Szerző: Catherine Fisher
Cím: Incarceron (Incarceron)
Fordító: Zubovics Katalin
Kiadó: Pongrác Kiadó
Oldalak száma: 544

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Azt hiszem nem hazudok, ha azt mondom, hogy a Pongrác Kiadó idei legnagyobb dobása az Incarceron. Bár minden könyvükről elmondható, hogy igényes kiadás, én mégis azt érzem, hogy erre a kötetre jóval több hangsúlyt fektettek. A minőségi fordításhoz, a hófehér lapokhoz az év egyik legjobb könyvborítója társult. Persze ez mind csak külsőség, nem sokat érne maga a regény, ha a tartalom unalmas, semmitmondó, klisés lenne - de szerencsére nem az.

Az Incarceron két ember világát mutatja be, akiket elképzelhetetlen távolság választ el, mégis ugyanaz a sorsuk. A tizennyolc éves Finn Odabent él, a Börtön falai között. Emlékei három évvel ezelőtt teljesen elvesztek, így fogalma sincs arról, hogyan jutott be. Azonban érzi, hogy Odakintről származik, ami szinte teljességgel lehetetlen, hiszek a kapukat évszázadokkal korábban lezárták, és azóta csak Sapphique-nek sikerült kijutnia a monda szerint. A fiúval hasonló korú lány, Claudia, bár Odakinn él, mégis bebörtönözve érzi magát apja, az Igazgató és a Protokoll miatt. Gyermekkorában odaígérték Giles-nak, a koronahercegnek, aki azonban pár évvel ezelőtt rejtélyes körülmények között meghalt, így a lány jövendőbelije Caspar, Giles undok mostohatestvére. Claudia minden áron szökni akar a kényszerházasságból, menekülése során pedig elképesztő titkokra derít fényt.

Szerző: Frei Tamás
Cím: A bankár
Kiadó: Ulpius-ház Kiadó
Oldalak száma: 624

Spoilermentes kritika!

Hát ez a pillanat is elérkezett. Hiába küzdöttem ellene, hiába limitáltam le a napi adagot 100 oldalra, ma befejeztem A bankárt. És fáj ilyet mondanom, de már hiányzik André, Adrienn és a többi szereplő. Mert tudom, hogy megint minimum egy évet várni kell a folytatásra, a 2015-re. (Aminek megjegyzem, már a címe is elég sejtelmes, így fülszöveg nélkül is tudom, hogy a jövő év legjobban várt könyve lesz.)

A Megmentőben megismert ex-légiós André és barátnője, Adrienn Genovában töltik a mézesheteket, aminek azonban hamar vége szakad, mikor feltűnik egy orosz bérgyilkos. André tőle tudja meg, hogy egy bizonyos Georgij Malevics akarta őt eltenni láb alól, így Adriennt hátra hagyva Milánóba utazik, hogy szembenézzen az orosz férfival. Itt értesül róla, hogy régóta keresett fia, Dávid, életben van, ráadásul egy kis nyomozás után arra is fény derít, hogy hol találhatja meg. Eközben Farkas Vilmos, a budapesti bankár a magyar és a jamaicai rendőrség elől bújkál. William Wolf néven próbál új életet kezdeni a Magyarországról kimenekített pénzből. Simonyi János, az Országos Jelzáloghitelbank elnöke pedig feleségével együtt fiukat készül meglátogatni Amerikában, ám nem számolnak azzal, hogy a magánrepülőgépükön egy pokolgépet rejtettek el.

Szerző: Bonny Becker - Kady MacDonald Denton
Cím: Medve aludni megy (A Badtime for Bear)
Fordító: Cséplő Noémi
Kiadó: Pongrác Kiadó
Oldalak száma: 56

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Szinte napra pontosan egy hónappal ezelőtt írtam Becker és Denton mesesorozatának első kötetérő l. Az akkori kritikám végén kifejeztem abbéli reményemet, hogy hamarosan újabb részek látnak napvilágot a Medve és Egér sorozatból. Kívánságom - szerencsére - teljesült, és aminek felettébb örülök, hogy a második rész (Medve aludni megy) sokkal jobban a szívemhez nőtt.

Ebben a kötetben Medve, aki most már szívesen fogad látogatókat, de az éjszakáit szeretné továbbra is egyedül, békében és csendben tölteni. Egyik este azonban betoppan hozzá Egér, aprón, szürkén, ragyogó szemekkel, hogy ott töltse nála az éjszakát. Medvének eleinte nem igazán főlik a foga az egészhez, de végül rááll a dologra. Amit aztán később meg is bán, mert Egér valahogy nem tud olyan csendben maradni, mint ahogyan azt ő szeretné.

Szerző: Bonny Becker - Kady MacDonald Denton
Cím: Medve látogatója (A Visitor for Bear)
Fordító: Cséplő Noémi
Kiadó: Pongrác Kiadó
Oldalak száma: 56

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az idei első félévben szinte az összes Pongrác Kiadó által kiadott mesekönyvet volt szerencsém a kezembe venni, és eddig egyben sem csalódtam, mindegyik aranyos és szerethető történeteket tartalmazott. Szerencsére van egy tesztalanyom is, a húgom, aki bár már kezd kinőni a mesékből az ő állítása szerint ("A Minimax a gyerekeknek való."), mégis néhanapján igényli, hogy olvassunk neki. Szóval a könyveknek két embernek is meg kell, hogy feleljenek, mire kritika készül belőlük, jelentem: most is sikerrel jártunk.

A mese főhőse Medve, aki szentül meg van győződve arról, hogy őt senki nem látogathatja meg. Eddig magányosan éldegélt, és úgy gondolja, ezután sincs szüksége senki társaságára, így egy táblát is készít az ajtóra: NE GYERE BE! Azonban egy nap hirtelen megjelenik nála egy apró, szürke kisegér, aki ragyogó szemekkel néz rá. Ám ez sem hatja meg a Medvét, elzavarja a szerencsétlen kisállatot. De Egérnél makacsabb állatot nem hordott még hátán a föld, így ha kidobják az ajtón, visszamászik az ablakon.

Nagyon tetszett ez a mese, néhol még én is jókat mosolyogtam rajta, húgom pedig hangosan kacagott az egér minduntalan felbukkanásán. A szöveg nyomtatásából kiindulva pedig remekül el lehet játszani a hangsúlyokkal, amit szintén nagyon élvezett a gyerkőc. Persze a történet befejezése felnőttfejjel kitalálható, de ez semmit nem von le az értékéből, hiszen így is megmarad a szép mondanivaló.

Persze jelen esetben rengeteget adott az élményhez az illusztráció is. Kady MacDonald Denton végtelenül aranyos rajzai már önmagukban mosolyt csalnak az ember arcára. Nekem legjobban Medve ábrázolása tetszett, amilyen arcokat tudott vágni, mikor megjelent nála Egér, az mindent felülmúlt.

Ha jól tudom, ezen a kötetet kívül még három rész jelent meg Medve és Egér kalandjából, remélem, azokat is hamarosan olvashatjuk majd magyarul. Sőt, én igen csak örülnék neki, ha rajzfilm-sorozat is készülne a mesekönyvből, biztos élvezetes lenne.

Értékelés: 10/10

Szerző: M. C. Beaton
Cím: Agatha Raisin és a parázna lódoktor (Agatha Raisin and the Vicious Vet)
Fordító: Szűr-Szabó Katalin
Kiadó: Ulpius-ház Kiadó
Oldalak száma: 288

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Nyár elején olvastam az első részt, amely hangulatával, kissé fanyar humorával, szerethető karaktereivel azonnal belepte magát a szívembe. És feltehetőleg nem csak az enyémbe, hanem sok más olvasóéba is, hiszen az Ulpius-ház Kiadó az előzetes tervekkel ellentétben három hónappal előrébb hozta a második részt, és még idén novemberben jön a folytatás, az Agatha Raisin és az elültetett kertész.

A második részben visszatérünk a csendes, kellemes hangulatú faluba, Cotswoldsba, ahol a lakosok mindent tudnak a másikról, kedvenc témájuk pedig továbbra is az időjárás. No meg a nemrég odaköltözött Paul Bladen, a jóképű, középkorú állatorvos, aki csak úgy mint a faluban élő összes magányos hölgynek, Agathának is vágyálmává válik. Pár nappal később azonban egy istállóban holtan találják az állatorvost, így kedvenc nyugdíjasunk rögvest neki lát, hogy kiderítse mi is történt valójában. Segítségére van James Lacey, a nyugdíjba vonult ezredes, Agatha egykori szerelme, valamint Bill Wong, a fiatal rendőr, aki néhanapján megpróbálja meggyőzni az egykori menedzsert, hogy hagyjon fel a nyomozással. Ahogy haladunk előre a történetben, kiderül, hogy Paulnak akadt rosszakarója bőven - köztük a volt feleség, akinél jobban senki sem örül a halálhírnek. Mikor előkerül egy újabb áldozat, Agatha elhatározza, hogy minden áron utána jár a dolgoknak - akár a saját élete árán is.

Szerző: Jean-Christopher Grangé
Cím: Farkasok birodalma (L'empire des loups)
Fordító: Molnár Zsófia
Kiadó: Egmont
Oldalak száma: 472

SPOILERMENTES KRITIKA!

Ahhoz nem fér semmi kétség, hogy az idei nyár nagy kedvence a Bíbor folyók volt. Már egy kötet elég volt ahhoz, hogy Grangé-fanatikussá váljak, és szerencsére az Egmont kiadó szinte egyszerre hozta ki a szerző két könyvét, így nem kellett sokat várnom egy újabb misztikus thrillerre. A könyvből készült filmet - hasonlóan az előző kötethez - most sem láttam, így a sztori teljesen ismeretlen volt számomra.

Párizsban egy fiatal nőt, Anna Heymes-t hallucinációk és amnézia gyötrik. Vannak pillanatok, amikor nem ismeri meg a férjét, a barátait, olykor pedig teljesen ismeretlen emberek tűnnek ismerősnek neki. Férje jó barátja, Eric Ackermann, a híres neurológus vizsgálja ki, ám nem tudnak rájönni a rejtély okára. Eközben Párizs egyik kerületében, a török negyedben - afféle város a városban - meggyilkolnak három illegálisan az országban tartózkodó nőt. Az ügyben a fiatal Paul Nerteaux kezd el nyomozni, ám hamar zsákutcában találja magát. Éppen ezért kéri az egykori rendőr, Jean-Louis Schiffer segítségét, akiről minden elmondható, csak az nem, hogy tisztességes módszerekkel dolgozik. A nyomozás során kiderül, hogy Annának is köze van az ügyhöz, a rejtély végső megoldására pedig Franciaországtól távol, Isztambulban derül fény.

Szerző: Kelley Armstrong
Cím: The Summoning - A szellemidéző (The Summoning)
Fordító: Godó Klára
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalak száma: 344

SPOILERMENTES KRITIKA!

Ez a nyár - a tavalyival ellentétben - igencsak soványra sikeredett kritikák tekintetében, ráadásul az augusztus hónap sínylette meg igazán a nyári munkámat. Kelley Armstrong könyvét már nagyon vártam, főleg mivel már a megjelenése előtt is csak pozitív kritikákat olvastam a regényeiről. Ráadásul a molyon is szinte mindenki 4,5-5 csillagot adott neki, így biztos voltam benne, hogy rossz nem lehet. Habár én teljesen másra számítottam, azért az elmondható, hogy engem is megfogott a könyv. Az egyetlen gondom azzal volt csupán, hogy a próbák miatt alig volt időm az olvasásra.

Chloé Saunders egy teljesen átlagos lány (jelen esetben az átlagos szó szerint értendő). Édesapja egyedül neveli (már amikor ő neveli), a drámatagozatos osztályban ő az egyedüli, aki inkább a kamerák mögött, semmint előtt állna, jelenlegi legnagyobb problémája pedig a serdüléssel kapcsolatos. Egészen addig, míg meg nem jelenik egy szellem az iskolájában a segítségét kérve. A lány környezete nem tudja máshogy kezelni a furcsa helyzetet, mint hogy bedugják őt egy szanatóriumba, ahol a hozzá hasonló mentális problémákkal küzdő gyerekekkel foglalkoznak. De Chloé hamar rájön, hogy a Lyle Ház ennél sokkal többet jelent: a ház minden lakóját összeköti valami megmagyarázhatatlan. És arra is rá kell döbbennie, hogy nem mindig bízhat meg a barátaiban, így csak az újdonsült társaira számíthat.

Szerző: Jean-Christopher Grangé
Cím: Bíbor folyók (Les riviéres pourpres)
Fordító: Molnár Zsófia
Kiadó: Egmont
Oldalak száma: 396

SPOILERMENTES KRITIKA!

Nos, az igazat megvallva, én az Egmont Kiadóra mindig is úgy tekintettem, mint a Disney-mesék és az ifjúsági könyvek egyik legnagyobb hazai kiadójára, hiszen több mint 20 éves működésük végigkísérte az eddigi életemet. Gyerekként a mesekönyveiket és a magazinjukat (Dumbo) forgattam nagy lelkesedéssel, tinédzserként pedig Brezina, Hohlbein, Snicket regényeit olvastam az ő kiadásukban. Már akkoriban is voltak próbálkozások, hogy a felnőtt közönség felé is nyissanak, de valahogy minden effajta kezdeményezés kudarcba fulladt. Egy-két évvel ezelőtt azonban megjelentek a piacon az Egmont Dark könyvek, amelyek egyfajta Vörös pöttyösként funkcionáltak. Bevallom, azok közül igen kevés keltette fel az érdeklődésemet (konkrétan Az elcserélt), így nagyon megörültem, amikor idén tavasszal megláttam a honlapjukon, hogy nyáron egy hasonló szériát indítanak el, Egmont Myzt néven, amely keretében krimiket és thrillereket jelenetnek meg. Az első kötet pedig a francia sikerszerző, Jean-Christophe Grangé bestsellere, a Bíbor folyók.

Ugyanazon a napon két rendőr egymástól függetlenül nyomozni kezd. Egyikük Pierre Niémans, akinek egy csonkításos holttest rejtélyét kell megoldania. A halott férfit, aki egyébként a helyi egyetem könyvtárának alkalmazottja, egy folyónál találták meg embrionális pózban, szemeit kivágva. A másik ügy Sarcazban kezdődik, ahol az arab Karim Abdouf sírrongálási ügyben nyomoz: a kisgyerekként meghalt Jude Itero testét valaki ellopja az éjszaka folyamán. Az eset megoldását csak nehezíti, hogy valaki azon igyekszik, hogy minél jobban eltüntesse a kisfiú emlékét. A történet két szála aztán szép lassan összeér, és mikor a két rendőr találkozik egymással, közösen folytatják a nyomozást, hogy rájöjjenek a bíbor folyók rejtélyére.

Szerző: Paulo Coelho
Cím: Az ördög és Prym kisasszony (O Demonio e a Srta. Prym)
Fordító: Nagy Viktória
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalak száma: 216

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Paulo Coelho 1994 és 2000 között írta meg az "És a hetedik napon..."-trilógia köteteit. Ezek közül az elsőről, A Piedra folyó partján ültem és sírtam-ról már én is írtam másfél hónappal ezelőtt, a második (Veronika meg akar halni) még várat magára. A trilógia "befejező" kötete pedig jelen kritika tárgya, Az ördög és Prym kisasszony. A három regény azonban nem kötődik egymáshoz, teljesen más szereplőkkel operál, a kapocs köztük az, hogy mindegyik egy hét történéseit meséli el, amely alatt megváltoznak a főhősök, és olyan kérdésekkel találják magukat szemben, mint a szerelem, a halál vagy a hatalom.

Viscos egy 281 lelket számláló városka, ahol minden ember becsületesen végzi a munkáját és segíti a másikat. Gyermekek nem laknak itt, a legfiatalabb lakó az ifjú Chantal Prym, a legidősebb Berta, aki férje halála óta naphosszat a házuk előtt ül, és vigyáz a falura, hogy ne tegye be a lábát oda a gonosz. Egy nap azonban mégis megjelenik az ördög, mégpedig egy ötvenes férfi társaságában. Az idegen egy hétre foglal szállást, hamis adatokat megadva. Érkezésének első napján elviszi Chantalt egy sziklához, ahol tizenegy aranyrudat ásott el, és alkut ajánl neki: ha ráveszi a falu lakóit, hogy megöljenek egy embert a lakosok közül, megkapják a tíz aranyrudat, egy pedig a lányé lesz. Ugyanis az idegen arra kíváncsi, hogy az emberek képesek-e elnyomni magukban a Jót, ha gazdagságot és jólétet ígérnek nekik, vagy minden esetben ellent tudnak-e mondani a Rossznak.

Szerző: Andrew Lane
Cím: Ifjú Sherlock Holmes 2. Vörös pióca (Young Sherlock Holmes 2. Red Leech)
Fordító: Bajkán László, Sámi László
Kiadó: Lybrum Kiadó
Oldalak száma: 328

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A tavalyi év egyik legutolsó olvasmánya a Halálfelhő című kötet volt, amely az Ifjú Sherlock Holmes-sorozat első részeként látott napvilágot. Apróbb hibái ellenére azonnal elnyerte a tetszésemet, a kiadó pedig nem is késlekedett, fél évre rá jött is a folytatás, amely még több izgalmat ígért.

Még mindig 1868-ban járunk, röviddel az előző kötet történései után. Sherlock továbbra is rokonainál, Sherringford bácsinál és Anna néninél tölti a nyári szünidőt - unatkozni azonban nincs ideje, hiszen Amyus Crowe folyamatosan oktatja. Egy nap váratlanul betoppan Mycroft, aki a kormány embereként közli a tanárral, hogy egy bérgyilkos, aki közreműködött Lincoln elnök halálában és akiről mindenki azt hitte meghalt, életben van. Sherlock meg nem lenne Sherlock, ha nem döntene úgy - szigorú tiltások ellenére -, hogy megpróbálja maga megoldani a helyzetet. Barátjával, Matty-vel ellátogat ahhoz a házhoz, ahol a gyilkost vélik rejtőzni, ám az események nem várt fordulatot vesznek: Matty-t elrabolják, hőseink pedig nem sokkal később egy Amerikába tartó hajó fedélzetén találják magukat.

Szerző: Anders Roslund és Börge Hellström
Cím: Három másodperc (Tre Sekunder)
Fordító: Moldova Júlia
Kiadó: Animus Kiadó 
Oldalak száma: 544

SPOILERMENTES KRITIKA!

A blog rendszeres olvasói tudhatják, hogy a krimi a kedvenc műfajaim közé tartozik. Eddig azonban teljesen kimaradtak az életemből a skandináv szerzők regényei, pedig biztos voltam benne, hogy a műfaj mesterei lehetnek, hiszen az Animus Kiadó rövid időn belül már a sorozat 20. kötetével jelentkezik. (Persze csak névleg sorozat az egész, a könyvek többsége között nincsen összefüggés.) Most azonban kezembe került Roslund és Hellström regénye, a Három másodperc, amely igen csak friss, lévén, hogy alig három hete jelent meg a Könyvhétre.

A történet során két férfi életével ismerkedhetünk meg részletesebben. Piet Hoffman kettős életet él: titkosügynökként a svédországi lengyel maffia tagjává válik, hogy beépülve közéjük teljesen felszámolja a börtönök falain belüli drogterjesztést, miközben a bűnszervezet a drogpiac kiszélesítését várja tőle. Rövid időn belül meghamisított vádak alapján tíz év szabadságvesztésre ítélik, így kezdi meg tevékenységét mindkét szervezet tagjaként. Ewert Greens, az ötvenes nyomozó, azonban kezdettől fogva gyanakszik, ugyanis lehetetlennek tartja, hogy egy korábban elítélt bűnöző (mint Piet), fegyvert kapjon legálisan. Hamarosan nyomozni kezd az ügyben, és miközben egyre nagyobb titkokról rántja le a leplet, meg kell küzdenie saját démonaival is, amelyek felesége halála miatt gyötrik őt.

Szerző: Sarah Addison Allen
Cím: A csodálatos Waverley-kert (Garden Spells)
Fordító: Szakál Gertrúd
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalak száma: 304

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A Könyvmolyképző a Vörös pöttyös könyvek sikerén felbuzdulva tavaly indította útjára a felnőtteknek szóló Arany pöttyös könyveket. Ez idáig csak egyetlen könyvet olvastam a sorozatból (Felszáll a köd Kate Mortontól), de az nagyon bejött, így elhatároztam, hogy az összes arany pöttyöst szeretném majd elolvasni (vagy legalábbis többségét). A választásom ezúttal Sarah Addison Allen könyvére esett, amit a bloggerek nagyon dicsértek.

A történet során két testvér életébe nyerhetünk bepillantást. A Waverley-család nőtagjai sosem örvendtek túl nagy népszerűségnek: már évtizedek óta idegenként kezelik őket Bascom lakói, hiszen mindegyiküket valamilyen mágikus tulajdonsággal ruházták fel. Ott van például Claire, az idősebb Waverley-lány, aki egy sikeres rendezvény-szervező cég tulajdonosa is, különleges növényekből készít édességeket, amelyek varázslatos hatással vannak fogyasztójukra. Ám egy nap az ő életébe is betoppan a szerelem, bárhogy is ellenkezik ellene. A húga, Sydney pedig pont a nevük okozta hátrány miatt menekült el a kicsiny városból: ahogyan annak idején anyjuk, ő maga is járja a világot és éli az életét. Mindaddig, amíg meg nem ismerkedik Daviddel, akinek kényszerű birtoklási vágya rémálommá változtatja a lázadó lány életét. Egy nap Sydney úgy dönt, hogy visszatér Bascomba a lányával, Bayjel együtt, és újra felfedezi magának a csodálatos Waverley-kert titkait, miközben rájön arra, hogy mi is az ő titkos képessége.

Szerző: M. C. Beaton
Cím: Agatha Raisin és a spenótos halálpite (The Quiche of Death)
Fordító: Sárközy Elga
Kiadó: Ulpius-ház Kiadó
Oldalak száma: 344

SPOILERMENTES ÍRÁS!

M. C. Beaton kötete nálam az idei év egyik legjobban várt könyve volt. A szerző legsikeresebb sorozata, az Agatha Raisin esetei hazájában már a 21. résznél jár, ami alapján joggal gondolhatja (és várhatja el) az ember, hogy az író csak tud valamit, ha ennyire népszerűek a regényei. Így hát én is nagy izgalommal kezdtem bele a kötetbe (persze, csak miután kigyönyörködtem magam a kiadásban).

Agatha Raisin egy ötvenes, elvált nő, aki a történet kezdetén határozza el, hogy eladja cégét, és nyugdíjba vonul. Így tehát Londonból elköltözik Coltswoldsba, ebbe a végtelenül nyugodt és végtelenül unalmas faluba. Mert mi másnak is nevezhetnénk azt, ahol a legnagyobb számnak a helyi zenekar fellépését tartják, és a lakosok kedvenc témája az időjárás. Csakhogy amint Agatha beköltözik, a falu élete is felborul: ugyanis az egykori reklámszakember benevez egy pitesütő versenyre, igaz, életében sosem sütött semmit. De hát ne hiába vitte tökélyre saját vállalkozását: Londonban vesz egy spenótos pitét, amelyet aztán sajátjaként jelöl a versenyen, és biztos, ami biztos a zsűrit is megpróbálja megvesztegetni. Ám a vetélkedőt még sem ő nyeri, és ha mindez még nem volna elég, Cummings-Browne ezredes hazaviszi a spenótos sütit, megeszi és másnap reggel holtan találják. Kiderül ugyanis, hogy a pitébe gyilkos csomorika, más néven ökörátka került. Bár a rendőrség tisztázza a helyzetet, és csak véletlennek tudják be az esetet, Agatha érzi, hogy valójában gyilkosság történt, és a saját szakállára nyomozni kezd.

Szerző: Paulo Coelho
Cím: A fény harcosának kézikönyve (Manual do guerreiro de luz)
Fordító: Nagy Viktória
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalak száma: 152

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Miután gyors egymásutánban elolvastam Coelhotól az Alef és a Piedra folyó partján ültem és sírtam című könyvet, rájöttem, hogy én tulajdonképpen nagyon bírom ezt a hapsit, még ha olykor hatalmas közhelyekkel is dolgozik. Mert teszi mindezt oly módon, hogy egyszerre szórakoztat és tanít, ráadásul a stílusa magával ragadó (amiért persze a fordítót is hatalmas dicséret illeti). Sajnos vizsgaidőszakban csak rövidebb lélegzetvételű könyvekbe tudok belekezdni (lásd az utóbbi hetek egyre ritkább és rövidebb megjelenéseit), így az elmúlt héten a szerző legrövidebb irományát választottam esti olvasmánynak.

A kötet Coelho 1993 és 1996 között a Folha de Sao Paulo című lap Maktub rovatában megjelent rövidebb írásait (vagy akár mondhatnánk, szösszeneteit) tartalmazza. A pár soros gondolatok mind a fény harcosáról, vagyis az emberről szólnak, kiemelve annak pozitív (és néhol negatív) tulajdonságait. A fény harcosa tulajdonképpen egy bibliai alak is lehetne: bármilyen akadály is gördül elé, soha nem adja fel, mindig megy tovább. Képes meghallani a szív csendjét, mindig optimistán gondolkozik, hisz Istenben és saját magában (no, néha kételkedik is). Tudja, hogy nem mindig a győzelem számít, mert minden vereséget egy győzelem követ.

Szerző: Paulo Coelho
Cím: A Piedra folyó partján ültem és sírtam (Na margem do rio Piedra eu sentei e chorei)
Fordító: Nagy Viktória
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalak száma: 240

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Bevallom, kissé félve kezdtem neki ennek a Coelho-kötetnek. Egyrészt a saját teóriám miatt, miszerint Coelhot csak úgy jó olvasni, ha az ember vár minimum fél évet a kötetei között (ezt a 2 hónappal ezelőtt olvasott Alefnél is kifejtettem). Másrészt mikor elhatároztam, hogy ez lesz a soron következő regény a szerzőtől, szomorúan láttam, hogy a molyon eléggé lehúzták az olvasók. Lehet, mert nem indultam nagy várakozásokkal, vagy csak egyszerűen megrögzött Coelho-rajongó vagyok, nem tudom - de engem ez az írása is elvarázsolt.

Pilar gyermekkorában beleszeretett egy fiúba. Azt hitte, hogy a szokásos gyermeki szerelmet érezte iránta, de tíz évvel később bebizonyosodik, hogy tévedett. A véletlennek köszönhetően ugyanis ennyi idő elteltével látják újból egymást. A nő jogot tanul, köztisztviselői állásra pályázik, a férfi pedig a vallásban keresett menedéket, papnövendékké válik, akiről azt tartják, képes csodát tenni. A leendő pap megkéri egykori szerelmét, hogy tartson vele utazása során, így a Pireneusokat bejárva felidézik közös emlékeiket, megpróbálják bepótolni az elvesztegetett időt. Útjuk során új emberekkel ismerkednek meg, Pilarnak pedig meg kell küzdenie azzal a tudattal, hogy az a férfi, akit igazán szeret, Istennek szenteli életét.

Szerző: Cecelia Ahern
Cím: Talált tárgyak országa (A Place Called Here)
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Fordító: Hussami Péter 
Oldalak száma: 360

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az írónő legutolsó, magyarul megjelenő regénye, az Ajándék - sokakkal ellentétben - nekem nagyon tetszett, így igyekeztem beszerezni Ahern többi könyvét is. Jelentem, küldetés teljesítve: mind a hat regénye már itt csücsül a polcomon, és csak arra vár, hogy elolvassam őket. A döntés végül a Talált tárgyak országára esett, mivel ennek a szinopszisa nyerte el leginkább a tetszésemet.

Sandy Shortt - aki a nevével ellentétben igen hosszú lábakon él - tízéves kora óta kényszerbeteg. Ekkor tűnt el ugyanis nyomtalanul a szomszéd kislány, aki többször is megkeserítette főhősünk életét. Azóta a lány minden idejét a keresésnek szenteli, mániája pedig egészen odáig vezet, hogy felnőttként magánnyomozóként kutat olyan eltűnt emberek után, akikről a rendőrség már régen lemondott. Egy nap azonban különös véletlen folytán maga is eltűnik, és egy ismeretlen helyen ébred. Hamarosan rájön, hogy a "talált tárgyak országába" került, egy olyan világba, ahol csupa elveszett holmi és elveszett ember található. Itt találkozik azokkal a személyekkel, akiket egész életében keresett. Vagyis majdnem minddel. Sandy ugyanis eltűnését megelőzően elvállalt egy ügyet: Jack Ruttle öccsét egy éve hiába keresi a rendőrség, a fiút mintha a föld nyelte volna el. Sandy azonban pont azon a délelőttön tűnik el, amikor találkozni kellene a férfival. Jack pedig nem nyugszik: elhatározza, hogy megkeresi Sandyt, hogy együttes erővel folytassák a Donal utáni nyomozást.

Szerző: Beate Teresa Hanika
Cím: Soha senkinek (Rotkäppchen muss weinen)
Fordító: Győri Hanna
Kiadó: Móra Kiadó
Oldalak száma: 192

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A Móra Kiadó idén indította útra a TABU Könyvek sorozatot, amely keretében olyan könyveket kívánnak megjelentetni, amelyek cseppet sem hétköznapi, de bármelyikünk életében előfordulható eseményeket tartalmaznak és amit ritkán választanak a szerzők regényük főtémájának. Azokat, amikről nem szívesen beszél az ember, úgymint családon belüli erőszak, pedofília, stb. Az első kötet a sorban Beate Teresa Hanika regénye, akinek ez az első könyve.

A főhős a 13 éves Malvina, akinek minden pénteken zongoraóra után nagyapjánál kell várakoznia, amíg édesapja nem megy érte. Egy ilyen napon (két héttel a 14. születésnapja előtt) nagyapja megcsókolja őt, ezáltal a lányban ismét felidéződik a múlt emléke. A múlté, amikor még élt a nagymamája, amikor nagyapja érzelmi zsarolásban tartotta és amikor fajtalankodott vele. Malvina senkire nem számíthat: anyja migrénre hivatkozva állandóan ágyban fekszik, apja és bátyja nem vesznek róla tudomást, nővére pedig inkább a fiúknak szenteli életét. Legjobb barátnője éppen elutazott az édesanyjával a tavaszi szünetben, így Malvina hamarosan összebarátkozik Zakóval, egy sráccal a telepről, holott ő és barátnője megesküdtek, hogy a fiúk örök ellenségei lesznek. Szerencsére ott van a lengyel szomszéd Bitschek néni, aki érzi, hogy Malvinát gondok gyötrik, és biztatja, hogy beszéljen róluk. Ám a lány megígérte a nagyanyjának: soha senkinek...

Szerző: Tonya Hurley
Cím: Szellemlány - Hazatérés (Ghostgirl - Homecoming)
Fordító: Győri Dávid
Kiadó: Pongrác Kiadó
Oldalak száma: 286

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Péntek délután, mikor hazaérkeztem Pestről, nagy meglepetés fogadott: postán kaptam egy csomagot a Pongrác Kiadótól, amely tartalmazta a Szellemlány sorozat második részét. Mondanom sem kell, egyrészt mennyire örültem neki, másrészt meg is lepődtem, mert nem is tudtam róla, hogy megjelenik a Könyvfesztiválra (április 14-17), valahogy az rémlett, hogy júniusi dátumot emlegettek. Miután kigyönyörködtem magam a kötetben (lásd lentebb), és sikerült letörölnöm a vigyort az arcomról, bele is vetettem magam az olvasásba.

A Hazatérés jóformán ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Charlotte - miután megmentette a szellemeket - úgy képzeli, hogy boldogságban és ami fontosabb, népszerűségben tölti halála hátralévő részét, azonban mint mindig, tervei most is kudarcba fulladnak. Egy telefonos lelki-segélyszolgálatnál kell dolgoznia társaival együtt: egyfajta lelkiismeretként funkcionálnak, hogy tanácsokkal lássák el az arra szorulókat. Eközben az élőknek is meg van a maguk problémája: Damen egyetemre megy, amit Scarlet nem annyira tolerál, főleg, hogy divatmániás nővére, Petula visszabukott a középiskolában. Egy nap azonban mindkét lány élete veszélybe kerül: Petula egy körömlakknak köszönhetően halálközeli állapotba kerül, goth húga pedig, hogy megmentse nővére életét, vállalja a kockázatot, és átvándorol a túlvilágra, hogy megkeresse Charlotte-ot.

Szerző: Paulo Coelho
Cím: Alef (O Aleph)
Fordító: Nagy Viktória
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalak száma: 280

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Paulo Coelho az a szerző, aki több mint húsz éves pályafutásától kezdve megosztja az olvasókat: vagy szeretik a könyveit, vagy pedig (jobb esetben) egy regény elolvasása után hallani sem akarnak róla. Én az előbbiek táborát erősítem, habár az Alef a harmadik kötete, ami a kezembe került. Pár évvel ezelőtt kíváncsiságból elolvastam Az alkimistát, amelybe azonnal beleszerettem (bár kritika a mai napig nem született róla), aztán jött aTizenegy perc 2008-ban, majd két és fél évvel később legújabb írása, amelyben ismét spirituális utazásra invitált.

Az Alef nem más, mint az a pont, amikor a tér és idő egyesül. Erre a pontra talált rá 2006-ban Coelho, amikor is Mestere tanácsát követve utazásra indult: felszállt a Transzszibériai Expresszre, amely Moszkvától Vlagyivosztokig vitte el. Útja során vele tartott Yao, egy Tao mester, az orosz kiadója, és egy első látásra felettébb idegesítő és mindenhol jelenlévő rajongó, Hilal. A szerző nem is sejtette, hogy a török lány lesz a kulcs a problémájának megoldásához: a hosszú vonatozás során ráeszmélt, hogy több évszázada ismeri Hilalt, ugyanis egy korábbi térben és időben sorsuk végérvényesen összefonódott.

Szerző: Tonya Hurley
Cím: Szellemlány (Ghostgirl)
Fordító: Győri Dávid
Kiadó: Pongrác Kiadó
Oldalak száma: 326

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Úgy vélem, nem hazudok, ha azt mondom, hogy a Szellemlány az egyik, ha nem a legkülönlegesebb könyv a tavaly megjelent kötetek közül. Egyedi borító, csodás kivitelezés, öröm kézbe venni - éppen ezért kicsit félve kezdtem beleolvasni a regénybe, mert eddig tapasztalataim szerint a gyönyörű könyvek 90%-a pont azért gyönyörű, mert a tartalom a béka feneke alatt van. Szerencsére a Szellemlány a maradék 10%-ba tartozik.

Charlotte Usher egy átlagosnál is átlagosabb lány, aki eleinte átvitt értelemben, később pedig szó szerint láthatatlanná válik az iskolatársai számára. Ugyanis nagy izgalmában, amikor a kiszemelt fiú szóba állt vele (igaz, hogy csak azért, mert fizikaórán párba osztották őket), egy zacskó gumicukrot tömött a szájába, amitől megfulladt. Halála nem mondhatni, hogy megrendítette a sulit, az újságba is csak két mondat erejéig került be. Azonban itt még nem ért véget a története: szellemként folytatja tovább az életét. Bár az új közegben is lennének kötelességei, úgy dönt, új képességeit arra használja fel, hogy olyan dolgokat megtegyen, mint amikre korábban nem volt lehetősége, mint például meglesni Dament fürdés közben. Arra viszont nem számít, hogy a suli legnépszerűbb lányának (aki mellesleg Damen barátnője) a kevésbé népszerű goth-stílust kedvelő húga látja őt. Charlotte úgy dönt, hogy Scarlet segítségével fog közelebb kerülni az imádott fiúhoz...