Ők is három nagyon gonosz mostoha örökbe fogadott lányai. És egyáltalán nem boldogok. Azt hiszik, ezzel egyedül vannak a világon, amíg meg nem érkeznek Putnam Mount McKinsey-be, egy előkelő magániskolába a messzi Massachusettsben. Itt kezdik megtervezni a bosszút. Előbb azonban még találkozniuk kell.

Lily Archer New York Cityben él, rendszeresen olvasgatja az értelmezőszótárt – csupán szórakozásból –, és titokban nagyon vágyik egy pingvinre. Eddigi élete során sok mostohaanyával találkozott már. Voltak köztük kedvesek, de voltak rosszindulatúak is. A mérgezett almák az első regénye, amelyben okos, ravasz humorú történetet mesél el egy – sokszor a családi kötelékeknél is erősebb – barátságról.

Fülszöveg: 1941: Elsötétítés. Harsognak a szirénák, Londonra bombák hullanak, ám Dorothy csak azzal törődik, hogy megteremtse saját önálló életét. Ő más. Nem olyan, mint a szülei, ő sikeres, gyönyörű, és boldog akar lenni Jimmyvel. Mindenáron. 
1961: Egy forró nyári napon, míg családja a suffolki tanyaháznál, a patak partján piknikezik, a tizenhat esztendős Laurel gyermekkori lombkunyhójában bújik meg, és arról álmodozik, hogy Londonba szökik, ahol fényes jövő vár rá. De még mielőtt véget érne az idilli délután, Laurel szemtanúja lesz egy döbbenetes bűnténynek, ami a világon mindent megváltoztat. 
2011: Laurelt, aki immár körülrajongott színésznő, egyre inkább elborítják a múlt árnyai. Emlékek kísértik: édesanyja halálos ágya mellett testvéreivel felidézi azt a hajdani nyári napot. A rejtély vonzerejének engedve visszatér egykori otthonába, hogy megpróbálja összerakosgatni a titokzatos történetet darabkáit. Három idegen – Dorothy, Vivien és Jimmy – története ez, akik három nagyon különböző világból származtak, három idegené, akiket valamikor régen a háborús Londonban hozott össze a véletlen, és akiknek az élete sorsszerűen egybefonódott.
Kate Morton legutóbbi sikerregényének szálai az 1930-as, az 1960-as évek és a jelen között szövődnek. Egy bűntett, a szerelem és a kiszámíthatatlan véletlen szolgáltatja a történet bonyodalmait, és az olvasó alig várja, hogy feltáruljanak a szereplők titkai, s megtudja, vajon a végén minden a helyére kerül-e.

Az ausztrál származású Kate Morton 1976-ban született. Queensland hegyei között nőtt fel, tanult Londonban és Ausztráliában, ma pedig Brisbane-ben él a családjával, jazz-zenész férjével és két kisfiával. Első regénye, a Felszáll a köd 2006-ban jelent meg (magyarul 2010-ben), egy csapásra meghozva a világhírt a szerzőnek. További kötetei, a 2008-as Az elfeledett kert (magyar kiadás 2011) és a 2010-es Távoli órák összesen több mint 8 millió példányszámban keltek el szerte a világon. Legutolsó műve, a Titkok őrzője 2012-ben jelent meg, tavaly már mi is kézbe vehettük, így jelenleg teljes egészében elérhető magyarul a Kate Morton-életmű.

Hasonlóan a szerző korábbi regényeihez, itt is a mában élő hősnő nyomoz egy családi titok után, és eközben feltárul előtte több szereplő szomorú élettörténete. Morton tehát fogta a jól bevált receptet: a romantikus krimi több szálon játszódik, ám ezek a szálak a múlt különböző korszakaiba vezetnek minket, hogy aztán végül teljesen egybefonódjanak Ennek megfelelően ismételten lassan indul be a sztori, kell egy kis idő az olvasónak, mire sikeresen belerázódik a regény hangulatába, ám ha ezen a lépésen túl vagyunk, alig akarjuk letenni a könyvet.

Laurel nyomozásának köszönhetően három további szereplővel is tüzetesebben megismerkedhetünk. Közülük talán Dorothy az, aki leginkább megosztja a közönséget, hiszen az elsőre szimpatikusnak tűnő lány, aki mer harcolni az álmaiért, a későbbiekben olyan tettekre szánja el magát, amit nehéz elfogadni, de megérteni sem könnyű. Az ellenpontjaként van jelen végig Jimmy, aki a háború borzalmait megélve is képes újból talpra állni. Vivien pedig a legtitokzatosabb figura mind közül, nem is kérdéses, hogy neki köszönhető a regényvégi nagy csavar is.

Ahogyan fentebb is utaltam rá, a sztori lassan indul be, de ugyanakkor azt is hozzá kell tennem, hogy a folytatás sem a pergő cselekményektől válik annyira izgalmassá. Persze, szép fokozatosan haladunk a végkifejlet felé, de ez a lassú építkezés sem válik terhessé az olvasó számára, ugyanis a remekül felépített karakterek és a kiváló hangulat elviszi a hátán az egészet. Így, négy kötet után már bátran ki merem jelenteni, hogy Morton-rajongóvá váltam, így nagyon bízom benne, hogy hamarosan újabb évszázados történettel lep meg minket.

Kate Morton: Titkok őrzője, ford. Borbás Mária, Cartaphilus Kiadó, 2014, 488 oldal, 3990 Ft

Szerző: Kelemen Anna
Cím: A nép szolgálatában
Kiadó: Ulpius-ház Kiadó
Oldalszám: 272

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Amikor az hittük, hogy az Ötven árnyalat-trilógia sikerén felbuzdulva a minőségtelen erotikus regények kiadásán túl nem lehet lejjebb menni, akkor jött Szepesi Niki. Egy ország bízott benne, hogy ennél mélyebbre nem lehet süllyedni, de aztán megérkezett Kelemen Anna és bebizonyította, hogy van lentebb a Mariana-ároknál.

A "könyv" "szerzője" Kelemen Anna, aki állítása szerint nem kurva, csak pénzt fogad el a szexért, és aki nem pornózott, csak kipróbálta magát felnőttfilmekben, ellenben most már kész írónak tekinteni magát. A sajtótájékoztatón készült videóban még egy olyan kijelentést is tett, hogy a továbbiakban is szándékában áll tollat ragadni és írni, én nagyon bízom benne, hogy inkább visszatér eredeti hivatásához, az jobban megy neki. 

Szerző: Tiziano Sclavi
Cím: Dylan Dog - Anna Never kísértete (Dylan Dog - Il fantasma di Anna Never)
Fordító: Bayer Antal
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 196

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Közel egy évvel ezelőtt jelent meg az egyik leghíresebb olasz képregénysorozat, a Dylan Dog bevezető kötete, amely az első két számot foglalta magába. Úgy látszik, idehaza is kezdi megtalálni a maga helyét a széria, ugyanis azóta már egy különszám és a folytatás is megjelent. 

A nálunk második kötetként aposztrofált kötet valójában a sorozat harmadik és negyedik részét tartalmazza. A Teliholdas éjszakák (Le notti della luna piena) egy igazi klasszikus horrortörténet. Dylant és segédjét a kötelesség Németországba szólítja, ahol igen csak különös események tartják rettegésben a kisvárost. Az erdőben meztelen férfira bukkannak, a lányiskola diákjait éjjelente különös hang hívja éjszakai sétára, a lakók puskákkal felfegyverkezve védik a családjukat minden idegentől. Dylan nem is sejti, hogy az eddigi legveszélyesebb kalandjába bonyolódott, amelyet olyan természetfeletti erők irányítanak, amelyekkel még ő sem találkozott. A második történet, az Anna Never kísértete (Il fantasma di Anna Never) egy alkoholista színész rémálmaiba enged bepillantást. Guy álmában minden nap egy különös, fehér ruhás nő jelenik meg, majd pedig egy baltás fickó támad rá. A férfi tisztában van saját szenvedélybetegségével, ezért igyekszik is leszokni az italról. Új szerepe egy horrorfilmben tökéletes figyelemelterelés lenne - ha nem jelenne meg a forgatáson az álmaiban látott kísértet - Anna Never. 

Szerző: Blake Crouch
Cím: Wayward Pines (Pines)
Fordító: Makai Péter Kristóf
Kiadó: Agave Kiadó
Oldalszám: 288

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az Agave Kiadó az idei első kiadványuknak egészen jó kis kampányt dobott össze, amivel sikeresen lázba hoztak engem is, pedig megfogadtam, hogy idén igyekszem minél kevesebb új sorozatba kezdeni. De lehet nemet mondani egy izgalmasnak ígérkező thriller-trilógiára, amelynek a kötetei rekordsebességgel (vagyis egy-egy hónap különbséggel) jelennek meg, és amelyből májusban érkezik a televíziós változat? A válasz maga a cikk.

Ethan Burke különleges ügynök egy erdőben tér magához. Ruhája véres, semmire sem emlékszik. A kórházban felvilágosítják: autóbalesetet szenvedett. Az emlékei azonban hamar visszatérnek, így rájön, hogy milyen céllal is érkezett Wayward Pinesba: meg kell találnia két társát, akiknek nemsokkal korábban veszett nyomuk. Azonban sem az iratai, sem a telefonja nincs nála, a város seriffje nem hisz neki, telefonon pedig sem a családját, sem a felettesét nem sikerült elérnie. Ethan hamar rájön, hogy valami nem stimmel a várossal, ahol minden tökéletesnek látszik, ám mégis egy hatalmas, árammal ellátott kerítés veszi őket körül. De mi lehet Wayward Pines titka?

Szerző: Oliver Bowden
Cím: Assassin's Creed - Árulás (Assassin's Creed - Forsaken)
Fordító: Bayer Antal
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 456

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Oliwer Bowdentől és így az Assassins Creed-sorozatból mindösszesen eddig egy kötetet, a Fekete lobogót olvastam, ami ugyebár a második ciklus második kötete, ugyanakkor ennek a történetnek az előzménye. (Csak leírva ennyire bonyolult.) Mivel azonban hamarosan jön a legújabb kötet, Egység címmel, így gondoltam, nem árt behozni a lemaradást és gyorsan elolvasni az Árulást, hogy a harmadik résznek már frissiben neki kezdhessek.

A történet 1735-ben veszi kezdetét, ekkor Haytham Kenway csupán tíz éves. A gyermek a szomszédok suttogásaiból, nővére elejtett megjegyzéseiből sejti, hogy a családjuk múltjában nagy titok lapul. Apja, Edward mióta csak a fiú képes volt rá, hogy megtartsa a kardot, folyamatosan vívásra tanította, és arra, hogyan védje meg magát, valamint sajátos módszerekkel végezte a filozófiai oktatást is. Haytham-nek fizikai tudására szüksége is lesz, mikor egyik éjjel fegyveresek rontanak rájuk, hogy végezzenek Edwarddal és elrabolják nővérét. Haytham apja megmentésére siet, végez is az egyik támadójával, ám Edward életét nem sikerül megmentenie. Anyja már nem tud fiaként tekinteni a gyermekre, aki így egy titokzatos mentorhoz, a család régi jó barátjához szegődik. Pár évvel később kíméletlen gyilkos válik belőle, ám idővel rá kell jönnie, hogy senkiben nem bízhat, ha életben akar maradni.

Fülszöveg: Jaide Morrow nem éppen azok közé a diákok közé tartozik, akiknek határozott elképzelésük lenne a jövőről. Így – amikor apja sok-sok év után visszacsöppen az életébe – hamar hagyja magát meggyőzni, hogy tanulmányait Chicagóban folytassa. Bizakodva indul útnak, ám amikor megérkezik, balsejtelme a sulival kapcsolatban beigazolódni látszik. A HCA neves bentlakásos középiskola, amely az angolszász hagyományokra épít: mentorok, prefektusok, versenyek, kulturális programok színesítik a diákok életét. A tizenöt éves, félénk, magának való, önbizalomhiánnyal küszködő lány számára reménytelen küldetésnek ígérkezik a beilleszkedés, de amikor találkozik évfolyamtársaival, a különc Voni Trystennel és a zseni, ám kissé idegesítő Roscoe Madisonnal, fordul a kocka, és Jaide ráébred: ha nem néz szembe félelmeivel, soha nem valósíthatja meg álmait.

Nita Szendrey - a fordított nevet nem igazán értem - személyében egy újabb magyar szerzőt köszönthetünk, aki a ma oly divatos gimis-naplós műfajban mutatkozott be. A huszonöt éves írónő jelenleg adminisztrátorként dolgozik, s egyben lelkes blogger is. Szóval mondhatjuk, hogy most egy szegről-végről kolléga könyvének a recenziója következik. Vigyázat, akasztják a hóhért! 

Szerző: Holden Rose
Cím: A harmadik
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 132

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A Főnix Könyvműhely az utóbbi időben egyre inkább kezdi stabilizálni helyét a gyermek- és ifjúsági könyvpiacon. Tavaly összesen tizenhat kötet látott napvilágot az ő gondozásukban, ami viszont ennél is nagyobb örömre adhat okot, az az, hogy hat új magyar szerzőt is sikerült bemutatniuk. Ezek egyik a Holden Rose név mögé rejtőző Kovács Attila, aki A harmadik című krimiregényével a legkisebbeket igyekszik megszólítani. 

Howard, Nita és Gil közösen táboroztak Németországban, ahol az egyik este sötét titkokra bukkantak. Az erdő közepén egy három tagból álló banda vert tanyát, de a gyerekek csak kettővel találkoztak. Szerencsére sikerült megmenekülniük és visszatérniük Angliába, ahol biztonságban vannak. Vagy mégsem? Howard meg van győződve arról, hogy a banda meg fogja keresni őket, és természetesen az ismeretlen harmadik útján akarnak a közelükbe férkőzni. De ki lehet a harmadik: az iskolai takarító, az új kihordólány, valamelyik tanár vagy esetleg a két pék közül az egyik?

Szerző: Nógrádi Gábor
Cím:Láttam, mi történt
Kiadó: Móra Kiadó
Oldalszám: 136

Nógrádi Gábornak tavaly év végén egyszerre két kötete is megjelent. Az Emmike, nem semmike! című írásról hamarosan jön a kritika, de most vegyük szemügyre ezt az abszolút nem szokványos könyvet, ahol mindenki látta, mi történt.

Az alapszituáció: egy fiú kiront az iskolából, neki ütközik egy lánynak, akinek leesik a szemüvege. A lány dühösen felkapja, mond valamit a fiúnak, majd elrohan. Délután együtt töltik az időt a plázában. A nélkül, hogy megtudnánk, pontosan mi történt, először hallgassuk meg a tanúkat. Méghozzá ötvennégyet, akik mind elmesélik, hogyan élték meg ezt az eseményt. Van köztük hajléktalan, drogdíler, tanár, osztálytárs, öreg néni, vak, rendőr, tűzoltó és még sorolhatnám a különböző embereket.

Az Agave Kiadó jóvoltából ma lát napvilágot Blake Crouch Wayward Pines-trilógiájának első része. A könyv 2012-ben jelent meg angolul, a további kötetek pedig évente követték egymást. Szerencsére a magyar olvasóknak ennél rövidebb időt kell kivárniuk, hiszen a folytatás A pokol kapujában címmel február 26-án érkezik, a zárókötet (The Last Town - egyelőre nincs hivatalos magyar cím) pedig március végén lát napvilágot.

Ez elég szimpatikus lépés a kiadótól, habár már tavaly is kísérleteztek hasonlóval Jeff Vandermeer Déli Végek-trilógiájánál, igaz, ott az amerikai megjelenéssel egy időben kaptuk a magyar változatot. Véleményem szerint egy remek, de azért kockázatos kiadói döntésről van szó: a fórumokat olvasva manapság az emberek sokkal szívesebben vásárolnak olyan sorozatot, melynek kötetei megjelenése úgymond biztosított, az Agave pedig pont ezt kívánja megcélozni azzal, hogy két hónapon belül a teljes trilógiát a piacra dobja. De valószínűleg az is a háttérben állhat, hogy a gyors megjelenésnek köszönhetően az olvasóknak nem kell az angol, eredeti változathoz fordulniuk, ha nem bírják kivárni a folytatást - ugyanis ez is képes megölni a magyar könyvkiadást.

Szerkesztette: John-Henri Holmberg
Cím: Valami a tekintetében (A Darker Shade of Sweden)
Kiadó: Animus Kiadó
Fordító: Pék Zoltán
Oldalszám: 320

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Erről a kötetről egy cikkben olvastam először, majd pár nappal később jött a hír az Animus Kiadótól, hogy pár hónapon belül nálunk is kapható lesz. És ígéretükhöz híven valóban nem kellett sokat várni, a rajongók már karácsony előtt kezükbe vehették a kötetet.

A könyvben összesen tizenhét novella kapott helyet, melyet összesen húsz szerző alkotott. Sajnos mindössze heten vannak, akiknek a neve ismerős lehet a számunkra (ebből a Sjöwall-Wahlöö páros csak az igazán régi motorosoknak, hiszen több mint harminc évvel ezelőtt jelent meg regényük). Örültem volna, ha az igazán nagy kedvenceimtől, mint Kristina Ohlsson, Helene Tursten vagy Carin Gerdhardsen is olvashatok írást, de igazából talán jobb volt így, hogy új szerzőket avathattam. A novellák elég vegyesek, van köztük hagyományos krimi, lélektani írás, akciófilmre hajazó sztori, sőt, Stieg Larsson korai írása a jövőben játszódik, míg a Mankell-Nesser páros igazán ütős és frappáns történetet tett le az asztalra.

A novellákat John-Henri Holmberg válogatta össze, azonban mégsem ez a legnagyobb érdeme, hanem az általa írt előszó, amelyet egy hiánypótló tanulmánynak is vehetünk. Holmberg ugyanis alaposan taglalja a svéd krimik jellemzőit, és azt, milyen út vezetett a mai formájához. Tudomást szerzünk arról, hogy a svédeknek az elmúlt évszázadban milyen hozzáállása volt a krimikhez, mennyire tudták befogadni először az angolok és amerikaiak írásait, majd ezt követően a saját nemzetük íróinak a munkáit. Akit kicsit is érdekel ez a műfaj, semmiféleképpen ne hagyja ki a bevezetést, mert valóban sok érdekességet megtudhatunk. 

A továbbiakban az egyes novellákat elemzem pár mondatban: