Szerző: Jean-Christopher Grangé
Cím: Bíbor folyók (Les riviéres pourpres)
Fordító: Molnár Zsófia
Kiadó: Egmont
Oldalak száma: 396

SPOILERMENTES KRITIKA!

Nos, az igazat megvallva, én az Egmont Kiadóra mindig is úgy tekintettem, mint a Disney-mesék és az ifjúsági könyvek egyik legnagyobb hazai kiadójára, hiszen több mint 20 éves működésük végigkísérte az eddigi életemet. Gyerekként a mesekönyveiket és a magazinjukat (Dumbo) forgattam nagy lelkesedéssel, tinédzserként pedig Brezina, Hohlbein, Snicket regényeit olvastam az ő kiadásukban. Már akkoriban is voltak próbálkozások, hogy a felnőtt közönség felé is nyissanak, de valahogy minden effajta kezdeményezés kudarcba fulladt. Egy-két évvel ezelőtt azonban megjelentek a piacon az Egmont Dark könyvek, amelyek egyfajta Vörös pöttyösként funkcionáltak. Bevallom, azok közül igen kevés keltette fel az érdeklődésemet (konkrétan Az elcserélt), így nagyon megörültem, amikor idén tavasszal megláttam a honlapjukon, hogy nyáron egy hasonló szériát indítanak el, Egmont Myzt néven, amely keretében krimiket és thrillereket jelenetnek meg. Az első kötet pedig a francia sikerszerző, Jean-Christophe Grangé bestsellere, a Bíbor folyók.

Ugyanazon a napon két rendőr egymástól függetlenül nyomozni kezd. Egyikük Pierre Niémans, akinek egy csonkításos holttest rejtélyét kell megoldania. A halott férfit, aki egyébként a helyi egyetem könyvtárának alkalmazottja, egy folyónál találták meg embrionális pózban, szemeit kivágva. A másik ügy Sarcazban kezdődik, ahol az arab Karim Abdouf sírrongálási ügyben nyomoz: a kisgyerekként meghalt Jude Itero testét valaki ellopja az éjszaka folyamán. Az eset megoldását csak nehezíti, hogy valaki azon igyekszik, hogy minél jobban eltüntesse a kisfiú emlékét. A történet két szála aztán szép lassan összeér, és mikor a két rendőr találkozik egymással, közösen folytatják a nyomozást, hogy rájöjjenek a bíbor folyók rejtélyére.

Szerző: Paulo Coelho
Cím: Az ördög és Prym kisasszony (O Demonio e a Srta. Prym)
Fordító: Nagy Viktória
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalak száma: 216

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Paulo Coelho 1994 és 2000 között írta meg az "És a hetedik napon..."-trilógia köteteit. Ezek közül az elsőről, A Piedra folyó partján ültem és sírtam-ról már én is írtam másfél hónappal ezelőtt, a második (Veronika meg akar halni) még várat magára. A trilógia "befejező" kötete pedig jelen kritika tárgya, Az ördög és Prym kisasszony. A három regény azonban nem kötődik egymáshoz, teljesen más szereplőkkel operál, a kapocs köztük az, hogy mindegyik egy hét történéseit meséli el, amely alatt megváltoznak a főhősök, és olyan kérdésekkel találják magukat szemben, mint a szerelem, a halál vagy a hatalom.

Viscos egy 281 lelket számláló városka, ahol minden ember becsületesen végzi a munkáját és segíti a másikat. Gyermekek nem laknak itt, a legfiatalabb lakó az ifjú Chantal Prym, a legidősebb Berta, aki férje halála óta naphosszat a házuk előtt ül, és vigyáz a falura, hogy ne tegye be a lábát oda a gonosz. Egy nap azonban mégis megjelenik az ördög, mégpedig egy ötvenes férfi társaságában. Az idegen egy hétre foglal szállást, hamis adatokat megadva. Érkezésének első napján elviszi Chantalt egy sziklához, ahol tizenegy aranyrudat ásott el, és alkut ajánl neki: ha ráveszi a falu lakóit, hogy megöljenek egy embert a lakosok közül, megkapják a tíz aranyrudat, egy pedig a lányé lesz. Ugyanis az idegen arra kíváncsi, hogy az emberek képesek-e elnyomni magukban a Jót, ha gazdagságot és jólétet ígérnek nekik, vagy minden esetben ellent tudnak-e mondani a Rossznak.

Szerző: Andrew Lane
Cím: Ifjú Sherlock Holmes 2. Vörös pióca (Young Sherlock Holmes 2. Red Leech)
Fordító: Bajkán László, Sámi László
Kiadó: Lybrum Kiadó
Oldalak száma: 328

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A tavalyi év egyik legutolsó olvasmánya a Halálfelhő című kötet volt, amely az Ifjú Sherlock Holmes-sorozat első részeként látott napvilágot. Apróbb hibái ellenére azonnal elnyerte a tetszésemet, a kiadó pedig nem is késlekedett, fél évre rá jött is a folytatás, amely még több izgalmat ígért.

Még mindig 1868-ban járunk, röviddel az előző kötet történései után. Sherlock továbbra is rokonainál, Sherringford bácsinál és Anna néninél tölti a nyári szünidőt - unatkozni azonban nincs ideje, hiszen Amyus Crowe folyamatosan oktatja. Egy nap váratlanul betoppan Mycroft, aki a kormány embereként közli a tanárral, hogy egy bérgyilkos, aki közreműködött Lincoln elnök halálában és akiről mindenki azt hitte meghalt, életben van. Sherlock meg nem lenne Sherlock, ha nem döntene úgy - szigorú tiltások ellenére -, hogy megpróbálja maga megoldani a helyzetet. Barátjával, Matty-vel ellátogat ahhoz a házhoz, ahol a gyilkost vélik rejtőzni, ám az események nem várt fordulatot vesznek: Matty-t elrabolják, hőseink pedig nem sokkal később egy Amerikába tartó hajó fedélzetén találják magukat.

Szerző: Anders Roslund és Börge Hellström
Cím: Három másodperc (Tre Sekunder)
Fordító: Moldova Júlia
Kiadó: Animus Kiadó 
Oldalak száma: 544

SPOILERMENTES KRITIKA!

A blog rendszeres olvasói tudhatják, hogy a krimi a kedvenc műfajaim közé tartozik. Eddig azonban teljesen kimaradtak az életemből a skandináv szerzők regényei, pedig biztos voltam benne, hogy a műfaj mesterei lehetnek, hiszen az Animus Kiadó rövid időn belül már a sorozat 20. kötetével jelentkezik. (Persze csak névleg sorozat az egész, a könyvek többsége között nincsen összefüggés.) Most azonban kezembe került Roslund és Hellström regénye, a Három másodperc, amely igen csak friss, lévén, hogy alig három hete jelent meg a Könyvhétre.

A történet során két férfi életével ismerkedhetünk meg részletesebben. Piet Hoffman kettős életet él: titkosügynökként a svédországi lengyel maffia tagjává válik, hogy beépülve közéjük teljesen felszámolja a börtönök falain belüli drogterjesztést, miközben a bűnszervezet a drogpiac kiszélesítését várja tőle. Rövid időn belül meghamisított vádak alapján tíz év szabadságvesztésre ítélik, így kezdi meg tevékenységét mindkét szervezet tagjaként. Ewert Greens, az ötvenes nyomozó, azonban kezdettől fogva gyanakszik, ugyanis lehetetlennek tartja, hogy egy korábban elítélt bűnöző (mint Piet), fegyvert kapjon legálisan. Hamarosan nyomozni kezd az ügyben, és miközben egyre nagyobb titkokról rántja le a leplet, meg kell küzdenie saját démonaival is, amelyek felesége halála miatt gyötrik őt.

Szerző: Sarah Addison Allen
Cím: A csodálatos Waverley-kert (Garden Spells)
Fordító: Szakál Gertrúd
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalak száma: 304

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A Könyvmolyképző a Vörös pöttyös könyvek sikerén felbuzdulva tavaly indította útjára a felnőtteknek szóló Arany pöttyös könyveket. Ez idáig csak egyetlen könyvet olvastam a sorozatból (Felszáll a köd Kate Mortontól), de az nagyon bejött, így elhatároztam, hogy az összes arany pöttyöst szeretném majd elolvasni (vagy legalábbis többségét). A választásom ezúttal Sarah Addison Allen könyvére esett, amit a bloggerek nagyon dicsértek.

A történet során két testvér életébe nyerhetünk bepillantást. A Waverley-család nőtagjai sosem örvendtek túl nagy népszerűségnek: már évtizedek óta idegenként kezelik őket Bascom lakói, hiszen mindegyiküket valamilyen mágikus tulajdonsággal ruházták fel. Ott van például Claire, az idősebb Waverley-lány, aki egy sikeres rendezvény-szervező cég tulajdonosa is, különleges növényekből készít édességeket, amelyek varázslatos hatással vannak fogyasztójukra. Ám egy nap az ő életébe is betoppan a szerelem, bárhogy is ellenkezik ellene. A húga, Sydney pedig pont a nevük okozta hátrány miatt menekült el a kicsiny városból: ahogyan annak idején anyjuk, ő maga is járja a világot és éli az életét. Mindaddig, amíg meg nem ismerkedik Daviddel, akinek kényszerű birtoklási vágya rémálommá változtatja a lázadó lány életét. Egy nap Sydney úgy dönt, hogy visszatér Bascomba a lányával, Bayjel együtt, és újra felfedezi magának a csodálatos Waverley-kert titkait, miközben rájön arra, hogy mi is az ő titkos képessége.

Szerző: M. C. Beaton
Cím: Agatha Raisin és a spenótos halálpite (The Quiche of Death)
Fordító: Sárközy Elga
Kiadó: Ulpius-ház Kiadó
Oldalak száma: 344

SPOILERMENTES ÍRÁS!

M. C. Beaton kötete nálam az idei év egyik legjobban várt könyve volt. A szerző legsikeresebb sorozata, az Agatha Raisin esetei hazájában már a 21. résznél jár, ami alapján joggal gondolhatja (és várhatja el) az ember, hogy az író csak tud valamit, ha ennyire népszerűek a regényei. Így hát én is nagy izgalommal kezdtem bele a kötetbe (persze, csak miután kigyönyörködtem magam a kiadásban).

Agatha Raisin egy ötvenes, elvált nő, aki a történet kezdetén határozza el, hogy eladja cégét, és nyugdíjba vonul. Így tehát Londonból elköltözik Coltswoldsba, ebbe a végtelenül nyugodt és végtelenül unalmas faluba. Mert mi másnak is nevezhetnénk azt, ahol a legnagyobb számnak a helyi zenekar fellépését tartják, és a lakosok kedvenc témája az időjárás. Csakhogy amint Agatha beköltözik, a falu élete is felborul: ugyanis az egykori reklámszakember benevez egy pitesütő versenyre, igaz, életében sosem sütött semmit. De hát ne hiába vitte tökélyre saját vállalkozását: Londonban vesz egy spenótos pitét, amelyet aztán sajátjaként jelöl a versenyen, és biztos, ami biztos a zsűrit is megpróbálja megvesztegetni. Ám a vetélkedőt még sem ő nyeri, és ha mindez még nem volna elég, Cummings-Browne ezredes hazaviszi a spenótos sütit, megeszi és másnap reggel holtan találják. Kiderül ugyanis, hogy a pitébe gyilkos csomorika, más néven ökörátka került. Bár a rendőrség tisztázza a helyzetet, és csak véletlennek tudják be az esetet, Agatha érzi, hogy valójában gyilkosság történt, és a saját szakállára nyomozni kezd.

Szerző: Paulo Coelho
Cím: A fény harcosának kézikönyve (Manual do guerreiro de luz)
Fordító: Nagy Viktória
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalak száma: 152

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Miután gyors egymásutánban elolvastam Coelhotól az Alef és a Piedra folyó partján ültem és sírtam című könyvet, rájöttem, hogy én tulajdonképpen nagyon bírom ezt a hapsit, még ha olykor hatalmas közhelyekkel is dolgozik. Mert teszi mindezt oly módon, hogy egyszerre szórakoztat és tanít, ráadásul a stílusa magával ragadó (amiért persze a fordítót is hatalmas dicséret illeti). Sajnos vizsgaidőszakban csak rövidebb lélegzetvételű könyvekbe tudok belekezdni (lásd az utóbbi hetek egyre ritkább és rövidebb megjelenéseit), így az elmúlt héten a szerző legrövidebb irományát választottam esti olvasmánynak.

A kötet Coelho 1993 és 1996 között a Folha de Sao Paulo című lap Maktub rovatában megjelent rövidebb írásait (vagy akár mondhatnánk, szösszeneteit) tartalmazza. A pár soros gondolatok mind a fény harcosáról, vagyis az emberről szólnak, kiemelve annak pozitív (és néhol negatív) tulajdonságait. A fény harcosa tulajdonképpen egy bibliai alak is lehetne: bármilyen akadály is gördül elé, soha nem adja fel, mindig megy tovább. Képes meghallani a szív csendjét, mindig optimistán gondolkozik, hisz Istenben és saját magában (no, néha kételkedik is). Tudja, hogy nem mindig a győzelem számít, mert minden vereséget egy győzelem követ.

Szerző: Paulo Coelho
Cím: A Piedra folyó partján ültem és sírtam (Na margem do rio Piedra eu sentei e chorei)
Fordító: Nagy Viktória
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalak száma: 240

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Bevallom, kissé félve kezdtem neki ennek a Coelho-kötetnek. Egyrészt a saját teóriám miatt, miszerint Coelhot csak úgy jó olvasni, ha az ember vár minimum fél évet a kötetei között (ezt a 2 hónappal ezelőtt olvasott Alefnél is kifejtettem). Másrészt mikor elhatároztam, hogy ez lesz a soron következő regény a szerzőtől, szomorúan láttam, hogy a molyon eléggé lehúzták az olvasók. Lehet, mert nem indultam nagy várakozásokkal, vagy csak egyszerűen megrögzött Coelho-rajongó vagyok, nem tudom - de engem ez az írása is elvarázsolt.

Pilar gyermekkorában beleszeretett egy fiúba. Azt hitte, hogy a szokásos gyermeki szerelmet érezte iránta, de tíz évvel később bebizonyosodik, hogy tévedett. A véletlennek köszönhetően ugyanis ennyi idő elteltével látják újból egymást. A nő jogot tanul, köztisztviselői állásra pályázik, a férfi pedig a vallásban keresett menedéket, papnövendékké válik, akiről azt tartják, képes csodát tenni. A leendő pap megkéri egykori szerelmét, hogy tartson vele utazása során, így a Pireneusokat bejárva felidézik közös emlékeiket, megpróbálják bepótolni az elvesztegetett időt. Útjuk során új emberekkel ismerkednek meg, Pilarnak pedig meg kell küzdenie azzal a tudattal, hogy az a férfi, akit igazán szeret, Istennek szenteli életét.

Szerző: Cecelia Ahern
Cím: Talált tárgyak országa (A Place Called Here)
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Fordító: Hussami Péter 
Oldalak száma: 360

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az írónő legutolsó, magyarul megjelenő regénye, az Ajándék - sokakkal ellentétben - nekem nagyon tetszett, így igyekeztem beszerezni Ahern többi könyvét is. Jelentem, küldetés teljesítve: mind a hat regénye már itt csücsül a polcomon, és csak arra vár, hogy elolvassam őket. A döntés végül a Talált tárgyak országára esett, mivel ennek a szinopszisa nyerte el leginkább a tetszésemet.

Sandy Shortt - aki a nevével ellentétben igen hosszú lábakon él - tízéves kora óta kényszerbeteg. Ekkor tűnt el ugyanis nyomtalanul a szomszéd kislány, aki többször is megkeserítette főhősünk életét. Azóta a lány minden idejét a keresésnek szenteli, mániája pedig egészen odáig vezet, hogy felnőttként magánnyomozóként kutat olyan eltűnt emberek után, akikről a rendőrség már régen lemondott. Egy nap azonban különös véletlen folytán maga is eltűnik, és egy ismeretlen helyen ébred. Hamarosan rájön, hogy a "talált tárgyak országába" került, egy olyan világba, ahol csupa elveszett holmi és elveszett ember található. Itt találkozik azokkal a személyekkel, akiket egész életében keresett. Vagyis majdnem minddel. Sandy ugyanis eltűnését megelőzően elvállalt egy ügyet: Jack Ruttle öccsét egy éve hiába keresi a rendőrség, a fiút mintha a föld nyelte volna el. Sandy azonban pont azon a délelőttön tűnik el, amikor találkozni kellene a férfival. Jack pedig nem nyugszik: elhatározza, hogy megkeresi Sandyt, hogy együttes erővel folytassák a Donal utáni nyomozást.

Szerző: Beate Teresa Hanika
Cím: Soha senkinek (Rotkäppchen muss weinen)
Fordító: Győri Hanna
Kiadó: Móra Kiadó
Oldalak száma: 192

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A Móra Kiadó idén indította útra a TABU Könyvek sorozatot, amely keretében olyan könyveket kívánnak megjelentetni, amelyek cseppet sem hétköznapi, de bármelyikünk életében előfordulható eseményeket tartalmaznak és amit ritkán választanak a szerzők regényük főtémájának. Azokat, amikről nem szívesen beszél az ember, úgymint családon belüli erőszak, pedofília, stb. Az első kötet a sorban Beate Teresa Hanika regénye, akinek ez az első könyve.

A főhős a 13 éves Malvina, akinek minden pénteken zongoraóra után nagyapjánál kell várakoznia, amíg édesapja nem megy érte. Egy ilyen napon (két héttel a 14. születésnapja előtt) nagyapja megcsókolja őt, ezáltal a lányban ismét felidéződik a múlt emléke. A múlté, amikor még élt a nagymamája, amikor nagyapja érzelmi zsarolásban tartotta és amikor fajtalankodott vele. Malvina senkire nem számíthat: anyja migrénre hivatkozva állandóan ágyban fekszik, apja és bátyja nem vesznek róla tudomást, nővére pedig inkább a fiúknak szenteli életét. Legjobb barátnője éppen elutazott az édesanyjával a tavaszi szünetben, így Malvina hamarosan összebarátkozik Zakóval, egy sráccal a telepről, holott ő és barátnője megesküdtek, hogy a fiúk örök ellenségei lesznek. Szerencsére ott van a lengyel szomszéd Bitschek néni, aki érzi, hogy Malvinát gondok gyötrik, és biztatja, hogy beszéljen róluk. Ám a lány megígérte a nagyanyjának: soha senkinek...

Szerző: Tonya Hurley
Cím: Szellemlány - Hazatérés (Ghostgirl - Homecoming)
Fordító: Győri Dávid
Kiadó: Pongrác Kiadó
Oldalak száma: 286

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Péntek délután, mikor hazaérkeztem Pestről, nagy meglepetés fogadott: postán kaptam egy csomagot a Pongrác Kiadótól, amely tartalmazta a Szellemlány sorozat második részét. Mondanom sem kell, egyrészt mennyire örültem neki, másrészt meg is lepődtem, mert nem is tudtam róla, hogy megjelenik a Könyvfesztiválra (április 14-17), valahogy az rémlett, hogy júniusi dátumot emlegettek. Miután kigyönyörködtem magam a kötetben (lásd lentebb), és sikerült letörölnöm a vigyort az arcomról, bele is vetettem magam az olvasásba.

A Hazatérés jóformán ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Charlotte - miután megmentette a szellemeket - úgy képzeli, hogy boldogságban és ami fontosabb, népszerűségben tölti halála hátralévő részét, azonban mint mindig, tervei most is kudarcba fulladnak. Egy telefonos lelki-segélyszolgálatnál kell dolgoznia társaival együtt: egyfajta lelkiismeretként funkcionálnak, hogy tanácsokkal lássák el az arra szorulókat. Eközben az élőknek is meg van a maguk problémája: Damen egyetemre megy, amit Scarlet nem annyira tolerál, főleg, hogy divatmániás nővére, Petula visszabukott a középiskolában. Egy nap azonban mindkét lány élete veszélybe kerül: Petula egy körömlakknak köszönhetően halálközeli állapotba kerül, goth húga pedig, hogy megmentse nővére életét, vállalja a kockázatot, és átvándorol a túlvilágra, hogy megkeresse Charlotte-ot.

Szerző: Paulo Coelho
Cím: Alef (O Aleph)
Fordító: Nagy Viktória
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalak száma: 280

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Paulo Coelho az a szerző, aki több mint húsz éves pályafutásától kezdve megosztja az olvasókat: vagy szeretik a könyveit, vagy pedig (jobb esetben) egy regény elolvasása után hallani sem akarnak róla. Én az előbbiek táborát erősítem, habár az Alef a harmadik kötete, ami a kezembe került. Pár évvel ezelőtt kíváncsiságból elolvastam Az alkimistát, amelybe azonnal beleszerettem (bár kritika a mai napig nem született róla), aztán jött aTizenegy perc 2008-ban, majd két és fél évvel később legújabb írása, amelyben ismét spirituális utazásra invitált.

Az Alef nem más, mint az a pont, amikor a tér és idő egyesül. Erre a pontra talált rá 2006-ban Coelho, amikor is Mestere tanácsát követve utazásra indult: felszállt a Transzszibériai Expresszre, amely Moszkvától Vlagyivosztokig vitte el. Útja során vele tartott Yao, egy Tao mester, az orosz kiadója, és egy első látásra felettébb idegesítő és mindenhol jelenlévő rajongó, Hilal. A szerző nem is sejtette, hogy a török lány lesz a kulcs a problémájának megoldásához: a hosszú vonatozás során ráeszmélt, hogy több évszázada ismeri Hilalt, ugyanis egy korábbi térben és időben sorsuk végérvényesen összefonódott.

Szerző: Tonya Hurley
Cím: Szellemlány (Ghostgirl)
Fordító: Győri Dávid
Kiadó: Pongrác Kiadó
Oldalak száma: 326

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Úgy vélem, nem hazudok, ha azt mondom, hogy a Szellemlány az egyik, ha nem a legkülönlegesebb könyv a tavaly megjelent kötetek közül. Egyedi borító, csodás kivitelezés, öröm kézbe venni - éppen ezért kicsit félve kezdtem beleolvasni a regénybe, mert eddig tapasztalataim szerint a gyönyörű könyvek 90%-a pont azért gyönyörű, mert a tartalom a béka feneke alatt van. Szerencsére a Szellemlány a maradék 10%-ba tartozik.

Charlotte Usher egy átlagosnál is átlagosabb lány, aki eleinte átvitt értelemben, később pedig szó szerint láthatatlanná válik az iskolatársai számára. Ugyanis nagy izgalmában, amikor a kiszemelt fiú szóba állt vele (igaz, hogy csak azért, mert fizikaórán párba osztották őket), egy zacskó gumicukrot tömött a szájába, amitől megfulladt. Halála nem mondhatni, hogy megrendítette a sulit, az újságba is csak két mondat erejéig került be. Azonban itt még nem ért véget a története: szellemként folytatja tovább az életét. Bár az új közegben is lennének kötelességei, úgy dönt, új képességeit arra használja fel, hogy olyan dolgokat megtegyen, mint amikre korábban nem volt lehetősége, mint például meglesni Dament fürdés közben. Arra viszont nem számít, hogy a suli legnépszerűbb lányának (aki mellesleg Damen barátnője) a kevésbé népszerű goth-stílust kedvelő húga látja őt. Charlotte úgy dönt, hogy Scarlet segítségével fog közelebb kerülni az imádott fiúhoz...

Szerző: Andrew Lane
Cím: Ifjú Sherlock Holmes 1. Halálfelhő (Young Sherlock Holmes 1. Death Cloud)
Fordító: Bajkán László, Hudácskó Brigitta
Kiadó: Lybrum Kiadó
Oldalak száma: 288

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az egyik kedvencem műfajom a krimi, imádom, ha zseniálisan ki van találva minden, úgy, hogy az olvasó is rájöhessen a rejtély megoldására, de mégis arcul csapja mikor lelepleződik a gyilkos/tolvaj/hazug,stb... Ennek ellenére egyetlen regényt sem olvastam Sir Arthur Conan Doyletól és az ő hőséről, Sherlock Holmesról, bármennyire is zengtek ódákat A sátán kutyájáról, sőt egyetlen filmet sem láttam, amelynek ez a zseniális elmének kikiáltott fickó lett volna a főszereplője. Ezt a lemaradást kezdtem el pótolni a Halálfelhővel, amit bár nem a fentebb említett lovag írt, de a főhőse Holmes. A kicsi Holmes.

1868-ban Holmes még csak tizennegyedik tavaszán és az éppen aktuális tanév lezárás van túl, amikor kellemetlen hírt kap: édesapjának kilenc hónapig el kell szakadnia a családjától küldetése miatt. Mivel Sherlock édesanyja komoly betegségben szenved, Mycroft, a bátyja úgy dönt, hogy a fiúnak a nyarat addig ismeretlen rokonainál kell töltenie Farnhamben. Az ifjú detektívnek ehhez nem igazán fűlik a foga, főleg mikor értesül róla, hogy újonnan felfedezett családja körül nem stimmel valami: a családfő vallási fanatizmusa az egekbe nyúlik, felesége egy pillanatra sem képes befogni a száját, a házvezetőnő pedig nyíltan Holmes tudtára adja, hogy nem szívesen látott vendég a házban. Minden összedőlni látszik, amikor megtudja, hogy Amyus Crowe, bátyja egyik barátja egész nyáron tanítani fogja. Szerencséjére megismerkedik Matty-vel, a fiatal hajléktalan sráccal, aki elmeséli neki, hogy néhány napja látott egy furcsa felhőt, amely körbevett egy férfit, aki rá pár napra titokzatos módon meghalt. Sherlock, miután maga is talál egy halott férfit az erdőben, úgy dönt, hogy maga veszi kézbe a nyomozást, szerencséjére Matty, Amyus (akiről időközben kiderül, hogy milyen jó fej), valamint Virginia (a tanító lánya, aki nem mellesleg igen megtetszik főhősünknek) mellette állnak, és mindenben segítenek neki.

Szerző: Siobhan Dowd
Cím: A londoni óriáskerék rejtélye (The London Eye Mystery)
Fordító: Szabados Tamás
Kiadó: Pongrác Kiadó
Oldalak száma: 280

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Nagyon vártam már, hogy vége legyen a decemberi vizsgáimnak, mert tudtam, ez lesz az első könyv, amit a kezembe veszek. A téli várólistámnál azt írtam, hogy az alapsztori nagyban hasonlít a Monk-sorozat epizódjaihoz, mint később kiderült, még több is a hasonlóság. Mondanom sem kell, hogy a könyv kellemes meglepetés volt.

Ted, egy fiatal srác, akinek az agya más operációs rendszerrel működik (jól tippelem, hogy autista?) szüleivel és nővérével, Kat-tel éli békés mindennapjait. Egy délelőtt levél érkezik hozzájuk, amely egy igazi hurrikán érkezését tudatja velük. A hurrikán nem más, mint Ted anyjának nővére, Gloria néni, aki fiával, Salimmal együtt Amerikába akar költözni, de előbb el akarnak búcsúzni a családtól, így pár napot Londonban töltenek Tedéknél. Megérkezésüket követő második napon ellátogatnak a Szemhez, vagyis a londoni óriáskerékhez, mivel Salim még soha nem utazott rajta. Szerencséjükre nem kell kivárniuk a sort, mivel egy férfi felajánlja nekik, hogy odaadja az ő jegyét, mert nem mer felülni. Salim 11:32-kor beszáll a fülkébe, azonban 12:02-kor, amikor a fülke földet ér, a fiúnak már csak hűlt helyét találják. Az egész család pánikba esik, nem tudni, hogy mi történt a fiúval. Miközben Ted ragaszkodik az elméletéhez, hogy unokatestvére öngyulladás áldozata lehetett, lázas nyomozásba kezd, és úgy tűnik, ő az egyetlen, akinek sikerülhet megtalálni a fiút.

Szerző: Kiss Adam
Cím: Szütyiő
Kiadó: Ulpius-ház Kiadó
Oldalak száma: 160 (Százhatvan)

Spoilermentes kritika!

Találós kérdés irodalom rajongóknak: Vegyünk egy jó Örkény Istvánt. Adjunk hozzá egy adag Janikovszky Évát. Végül ízlés szerint egy csipetnyi (vagy ha stílusosak akarunk lenni kiss) humorral tálaljuk. Mit kapunk? A helyes választ beküldők között az értékes tárgynyeremény sorsolása most elmarad, azonban a nem helyes választ beküldők nyereménye, hogy megtudhatják a megoldást: a Szütyiőt.

Azt hiszem Kiss Adamot senkinek nem kell bemutatni. Hazánk egyik leghíresebb és legkedveltebb humoristájáról (stand-uposáról) van ugyanis szó. Aki most könyvet írt. Mondhatnánk, nem is akármilyet. A kötet számos "novellát", humoros elmélkedést, egysorost tartalmaz, persze olyan kissadamosan. Mint a fentiekből is kiderül, néhol olyan érzésem volt, mintha Örkény utódját olvasnám (Az új fehér tintám, Fejjel lefelé, E-mail Hollandiából, Időjárás másképp, Nagyon Különleges Tudakozó, Egysoros többszörös, A kacsa hírügynökség jelenti). Janikovszkyhoz (akit mellesleg én a magyar irodalom egyik legnagyobb alakjának tartok) pedig abban hasonlít, hogy ő is ugyanúgy írt a mindennapokról, az életéről, amely nem különbözik a miénktől, csak éppen az egészet optimistán fogja fel.

Szerző: Cecelia Ahern
Cím: Ajándék (The Gift)
Kiadó: Athenaeum
Fordító: Cseicsner Otília
Oldalak száma: 296

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Számtalan olyan író van, aki itthon (is) hatalmas rajongó táborral bír, volt minimum egy kirobbanó sikere, amely által megismerte a világ, én mégsem olvastam tőle egy sort se. (Erről a témáról hamarosan lesz egy külön írás is.) Cecelia Ahern pontosan ilyen szerző. Pár évvel ezelőtt jelent meg az Ui. Szeretlek (P.S. I love you) című regénye, és azóta az Athenaeum Kiadó évente kiadja egy újabb regényét a fiatal írónőnek. Szám szerint az Ajándék a hatodik, nálunk is megjelent regénye, és én valami különös oknál fogva ezzel a legutolsó könyvével kezdtem az ismerkedést.

A történet elején megismerünk egy családot, akinek karácsony estéjét megzavarja egy, az ablakukon berepülő pulyka. Hamar kiderül, hogy az apukának egy korábbi házasságából származó srác volt a tettes, aki rögvest a rendőrkapitányságon találja magát. Míg vár az édesanyjára, O'Kelly őrmester elmesél neki egy történetet, ami az elmúlt napokban történt a városukban. Az ő sztorijának (és valójában a könyvnek) a főhőse Lou Suffern, egy menő üzletember, akinek lételeme a munka, mindig ő ér be legkorábban a céghez, és ő az, aki legutoljára távozik. Emiatt a családja teljesen elhidegül tőle: felesége egyedül küzd két kisgyerekük nevelésével, az öt éves kislánya már hozzá van szokva, hogy apja soha nem törődik vele, testvérei és szülei pedig hónapok óta csak a titkárnőjével tudnak beszélni. Lou hamarosan megismerkedik Gabe-bel, egy hajléktalan sráccal, aki meglepő módon hasonlít rá. Mivel úgy látja, hogy a fiú még jól jöhet neki a munkában (pontosabban, hogy előléptessék), alkalmazza a cégnél. Hamarosan feltűnik neki, hogy Gabe hihetetlen gyorsan végzi a munkáját, egyik pillanatról a másikra eltűnik, hogy egy teljesen más helyen tűnjön fel. Ez különösképpen azért bosszantja, mivel ő folyamatosan küzd az idővel:minden vágya,  hogy egyszerre legyen két helyen. Nem is sejti, hogy hamarosan kívánsága teljesül, ugyanis Gabe-től varázserejű pirulákat kap: ha beveszi, megkettőződik, és másnap reggelig két Lou létezik a városban. A férfi megkapja az esélyt, hogy végre rendbe hozzon mindent.

Szerző: Frei Tamás
Cím: A megmentő
Kiadó: Ulpius-ház Kiadó
Oldalak száma: 562

Spoilermentes kritika!

A blog olvasói talán emlékeznek arra, hogy nemrég írtam egy kis véleményt a könyvrőlmég a megjelenés előtt, aztán az őszi várólistámra is felkerült a kötet. Habár a blogon nem foglalkoztam eleget a könyvvel, titokban nagyon is vártam a megjelenést, és minden apró kis morzsának örültem a kiadást illetően. Tegnap sikerült befejeznem a könyvet - és azt hiszem, elég ha annyit mondok, hogy életem legjobb magyar regényét tettem le.

A történet főhőse, André (leánykori nevén András) egy harmincas magyar férfi, aki miután az 1990-es évek végén elhagyta Magyarországot, a francia idegenlégióhoz került. A férfi gyűlöli az oroszokat, ugyanis ők tehetnek arról, hogy addig nyugodt élete darabokra tört: az éttermét lerombolták, feleségét és gyerekét elrabolták. Egy afrikai kiképzés során rájön, hogy akkoriban a kisgyermekeket (így az ő fiát is) kivitték Oroszországba, hogy onnan Amerikába vigyék örökbefogadó szülőkhöz. A férfi hiába kereste hosszú évekig a családját, semmilyen nyomra nem bukkant. Napjainkban éppen Libériában tartózkodik, hogy elvégezze a küldetését, de meglepetésére nem minden úgy alakul, ahogy tervezte. Később újabb feladatot kap a "magyar": az oroszok végzetes tervet eszeltek ki Magyarország ellen, és látszólag senki más nem tud segíteni, csak André. Útja során megismerkedik Adriennel, egy magyar lánnyal, aki az orosz oligarcha, Vlagyimir szeretője.

Szerző: Sam Taylor
Cím: Erdő Köztársaság (The Republic of Trees)
Fordító: Dezsényi Katalin
Kiadó: Orlando Stúdió
Oldalak száma: 224

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A könyv kalandos utat járt be nálam. Egyik kedves barátomtól kaptam karácsonyra, különleges körülmények között. Azonnal elolvastam, de akkor - fiatalságom miatt - nem tetszett a regény. Pár hete azonban kölcsön adtam egy másik barátomnak, aki dicséretek kíséretében adta vissza. Akkor döntöttem el, hogy adok neki még egy esélyt. És nem bántam meg.

A történetnek öt szereplője van, ebből néggyel már a regény legelején megismerkedünk. Michael (a történet főhőse), Louis, Alex és Isobel úgy döntenek, hogy a nyári szünetben kivonulnak a szabadba, hogy távol a civilizációtól élhessenek. Michael bátyja, Louis nagy rajongója a francia forradalomnak és a francia filozófusok, kiváltképp Rousseau gondolatainak, így kis idő múlva úgy határoznak, hogy megalapítják saját közösségüket, amelynek az Erdő Köztársaság nevet adják. Eleinte mindenki tetszését elnyeri az ötlet, a fiatalok élvezik a szabadságot, s eközben hősünk megismeri a szerelmet Isobel révén. Az idill azonban felborul, amikor megérkezik hozzájuk a csúnyácska Joy. A lány komolyan veszi a Köztársaság fogalmát, és az ő buzdítására törvényeket alkotnak, új isteneket kezdenek bálványozni és büntetésként bevezetik a kivégzést. Az Erdő Köztársaság lakói között azonban ellentmondások alakulnak ki, Michael teljesen összezavarodik, és az események láncolata egy olyan folyamatot indít el, ami visszafordíthatatlan tragédiába torkollik.

Szerző: Paulo Coelho
Cím: Tizenegy perc (Onze minutos)
Fordító: Nagy Viktória
Kiadó: Athenaeum 2000
Oldalak száma: 288

Előre szólok, hogy a KRITIKA SPOILERT TARTALMAZ, így ha még nem olvastad el a könyvet, és NEM AKARSZ SEMMIT MEGTUDNI, akkor NE OLVASS TOVÁBB!

Van könyv, amely álmodni hív – és van, amely megmutatja a valóságot.

Paulo Coelho egy interjúban azt nyilatkozta, hogy „amikor írok, nővé változom”. Ez az állítás nagyon is igaz a Tizenegy percre. Ugyanis ha nem tudom, hogy a szerző férfi, biztosra mondtam volna, hogy a könyvet egy nő írta. Az egész történetet egy fiatal brazil lány, Maria (nem Mariá, az spanyolos!) szemszögéből látjuk, a lány naplójában pedig olyan pontos részletekről olvashatunk, amit véleményem szerint csak egy nő láthat vagy egy érezhet, hiszen Coelho teljes részletességgel írja le Maria kielégülését a szeretett férfi által.

A szerzőben tíz évig érlelődött a gondolat, mit, hogyan írjon le, mindent előre pontosan megtervezett. A könyv fő témája a szexualitás, azonban a fentebb említett interjúban Coelho elmondja, hogy a könyv megírása után még mindig benne motoszkált a kérdés, hogy talán mégsem a szexualitás körül forog minden. A kötet címe azért Tizenegy perc, mert Maria tapasztalatai szerint egy szex tizenegy percet vesz az életünkből.

De lássuk a történet: amikor elolvastam a könyv tartalmát, arra gondoltam, hogy a naiv kis brazil lány gazdagság reményében elutazik Genfbe, ahol aztán rájön, hogy becsapják, majd kényszerből prostituáltnak kell állnia, és szenved. Ez koránt sincs: Mariának van választása, önszántából megy el a Genf legdrágább és legelegánsabb bordélyába, és még ott is fel ajánlják neki, hogy visszatérjen régi életéhez, azonban Maria sok pénzt akar keresni, és marad. Naponta három ember – háromszor tizenegy perc. Eközben a lány beiratkozik egy francia nyelvtanfolyamra, könyvtárba jár, ahol mindenféle dologgal kapcsolatos könyveket kölcsönöz ki, és ahol összebarátkozik a könyvtáros nővel, bár csak a regény végén döbben rá, hogy tulajdonképpen ez az egyetlen nő volt a barátja. Hamarosan a bordély „legsikeresebb lányává” válik, ezzel elég sok riválist szerezve magának. Kilenc hónap múlva találkozik egy kávézóban egy festővel, Ralf Harttal, aki szerint a lánynak különleges ragyogása van, és le akarja festeni. Közben összebarátkoznak, és Ralf többször kibérli a lányt egész éjszakákra. Ilyenkor csak beszélgetnek, boroznak a kandalló előtt, meg próbálják megérteni egymást, hisz’ mindketten csalódtak a szerelembe, unják a szexet. Eközben egy másik különleges vendége is lesz Mariának, aki bevezeti a szadista-mazochista szexbe. Két héttel azelőtt, hogy letelne az egy év, Maria úgy dönt, hogy hazamegy Brazíliába, a pénzéből pedig új életet kezd, az utolsó éjszakáját még Ralffal tölti, hogy elbúcsúzzon tőle. Hogy Maria és Ralf végül egymás mellett vagy külön folytatják az életüket, az maradjon meglepetés.

A fordítás nagyon jó volt, a könyv borítója akár átlagosnak tűnik, de ha megnézzük a szerző további könyveinek a borítóját is, egész szép sorozatot gyűjthetünk össze.

A kötet elején lévő ajánlásokat, idézett verset és szöveget érdemes elolvasni, mert így kicsit jobban megérthetjük a könyv mondanivalóját. (Megjegyzés: a Himnusz Íziszhez c. vers nekem nagyon tetszik.)