A lelkek erdeje
Szerző: Jean-Christopher Grangé
Cím: A lelkek erdeje (La Foret des Manes)
Fordító: Molnár Zsófia
Kiadó: Egmont
Oldalak száma: 584
SPOILERMENTES KRITIKA!
A nyár legkellemesebb meglepetése kétség kívül Jean-Christophe Grangé volt, aki nemes egyszerűséggel jött, látott és győzött. Nálam legalábbis mindenképp, a Bíbor folyókkal és a Farkasok birodalmával abszolút a kedvencek közé emelkedett. Így nem győztem örömködni, amikor októberben megjelent a harmadik regény, A lelkek erdeje, főleg, mikor azt is megtudtam, hogy jó 100 oldallal vaskosabb lesz, mint az előzőleg megjelentek, így még több élvezetet kaphatok. Igaz, az olvasás kicsit kitolódott a megjelenéshez képest, de ez legyen a legkisebb gond.
Jeanna Korowa a harmincas éveiben járó, párizsi vizsgálóbíró magánélete kész katasztrófa: férje, gyerekei nincsenek, szórakozni sem jár el, pénzét általában hamar elkölti, mint hogy megkapná. Végső kétségbeesésében bepoloskáztatja egy neves pszichiáter rendelőjét, ahová ex-pasija is jár terápiára. Egy idő után azonban már nem a csak a volt társ beszélgetését, hanem másokét is kihallgatja. Egy nap furcsa látogatók érkeznek a doktorhoz: egy apa és a fia, aki valamiféle elmezavarban szenved, ugyanis időnként előtör belőle a másik énje, amely autista módjára viselkedik. Jeanna hamarosan rájön, hogy a férfi és a várost megrázó tragikus, és brutális gyilkosságok - az elkövető kannibál módjára végez az áldozataival -, összefüggésbe hozhatóak. Így saját szakállára nyomozni kezd az ügyben, azonban azzal nem számol, hogy nem a csak a saját, hanem a barátai, kollégái életét is veszélybe sodorja.