Az idén 19. alkalommal megrendezett Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál egyik vendége a finn származású Leena Lehtolainen volt. A szerző szombaton 11 órától dedikálta a magyarul most megjelenő Az első gyilkosságom c. kötetét, ezt követően pedig egy egyórás beszélgetésre invitálták őt és Maria Antas t, a FILI (Finnish Literature Exchange) projektkoordinátorát. A finn vendégekkel Bogár Edit, az MTA Nyelvtudományi Intézet tudományos munkatársa beszélgetett, amit Varjasi Csilla tolmácsolt a jelenlévők számára.
A beszélgetés kezdetén Balázs István, az Animus Kiadó igazgatója köszöntötte a résztvevőket, és elmondta, hogy nagy örömöt jelent számára, hogy a Skandináv Krimik sorozat újabb taggal bővülhetett Az első gyilkosságom révén.
Leena mesélt írói munkásságáról: első könyvét 12 évesen írta, a kötet műfaja ifjúsági regény volt, bár már felfedezhetők voltak benne későbbi műveinek vonalai. Az igazi hírnevet az eddig 11 kötetes Maria Kallio-sorozat hozta meg a számára, melynek első része jelent meg most magyarul. Arra a kérdésre, hogy az eredetileg 1993-ban megjelent regényt miért csak most, majdnem húsz évvel később adták ki nálunk, azt válaszolta, hogy őt nem érdekli a hosszas várakozás és örömét fejezte ki, hogy újabb nyelven jelent meg a műve. Továbbá azt is elmondta, hogy nem szeretne a kriminél mint műfajnál leragadni, a nemrég megjelent trilógiája éppen ezért más stílusban íródott, sőt, szeretne visszatérni eredeti gyökereihez és gyermek- és ifjúsági könyveket írni. A Maria Kallio-sorozatot egy időre lezárta, de mint hangsúlyozta, ez nem végleges, bármikor folytathatja. Arra is célzott, hogy a széria egy másik szereplőjét helyezné legszívesebben főszereplői státuszba, így könnyen elképzelhető, hogy újabb regényfolyamot fog indítani.
A finn krimiirodalomban ritka a női főszereplő, így nagy visszhangot keltett a sorozat megjelenése anno, annál is inkább, mivel Maria Kallio volt az első rendőrségnél dolgozó női főhős. (Más szerzők műveiben egy amatőr szereplő, többnyire a rendőr felesége oldotta meg az ügyet.) Maria egy lázadó lány, aki éppen azért ment a rendőrséghez dolgozni, mert szerette volna megmenteni a világot és a "gonoszokat megjavítani".
A szerző a hallgatók örömére egy rövid részletet is felolvasott a regényéből, amely a kötet elején meggyilkolt fiú temetését írta le (9. fejezet - a magyar szöveg a 147. oldalon kezdődik). A magyar változat után elmondta, hogy mindig nagy örömmel hallgatja az idegen nyelvű előadásokat, főleg a magyar nyerte el tetszését, utalt a nyelvi rokonságra. (Bocsánat az ugrálásért, próbáltam egyenesben tartani a kamerát.)
Lehtolainen nyilatkozata szerint regényeit 14-15 évesek is olvassák, a legidősebb olvasója 99 éves volt, így több generációnak is ajánlja a könyvét.
Maria Antas a finn könyvkultúráról mesélt, amiből megtudhattuk, hogy a finnek könyvvásárlási szokása - minimális mértékben ugyan, de - valamelyest csökkent. Ezzel szemben a könyvtárba járáson és a könyvtári kölcsönzésen jobba meglátszik a visszaesés. Ennek oka arra vezethető vissza, hogy egyre kevesebb fiatal olvas, pedig a Finn Kormány a születésüktől kezdve próbálják megszerettetni a könyveket a gyerekekkel, éppen ezért a babák csomagjába egy mesekönyvet tesznek. (Megjegyzem, ezt nagyon jó ötletnek tartom!) Finnországban a tinédzser fiúk olvasnak a legkevesebb, így az idei kampányukhoz egy olyan plakátot választottak, amelyben egy tizenéves srác olvas a fa alatt.
Szót ejtettek még az e-bookról is, amely már egy ideje létezik Finnországban, ám az eladások azt mutatják, hogy az olvasók jobban szeretik a hagyományos, papíralapú könyveket megvenni, mint a digitálisat.
A szerző megjelent könyvei:
Az első gyilkosságom
Egyszer úgyis meg kell halni